A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

V. Fodor Zsuzsa: Adalékok Veszprém megye falusi elemi oktatásához a dualizmus és az ellenforradalmi korszak idejéből

Községek Község Ebbel NéIskola Tílakó- német jeli. pusa sainak met tanszáma ajkú köte(%) lesek — r.kat. — r.kat. Iskolai szempontból nem igényjogosult községek, de német kisebbség lakja: Devecseri járás Bakony pölöske 715 8,1 Magyarpolány 2729 0,2 Pápai járás Bakonyszentiván 628 15,9 10 r.kat. С Veszprémi járás Veszprémfajsz 281 16,4 1 r.kat. С Zirci járás Por va 755 10,6 2 r.kat. С Romand 541 16,3 7 r.kat. С Ezekben az iskolákban a tanítás nyelve magyar volt, a kisebbségi nyelvet a németet rendes, kötelező tantárgyként tanították. A fokozatosan jobboldali irányba haladó politikai események hatása alatt azonban mind gyakrabban felmerült az igény egyes Bakony-vidéki falvakban német nyelvű iskolák megszervezésére. Különösen a Volksbund erőszakos, megtévesztő propagandája alatt erősödtek fel ezek a követelések. Erről árulkodik az a levél, amelyet a m. kir. csendőrség központi nyomozó parancsnoksága juttatott el a miniszterelnöknek 1941. szeptember 22-én: ,,A bakonytáji német községekben teljes német nyelvű tanítás bevezetése érdekében kifejtett propaganda eredményeként Bakonyjákó községben az iskolaköteles gyermekek szülei a teljes német nyelvű tanítás mellett döntöttek. Kriszbacher István kántortanító és dr. Véber Rezső körorvos beléptek a Volksbundba. Dr. Véber a nyaralás céljából Bácskába küldött bakonytáji gyermekeket megvizsgálta, Kriszbacher kántortanító pedig a gyermekek táborozását irányította ... A bakonyvidéki volksbundisták véleménye szerint a német nyelvű tanítás további célja az, hogy a magyarokat és a Magyarországon élő más nemzetiségieket is elnémetesítsék. Ez szerintük azzal a következménnyel fog járni, hogy . . . 10—15 év alatt a német nyelv használata annyira elterjed, hogy a Dunántúl, esetleg egész Magyarország német lesz. Ha ez bekövetkezik, népszavazással, vagy más alkalmas módon nem lesz nehéz a németek által lakott területeket, esetleg egész Magyarországot Németországhoz csatolni.' Arról, hogy ez a rendkívül veszélyes félrevezetés milyen arányban talált talajra, s a levélben említett falvak közül még hányban indított el hasonló cselekvést, nem áll módunkban részletesen szólni. Szerencsére tudunk ezzel ellenkező megnyilvánulásokról is, "

3 a történelmi események pedig — a felszabadulással kezdődően — mindannyiunk számára megnyugtatóan elrendezték a megoldatlan kérdéseket. Megyénk falusi elemi népoktatásának adalékait összegezve megerősíthetjük ama álláspontunkat, hogy negatív és pozitív értékmérők egyaránt jellemzői voltak az egész tárgyalt korszaknak. Az elmondottakon túl további negatív adalék az is, hogy a széles néptömegek valódi felemelésével adós maradt a kor. Kevesen vihették tovább a népiskolában szerzett tudást, kevesen tanulhattak felsőbb iskolákban. Az 1930-ban készült felmérés szerint megyénkben a 6 éven felüli népességnek 7% -a végezte el a középiskola 4 osztályát, 2% -a a 8 osztályt és mindössze 1% -a szerzett főiskolai képesítést."

4 Viszont elmondható, hogy — ha hiányosan is — de nagyon sok gyermek elvégezte a hat elemit 1945-ig."

5 Egy sor jó kezdeményezés született, de az adott feltételek nem voltak ezek megvalósulásához elegendők. Emiatt nem gyökeresedhetett meg a nyolc osztályos oktatás, amelynek bevezetésére a 40es évek elején tettek kísérletet. Egész köznevelésünkben az igazi felvirágzás csak a megváltozott társadalmi viszonyok között vehette kezdetét. A felszabadulással megváltoztak az iskoláztatást alapvetően és közvetlenül befolyásoló tényezők, megváltoztak a társadalmi és szociális körülmények. A népoktatás alakulásának további irányát alapjaiban az 1945-ben létrehozott általános iskola, valamint az iskolák 1948-ban végrehajtott államosítása határozta meg. 266