A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Hudi József: Reguly Antal északi útja és Veszprém megye

Sor­szám törvényhatóság ajánlás éve befizetés éve befizetés módja összeg 18. Pécs sz.k. város 1844 1844 hivatalos postán 20 pft 19. Sopron sz.k. város 1844 1844 hivatalos postán 40 pft 20. Selmec város 1844 1844 helytartótanácshoz 79 pft 47 xr 21. Szepes vármegye 1845 1845 hivatalos postán 1 pft 30 xr 22. Temes vármegye 1844 1845 örökalapítványi p.tár 164 pft 40 xr 23. Ugocsa vármegye 1844 1847 királyi sóházhoz 73 pft 50 xr 24. Veszprém vármegye 1844 1844 tisztviselők útján 72 pft 8 xr 25. Veszprém v.megye 1845 1845 tisztviselők útján 166 pft 6 4/5 xr A táblázat tanúsága szerint a gyűjtés két éve alatt összesen 1173 pengő forint és 58 7/20-ad krajcár gyűlt össze Reguly számára, illetve eny­nyiröl kellett Kun Sándor pénztárosnak elszá­molnia. A segélypénztár állapotát 1844—45-ben a viszonylag gyors, a következő két évben a las­sú gyarapodás jellemezte. Kun Sándor másod­aljegyző számadása szerint 1845 végéig az ország különböző részeiből 548 pengő forintot bocsá­tanak közvetlenül kezelése alá, s emellett rövid úton továbbítanak 439 forintot. 27 Az első két év alatt tehát a gyűjtött vagy felajánlott összegek­ből 987 forintot adnak postára az egyes törvény­hatóságok. 1846. novemberéig a Veszprém me­gyei segélypénztárban őrzött pénzmennyiség 548 forintról 660 pengő forint 16 1/20-ad krajcárra emelkedik. 28 A következő katonai év végére Bihar és Ugocsa megye is megküldi a felaján­lott összeget. 29 Ezután már Kun Sándor zár­számadást nem készített, tehát a gyűjtések vég­eredményét pontosan nem ismerjük. A közel 1174 forintot sem tekinthetjük végösszegnek, mi­vel egyrészt a törvényhatóságok a postai vitel­díjat is gyakran az adományból vonták le — pél­dául Bazin városa 15 ezüstkrajcárt M) — és így Veszprémbe valamivel kevesebb pénz érkezett, mint amennyit a törvényhatóságok közötti leve­lezések jeleznek. Emellett nem elhanyagolható egy másik szempont sem, nevezetesen az a körül­mény, hogy megyénk pénztárosa a gyűjtések és adakozásoknak csupán egy — igaz ugyan, hogy a jelentősebb — részét kísérhette figyelemmel. Eb­ből következik, hogy a valóságosan összegyűlt segély nagyobb lehetett, mint amennyiről Kun kimutatásaiból, illetve jelentéseiből tudomásunk van. Reguly Antal életrajzíróinak ennéllogva igazuk lehet, amikor azt állítják, hogy az orszá­gos gyűjtés eredményeként 1400 forintot küld­hettek Reguly után." S ez nem az egyetlen mód volt arra, hogy a tudós munkáját segítsék, hiszen az 1845-ben alakult Reguly-társaság szintén arra törekedett, hogy az utazó anyagi helyzetét — igaz, másféleképpen: kutatási eredményeinek publikálásával — megerősítse. 32 Külön is foglalkoznunk kell a gyűjtés Veszp­rém megyei történetével, társadalmi vonatkozá­saival, márcsak azért is, mert kultúrtörténetileg értékes forrásai vannak Veszprém vármegye köz­gyűlési anyagában. Az egyes törvényhatóságok átirataikban csupán eljárásuk végeredményét kö­zölték, Veszprém megyében azonban a gyűjtést végző tisztviselők több esetben részletesen, vagy több-kevesebb részletességgel összeírták az ada­kozókat, illetve az adakozók legfontosabb ada­tait. Nemcsak a helységet, az adakozó nevét, az ajándék összegét, hanem az adakozó foglalkozá­sát, vallási hovatartozását is feljegyezték. Veszprém megyében a gyűjtést 1844 nyarának végén, őszének elején kezdték meg. A gyűjtést az esetek többségében a járási fő- vagy alszolga­bírák, illetve a járási esküdtek végezték, de elő­fordult olyan is, hogy a szolgabíró — bizonyos jutalom fejében — a megyei pandúrra bízta a feladat teljesítését." Eljárásuk eredményéről a járási szolgabírák először az 1844. november 4-i megyei közgyűlé­sen számoltak be. Az eddig eltelt néhány hónap alatt mindössze a cseszneki felső, a pápai és veszprémi főszolgabírói járásban sikerült jelen­tékenyebb összeget, 72 pengő forint 8 krajcárt beszedni.' 4 Kenessey Antal a veszprémi alsó (másként mezőföldi) járás szolgabírája ugyan­ekkor jelenti, hogy a felhívásnak nem sikerült érvényt szerezni, minden fáradozása hiábavaló volt. 3 Az év végéig több járásban sikerrel foly­tatták a gyűjtési akciót. Saáry László szolgabíró december 15-én kelt hivatalos jelentése szerint a devecseri alsó járásban 28 váltóforint 15 krajcár jött be.'"' A gyűjtést szorgalmasan és lelkiismere­tesen végző megyei hajdúnak, Balogh Józsefnek kifizetett jutalom — negyvenöt krajcár — kivé­telével a gyűjteményt (27 váltóforint 30 krajcárt) Kun Sándornak adják át. Újabb jelentős adományokkal gyarapodik a Regulynak szánt segélyösszege 1845. január 13­án. A vármegyei közgyűlésen ünnepélyes külső­ségek között több birtokos nagylelkű felajánlá­sokat tesz a nyilvánosság előtt: Tallián József táblabíró 5, gróf Zichy István főispán 30 pengőt adományoz Regulynak; a jelenlevő nemesség az önkéntes adományokon felbuzdulva pedig a me­gyei nemesi pénztár terhére 100 pengőt szavaz meg számára. A megyei gyűjtés 1845. májusára lényegében 228

Next

/
Oldalképek
Tartalom