A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Hudi József: Reguly Antal északi útja és Veszprém megye

HUDI JŰZSEF REGULY ANTAL ÉSZAKI ÚTJA ÉS VESZPRÉM MEGYE A magyar nép eredethagyományában közel nyolc évszázadon át a hun-szittya rokonság, illetve azonosság gondolata foglalta el a központi helyet. Történetírói szinten a hun-magyar azonosságot először Anonymus Gestája fogalmazta meg, egységes elméletté azonban csak a XIII. század nyolcvanas éveiben vált Kézai Simon munkássága nyomán. A finnugor, pontosabban az obi-ugor és a magyar nyelvek közötti rokonságot Sylvius Piccolomini — aki a pápák történetében II. Pius néven ismeretes — már a XV. században megsejtette, de elképzeléseinek tudományos szintű igazolására csak a XVIII. században vállalkoztak. Sajnovics János 1770-ben a magyar és a lapp nyelv rokonsága mellett foglalt állást, Gyarmathi Sámuel 1799-ben megjelent munkájában viszont már az összes finnugor és szamojéd nyelvet is bevonja vizsgálati körébe.

1 A kezdeti bátortalan lépések után a múlt század első felében — szoros összefüggésben a modern polgári nemzetállamok kialakulásával — forradalmi változás következett be a nyelvrokonítás terén szinte egész Európában: Finnországban éppúgy mint Oroszországban, Franciaországban, Németországban és hazánkban. Körösi Csorna Sándor követője, a magyar nyelvészet és néprajztudomány egyik legnagyobb alakja, Reguly Antal, a reformkor eszmevilágától áthatva úgy látja — s ennek a Magyar Tudományos Akadémiához küldött 1842. évi jelentésében hangot is ad —, hogy ,, . . . Gyarmathi munkája nemcsak folytatást érdemelne, hanem nemzeti ügyből folytatást kíván is. Nincs biztosabb és alaposabb mód népek rokonságának megmutatására, mint nyelvük tudománya és öszvehasonlítása. . .," melynek segítségével a magyar és finn nyelvek ,,eredetnyelve" is feltárható. A nyelvtudományba, az összehasonlító nyelvészetbe vetett optimista hite később sem rendül meg, sőt: gyakorlati tapasztalatai csak megerősítik elméleti feltevéseit. Nyelvszemléletének alapjait — talán nem tévedek, ha azt állítom — egyenesen a szülőföldről hozta magával, mely a maga többnyelvűségével már eszmélkedése idején összevetésre, kritikai gondolkozásra nevelte öt. A szülőföld és a haza iránt érzett rajongó szeretete segíti végül is hozzá, hogy nemzeti küldetésének erejéhez mérten, vagy inkább erején felül eleget tehessen. A megpróbáltatásokat, a rá leselkedő veszélyeket is könnyebben viseli el, ha az elhagyott és vágyott otthonra gondol: a békés orosz táj egy pszkovi kirándulás alkalmával felkölti benne Zirc emlékezetét, s hazavágyó szemei előtt anyja kertje idéződik fel . . .

3 1819. július 13-án született Zircen, a Bakony szívében. Apja, Reguly István a ciszterci apátság ügyvédje, akit a humán tudományok — különösen a történelem — vonzanak.

4 Érdeklődése kisfiára is nagy hatással van. A fiatal Reguly alsóbb iskoláit szülővárosában, a gimnáziumot (1828— 1834) Székesfehérvárott végzi. Szülei nagy gondot fordítanak továbbtanulására is: először a győri akadémiára jár (1834—1836), majd a pesti egyetem jogi fakultásán fejezi be tanulmányait (1836—1839). Tudományos pályája kalandosan kezdődik: az egyetemi vizsgák letétele után — nyilván jutalomképpen — szülei anyagi támogatásával németországi vándorútra indul, de Hamburgnál nem áll meg, mert ellenállhatatlan vágyat érez Skandinávia ismeretlen tájai iránt. Kiéiben hajóra száll, Koppenhágába, majd Stockholmba látogat, ahol hamarosan megismerkedik Arvidson királyi könyvtárossal, s az ő hatására élete fő céljául tűzi ki a finnugor nyelvek közötti rokonság megfejtését. Munkásságának első szakaszában (1839—1841) a közfinn és volgai finn nyelvek és népek megismerésére törekszik nem mindennapi kitartással és szorgalommal. Fáradozásait méltányolva a helsinki tudományos akadémia 1840-ben, 21 éves korában tagjai közé választja, amit már finn nyelven köszön meg. Három évvel később a magyar akadémia is felveszi tagjai sorába. Mintegy másfél évi felkészülés után, munkásságának második szakaszában (1843—1846) páratlan értékű földrajzi, néprajzi, történeti és nyelvészeti anyagot gyűjt össze legközelebbi nyelvrokonaink, a vogulok és osztjákok (1844— 1845), valamint a cseremiszek, mordvinok és csuvasok között (1845—1846). Utazásainak eredménye az Urai-vidék első, mintegy 180 mérföldre kiterjedő területének térképes ábrázolása is.

5 A kéziratos térképet bámulatosan gazdag jegyzetanyag egészíti ki. A pétervári újság erről a munkájáról 1847. január 21. számában elismerően írja, hogy Reguly ,, . . . Oroszország ethnographiájában és geographiájában egy terjedelmes ,

terra incognita' felfedezőjévé vált."

6 Vállalkozásának jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1847., 1848. és az 1850. évi orosz uráli expedíciók a felmérésre kijelölt területeket az ő térképe segítségével utazták be. Másik ki223