A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Hudi József: Reguly Antal északi útja és Veszprém megye

„Tekintetes Karok és Rendek! Egy olly tudományos ügy pártolására van szerencsém a Tekintetes Karokat és Rendeket a magyar academia nevében felkérni, mellynek kivitelét nemzetünk és academiánk nemes Veszprém Vármegye egy reá fényt hozni indult fiától Reguly Antaltól várja. Tudva van, mikép több magyar s legtöbb külföldi historicus és nyelvbuvár a hunnokat és magyarokat azon nagy finn törzsökhöz számitják, mellynek a lappok, finnek, esthonok, cseremiszek, csuvasok, mordvinok, syrjänek, vogulok, osztyákok

10 stb, mindannyi külön ágait teszik. Miután minden egyéb, u. m. mongol, török, sémita, stb, rokonság eddig győzőleg megvan czáfolva, és csak ez egyre nézve lehet még kérdés: a Tekintetes Rendek említett derék földié elhatározta magát az éjszakot beutazni, s a négyfal közt megnem fejthető kérdésre a hely színéről hozni meg nemzetének az elhatározó végfeleletet. Öt semmi áldozat, úti fáradalom, a szokatlan éghajlat kényelmetlenségei, betegségek, édes övéitől, és hazájától távollétei nem tartóztathatták, erőit már közel öt év óta csüggedetlenűl e nemzeti feladás megoldásának szentelni; megtanulta azon földeken utazhatás, s az ottani források használhatása végett a svéd és orosz, a rokonsági kérdés egyéb ágai kedvéért a török és mongol nyelveket, meg a lapp, finn, és esthon nyelveket, a főid népével osztva meg ennek sanyarú életét, meg a cseremisz, csuvas, és egyéb dialectusokat, s most Ázsia éjszaknyugoti vidékein az Urál alján tartózkodik a vogulok közt, hogy ezek, s majd az osztyákok mármár enyésző nyelveiket is élő szájból magáévá tegye, s e mellett ezen népek természeti és társadalmi sajátságaikat, mikre eddig olly kevés figyelem vala, voltakép kitanulja. S e roppant vállalatot Reguly Antal 1839. év nyarában saját, vagy inkább szülői költségén kezdte meg, kiknek erejét, minden elviselhető nélkülözések tűrésére elszánt lelkesedésében, minden esetre túl becsülte. Már finn és lappföldi vándorlásait nem fedezték szülőinek küldeményei, s így némi adóssággal terhelve lépett be a világ legdrágásabb városába, Sz. Pétervárába. Időközben győri prof. Maar Bonifácz" Ür tudósítván a m. academiát Reguly utazásáról, és czéljairól, ezen intézet némelly tudományos megbízásokhoz némi kisebb summákat csatolt. Reguly e részvét által is buzdítva, és bátorítva, Ázsiában teendő terjedelmes nyelvészeti, és ethnographiai vizsgálódásaihoz készült, s nappal és éjjel általános nyelvtudományt, s történeteket tanult, és buvárlott. De nem jöhetvén további segedelem az academiától, egy pétervárt lakó főldink, haza térést javaslóit, melly tanácsot azonban Reguly határozottan vissza utasított, mert azzal elesett volna a kérdés, mellyet ő élte feladásául tűzött ki. Erre megjelent orosz academicus és statustanácsos Baer

12 Urnák egy czikkelye Regulyról a pétervári statusújságban, melly után egy gazdag orosz csakugyan hajlandó volt őt pártolása alá venni, de a segedelem nélkül idegen főidőn tengő hazafi büszke volt azt kérni, s így e forrás sem nyílt meg neki. Azonban haladt az idő, a pétervári rendkívüli drága élet s a szülői kisded küldemények mellett az adósság nőtt, s ezért a haza térés szint olly erkölcsi lehetetlenséggé vált, a milly anyagi lehetetlenség volt az Uráli út. Folyvást a hazából várva, a hazai kérdés felderítésére a költséget, egy második ajánlatot is viszsza utasított, mellyel az út kivihetésére megkináltatott; t. i. több pétervári academicus szándékozott az orosz cs. academiánál segítését indítványozni, mellyre fényes kilátások voltak, de Reguly nem akarta — mi e végre múlhatatlan szükség lett volna, — tudósításait éhez intézni, a magyar academiát nyilatkoztatván egyetlen természetes fórumának. Egy harmadik (kölcsön) ajánlatot az út megtételére szinte mellőzött, naponként fogyván reménye a hazából jöendő pártolás iránt, míg végre hírt vevéh, hogy az academia folyamodására királyunk őfelségétől segedelem erkezendik, az említett előlegezést a nemes lelkű Baertől elfogadta, s 1843. október 9. Sz. Pétervárából ki indulván, elérte Ázsiát, hói a Sosva vize mellékén letelepedve, vogul stúdiumai között várja most hazájából utóbbi sorsa elhatároztatását. Azóta érkezett Sz. Pétervárába mind a Királyi segélyösszeg, mind pedig két academiai pénzküldet, s a pétervári academicusok közt a tiszteletre méltó Fraehn

13 indítványára magányos aláírás nyittatott: de ezekkel is sem az ötödfél évi külföldön utazás és múlatás alatt keletkezett passivumok leróva, sem visszaút ja fedezve nincsen, annál kevésbbé van ezekkel Tobolszktól Orenburgig tervelt vándorlása, s még kevésbbé ennek a Kaspiumi tengerig s onnan a Fekete tenger éjszaki tartományai felé olly szükséges folytatása, lehetővé téve. A dolog illy fekvésében a magyar academia részint a maga körében indított aláírást, részint hírlapi úton szólította fel a hazai történetek barátit, járulnának hozzá, hogy Reguly ezen, nyelvünkre s régi történeteinkre új világot árasztó utazását folytathassa, és befejezhesse. Minthogy azonban a jelenkor, anyagi és szellemi számos teendői között, kelletinél kevesebb figyelmet mutat azon tudományok iránt, mellyek az életre közvetlen, s így észrevehető befolyást nem gyakorolnak, a szükséghez mért elégséges segélyt ez úton várni nem bátor; ezért, nehogy a már megkezdett út félbe szakasztassék, а Тек. KK. és RR.-re függeszti reményét, azon hazafi bizodalmú kéréssel, méltóztatnék mind a saját körében nyitandó aláírás, mind a többi nemes megyékhez intézendő körlevél által ez ügyet hathatósan előmozdítani; s munkás lenni abban, hogy ezen első Ázsiai út, melly nem csak a tudománynak általában, hanem a magyar nemzet, és nyelv történeteire nézve különösen is, fontos eredményekkel biztat, teljesen befejeztethessék. Igen is, а Тек. KK. és RR. nem fogják engedni, hogy a mit nekünk tenni nemzeti kötelesség, elmulasztani pedig pironság volna, hogy azt idegen ország segedelme eszközölje; nem fogják engedni, hogy magyar tudós, Oroszországból, ottani pártolással hozza meg a magyarnak régi történetei kulcsát. Ki magamat a Tekintetes Karok és Rendek kegyeibe ajánlván, megkülönböztetett tisztelettel vagyok A Tekintetes Karoknak és Rendeknek Pozsonyban május 5-én 1844. alázatos engedelmes szolgája Gróf Teleki József"

14 225