A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

V. Fodor Zsuzsa: Adalékok Veszprém megye falusi elemi oktatásához a dualizmus és az ellenforradalmi korszak idejéből

métlö iskolásokat (12—14 éves korosztály) is beszámítjuk, az így kialakuló együttes arány a 97,47%-kai messze az országos szint (81,08% )

2() fölé emelkedik. Egyébként Zala megye kivételével a környező megyékről is hasonlóan irreális képet rajzolnak a felmérések. A tankötelesek ilyen arányban történő iskolába járatását azonban nem fogadhatjuk el teljesen objektívnek, mivel a tantermi akadályokon, a tanítóhiányon túl községek sorára vonatkozó bizonyítékaink vannak arra, hogy a gyermekek tekintélyes része csupán a tanév néhány hónapjában, vagy még ritkábban látogathatott el az iskolába. Ennek legfőbb előidézője a kor társadalmának osztályviszonyaiból fakadó egyenlőtlenség, a nyomor, mely a családok igen nagy százalékát sújtotta és arra kényszerítette, hogy iskola helyett dolgozni küldje a gyermekeket az év nagyobb részében. A népoktatási törvény kimondta, hogy ,, . . . Minden szülő, vagy gyám, ideértve azokat is, kiknek házában gyermekek mint mestertanítványok vagy háziszolgák tartatnak, kötelesek gyermekeiket, vagy gyámoltjaikat (ha nevelésökről a háznál vagy magánintézetben nem gondoskodtak) nyilvános iskolába járatni, életidejök 6. évének betöltésétől egész a 12., illetőleg a 15. év betöltéséig."'

0 A törvény ezen paragrafusának betartása a megye falvaiban szinte lehetetlen erőfeszítést kívánt.

11 A foglalkozását nézve nagy többségében mezőgazdaságból élő,

3

'

6 rossz vagyoni helyzetű lakosság jelentős részénél nélkülözhetetlen szükség volt a gyermekek munkájára. Vagy otthoni segítésre, vagy módosabb gazdáknál állatok legeltetésére fogták be őket. A századvég utolsó éveiben Külsövaton felvett iskolaszéki elnökségi jegyzőkönyvek tartalma hihetően bizonyítja az iskolalátogatás akadályait. „ ... az iskolaszéki elnökség minden év áprilisában abból a célból ülésezett, hogy a 10 éves koron túli gyermekeket felmentse a mindennapi iskolába járás alól." A kérelmek indoka legtöbbször az, hogy ,, . . . miután a gyermekek átajában szegénysorsú szülők gyermekei lévén, kik, hogy téli ruházatuk legyen, kénytelenek nyár folyamán szolgálatba állani."'

2 A szorgalmi időt a törvény „faluhelyen éven át legalább nyolcz, városban legalább kilencz hónapban" állapítja meg." Mivel a gyermekekre a legnagyobb munkaidőben, az őszi és a tavaszi hónapokban volt leginkább szükség, ezért a szorgalmi idő természetszerűleg sokszor megrövidült. Ez olvasható ki abból az 1881-ben készült összeírásból is, mely Veszprém megye hat katolikus tankerületéhez tartozó iskoláinak jelentősebb adatait tartalmazza.'

4 A falusi iskolák több mint fele október végén, november elején kezdi a tanévet, és a tanítási idő csak húsvétig, vagy Szt. György-napig tart. Indokolt tehát a kétkedésünk a hivatalos statisztikák felfelé kerekített számadatait vizsgálva. AZ OKTATÁS MINŐSÉGE Eötvös a népoktatással a polgári átalakulást, a haladást kívánta szolgálni, s ennek érdekében úgy határozta meg a tanítandó tárgyak sorát és a velük kapcsolatos módszereket, hogy azok a korszerű igényeknek, a gyakorlati életre nevelés céljainak megfeleljenek. Az 1869-ben kiadott tanterv, mely 1905-ig szolgált irányul, lényegében ezeket a törekvéseket foglalta magában. Azonban a fentebb hivatkozott okok és a felekezetek mind nagyobb mértékű szabad befolyása az oktatásra, bénította a haladó elképzelések megvalósítását. Ebben a folyamatban meghatározó volt az Apponyi Albert által szerkesztett, 1907ben kibocsátott törvény.

!;> Általános volt az a gyakorlat, hogy a felekezeti iskolák számára a fenntartó egyházak külön tanterveket adtak ki. Ezek több területen alacsonyabb követelményeket szabtak meg az állami tantervénél. Ezzel öszszefüggöen a tanítás lazaságára sok lehangoló példát találunk a múlt század végéről és a XX. század elejéről származó különböző tanügyi jelentésekben. ,, . . . hiányos a felszerelés, nincs tanmenet, . . . nem tartottak két vizsgát, nem végezték el a tananyagot ..." olvashatjuk a mezőlaki református iskoláról ez idő tájt."' Elgondolkoztatóbb a kép, ha figyelembe vesszük, hogy ez az iskola a környező falvak iskoláihoz viszonyítva jól ellátottnak tartatott." Az 1905-ös új népiskolai tanterv és utasítás haladó pedagógiai— módszertani törekvéseket tartalmazott, követelményeinek betartását azonban az adott feltételek mellett nem lehetett eredményesen véghezvinni. Tárgyalt korszakunk egész időszakára elmondhatjuk, hogy az első osztályba beiratkozott tanulók jelentős része nem végezte el a népiskola ötödik, hatodik osztályait, így a többség azután, hogy írni-olvasni, számolni megtanult, lemorzsolódott. Alapos hit- és erkölcstani oktatásban minden beíratott részesült, de mivel a természettudományos tárgyakat ötödik és hatodik osztályban tanították, a gyermekek nagy része változatlanul nem kapott ilyen ismereteket.'" Erre vonatkozóan érdemes idézni a városlődi katolikus iskola felvételi naplóinak adatait az 1892—93-as tanévből. 405 tanulót írattak ekkor be, közülük 130-at elsőbe, 93-at második-harmadik osztályba, s csupán 65 tanulót a negyedikötödik-hatodik osztályba."

1 Ebbe a képbe szorosan beletartozott még a bukások magas számaránya.

40 Nyilvánvaló tehát, hogy az oktatás valódi minőségét, azaz a hat osztály elvégzését feltételező tankötelezettség kimutatását nem alapozhatjuk csak a korabeli hivatalos statisztikák számadataira. Ezekben általában a népesség írniolvasni tudása, az iskolák működési ideje, esetleg a mulasztások száma szerepel. Ennél fogva a megyei és országos helyzet korrekt összehasonlítására csekély lehetőség adódik. A TANÍTÓKRÓL Falusi népiskoláinkról szólva nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tanítókat sem, akik nemcsak az iskolák életének, de a falu társadalmának is jellegzetes formálói voltak. Tevékenységük sokrétű volt, az iskolai munkán kívül számtalan feladatot kellett ellátniuk. Azonban munkájukhoz képest anyagi és erkölcsi megbecsülésük gyakran 248