A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
Hudi József: Reguly Antal északi útja és Veszprém megye
Sorszám törvényhatóság ajánlás éve befizetés éve befizetés módja összeg 18. Pécs sz.k. város 1844 1844 hivatalos postán 20 pft 19. Sopron sz.k. város 1844 1844 hivatalos postán 40 pft 20. Selmec város 1844 1844 helytartótanácshoz 79 pft 47 xr 21. Szepes vármegye 1845 1845 hivatalos postán 1 pft 30 xr 22. Temes vármegye 1844 1845 örökalapítványi p.tár 164 pft 40 xr 23. Ugocsa vármegye 1844 1847 királyi sóházhoz 73 pft 50 xr 24. Veszprém vármegye 1844 1844 tisztviselők útján 72 pft 8 xr 25. Veszprém v.megye 1845 1845 tisztviselők útján 166 pft 6 4/5 xr A táblázat tanúsága szerint a gyűjtés két éve alatt összesen 1173 pengő forint és 58 7/20-ad krajcár gyűlt össze Reguly számára, illetve enynyiröl kellett Kun Sándor pénztárosnak elszámolnia. A segélypénztár állapotát 1844—45-ben a viszonylag gyors, a következő két évben a lassú gyarapodás jellemezte. Kun Sándor másodaljegyző számadása szerint 1845 végéig az ország különböző részeiből 548 pengő forintot bocsátanak közvetlenül kezelése alá, s emellett rövid úton továbbítanak 439 forintot. 27 Az első két év alatt tehát a gyűjtött vagy felajánlott összegekből 987 forintot adnak postára az egyes törvényhatóságok. 1846. novemberéig a Veszprém megyei segélypénztárban őrzött pénzmennyiség 548 forintról 660 pengő forint 16 1/20-ad krajcárra emelkedik. 28 A következő katonai év végére Bihar és Ugocsa megye is megküldi a felajánlott összeget. 29 Ezután már Kun Sándor zárszámadást nem készített, tehát a gyűjtések végeredményét pontosan nem ismerjük. A közel 1174 forintot sem tekinthetjük végösszegnek, mivel egyrészt a törvényhatóságok a postai viteldíjat is gyakran az adományból vonták le — például Bazin városa 15 ezüstkrajcárt M) — és így Veszprémbe valamivel kevesebb pénz érkezett, mint amennyit a törvényhatóságok közötti levelezések jeleznek. Emellett nem elhanyagolható egy másik szempont sem, nevezetesen az a körülmény, hogy megyénk pénztárosa a gyűjtések és adakozásoknak csupán egy — igaz ugyan, hogy a jelentősebb — részét kísérhette figyelemmel. Ebből következik, hogy a valóságosan összegyűlt segély nagyobb lehetett, mint amennyiről Kun kimutatásaiból, illetve jelentéseiből tudomásunk van. Reguly Antal életrajzíróinak ennéllogva igazuk lehet, amikor azt állítják, hogy az országos gyűjtés eredményeként 1400 forintot küldhettek Reguly után." S ez nem az egyetlen mód volt arra, hogy a tudós munkáját segítsék, hiszen az 1845-ben alakult Reguly-társaság szintén arra törekedett, hogy az utazó anyagi helyzetét — igaz, másféleképpen: kutatási eredményeinek publikálásával — megerősítse. 32 Külön is foglalkoznunk kell a gyűjtés Veszprém megyei történetével, társadalmi vonatkozásaival, márcsak azért is, mert kultúrtörténetileg értékes forrásai vannak Veszprém vármegye közgyűlési anyagában. Az egyes törvényhatóságok átirataikban csupán eljárásuk végeredményét közölték, Veszprém megyében azonban a gyűjtést végző tisztviselők több esetben részletesen, vagy több-kevesebb részletességgel összeírták az adakozókat, illetve az adakozók legfontosabb adatait. Nemcsak a helységet, az adakozó nevét, az ajándék összegét, hanem az adakozó foglalkozását, vallási hovatartozását is feljegyezték. Veszprém megyében a gyűjtést 1844 nyarának végén, őszének elején kezdték meg. A gyűjtést az esetek többségében a járási fő- vagy alszolgabírák, illetve a járási esküdtek végezték, de előfordult olyan is, hogy a szolgabíró — bizonyos jutalom fejében — a megyei pandúrra bízta a feladat teljesítését." Eljárásuk eredményéről a járási szolgabírák először az 1844. november 4-i megyei közgyűlésen számoltak be. Az eddig eltelt néhány hónap alatt mindössze a cseszneki felső, a pápai és veszprémi főszolgabírói járásban sikerült jelentékenyebb összeget, 72 pengő forint 8 krajcárt beszedni.' 4 Kenessey Antal a veszprémi alsó (másként mezőföldi) járás szolgabírája ugyanekkor jelenti, hogy a felhívásnak nem sikerült érvényt szerezni, minden fáradozása hiábavaló volt. 3 Az év végéig több járásban sikerrel folytatták a gyűjtési akciót. Saáry László szolgabíró december 15-én kelt hivatalos jelentése szerint a devecseri alsó járásban 28 váltóforint 15 krajcár jött be.'"' A gyűjtést szorgalmasan és lelkiismeretesen végző megyei hajdúnak, Balogh Józsefnek kifizetett jutalom — negyvenöt krajcár — kivételével a gyűjteményt (27 váltóforint 30 krajcárt) Kun Sándornak adják át. Újabb jelentős adományokkal gyarapodik a Regulynak szánt segélyösszege 1845. január 13án. A vármegyei közgyűlésen ünnepélyes külsőségek között több birtokos nagylelkű felajánlásokat tesz a nyilvánosság előtt: Tallián József táblabíró 5, gróf Zichy István főispán 30 pengőt adományoz Regulynak; a jelenlevő nemesség az önkéntes adományokon felbuzdulva pedig a megyei nemesi pénztár terhére 100 pengőt szavaz meg számára. A megyei gyűjtés 1845. májusára lényegében 228