A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

V. Fodor Zsuzsa: Adalékok Veszprém megye falusi elemi oktatásához a dualizmus és az ellenforradalmi korszak idejéből

9. ábra. Iskolai csoportkép Nagyvázsonyból az 1928—29-es tanévben Abb. 9. Schülergruppenbild in Nagyvázsony im Jahre 1928—1929 kályhák, elkorhadt ablakkeretek és szárnyak, rosszulzáró ajtók mellett még ha jó kályhák lennének, akkor sem lehetne a tantermet befűteni. Maguk a tanerők is meghűltek. Ilyen körülmények között én nem vállalhatom a felelősséget sem a tanítás eredményét illetőleg, sem a gyermekek egészségére vonatkozólag. Az I—

II. osztályokon kívül a többi osztályokba is csak néhány gyermek jön. Soknak nincs cipője, megfelelő ruhája. A városlődi iskola elhagyatott és elhanyagolt állapota egyébként is közismert . . . Az elmúlt év december havában a vármegyei tisztiorvos sürgősen orvoslando, súlyos hibákat állapított meg a templom szomszédságában utcára nyíló, nyílt és ajtónélküli árnyékszékek miatt, továbbá az iskolai fűtések miatt is, de a mai napig semmiféle intézkedés nem történt. Jó magam pedig belefáradok az állandó közöny és nemtörődömség ébrentartására, amelyet az illetékes hatóságok részéről ismételten tapasztalok . . ." Az iskolákban szinte általános volt a hosszú pados berendezés. Az öt, vagy ennél több személy számára készült padok alig tudtak mozgáslehetőséget biztosítani a nagyobb, fejlődésben lévő iskolásoknak. Már az 1897-ben kiadott rendelet előírta, hogy „Az iskolaoktatás tekintetében a leglényegesebb követelések a padok szerkezetét illetőleg a következők: minden gyerek úgy ülhessen a padba . . ., hogy megerőltetés, padtársai zavarása nélkül képes legyen élőszóval felelni, olvasni, írni, felállni és táblához menni." Mint látjuk, még a korszak végén is óriási volt a valóság és a rendelet közötti különbség! Az iskolában folyó munka eredményességét nemcsak a tárgyi feltételek, hanem azok a szociális adottságok is befolyásolták, amelyek a gyermekeket szűkebb otthonukból az iskolába kísérték. A lakásviszonyok, a ruházkodás hiányosságai mellett gyakran a táplálkozási lehetőségek sem voltak kielégítők. Az iskolába vitt étel, amelyet a tanulók reggel, vagy óraközi szünetekben fogyasztottak el, sokat elárult a szülők anyagi helyzetéről, a falu társadalmában elfoglalt helyükről. A napszámos-, zsellérgyermekek inkább csak kenyérrel érkeztek, de otthon ebédre és vacsorára sem jutott igen több egy tál sűrű levesnél, amelynek fő összetevőit kenyér, tészta és krumpli alkották. Kávé, tej csak ritkán került a szegények asztalára. A cselédek napi egy liter tejet kaptak, ami még a csecsemőknek sem volt elég, nemhogy az egész családnak. 264