A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Holl Imre–Parádi Nándor: Nagykeszi középkori falu kutatása

Egy másik, kívülről kevéssé, de belülről vastagon vízköves faltöredék a VII. szelvényből került elő. A rajta látható, kissé kiemelkedő borda és a korongolasnyomok arra utalnak, hogy ez is az előbbihez hasonló fedőhöz tartozott. Előfordulása azt mutatja, hogy a faluban több ilyen edényt is használtak. Az átlyukasztott peremű füles fazék korának és rendeltetésének meghatározása, a vele párhuzamba állítható csekély cserépanyag alapján nem könnyű feladat. Mivel a kemencefenék legalsó tapasztásából került elő, biztosra vehető, hogy a ház és a kemence 15. századi építése előtt készítették és használták. Másrészt úgy gondoljuk, hogy a 13. századra és valószínűleg még a 14. századra is keltezhető magasabb testű, lapos fenekű, fazék alakú cserépüstöknél valamivel későbbinek tartható. Rendeltetése a cserépfazekaknál és a cserépüstöknél is leszűkítettebb volt; a víz hosszú ideig tartó forralására szolgált. Cserépfedőből több töredék is előkerült és mindegyik kúpos alakú fedőhöz tartozott. Egykét egyszerű tagolású peremtöredék nagyméretű fedőre utalt, amelyeknek, a sarvalyi fedők alapján szélesebb, egyszerű kerek fogójuk lehetett. Néhány perem- és fogótöredék közepes fedőhöz tartozott. (Ilyen a 13. ábra, 11 peremtöredék, a kemencefenék középső tapasztásrétegéből.) A fazekak és a fedők töredékei mellett másfajta edénytöredékeket is találtunk. A leletanyagban cseréptáltöredékek is voltak, amelyek több tálhoz tartoztak. Kiszélesedő, felülről lapos peremük kialakítása nagyjából azonos. Néhány díszítetlen peremtöredék

21 mellett díszítettek is előfordulnak. A kemencefenék alsó tapasztásából halványvörös színű, a fazekaknál finomabb, a cseréppoharak egy részével egyező anyagú tál töredékei kerültek elő. Teste a pereme felé szélesedett, magassága 9,5 cm. Széles, felül lapos peremét háromsoros, fogaskerékkel benyomott minta díszítette (13. ábra 17, 12. ábra 4.). A III. szelvényből származó peremtöredéken háromsoros ék alakú bevágásos mintát találunk (12. ábra 3.). A X. szelvényből egy tálnak több töredéke került felszínre. Szélesebb, felülről lapos peremét és belülről falának a fenék fölötti részét többsoros, a peremét kívülről kétsoros, a falát egysoros és a feneke fölött szélesebb közzel kétsoros benyomott fogaskerekes minta díszítette (12. ábra 5.). A késő középkori faluásatások leletanyagában cseréptálak, illetve töredékei ritkán fordulnak elő, de rangosabb építmények (várak, kastélyok, városi épületek) ásatási anyagában sem nagyon gyakoriak. A sarvalyi faluásatásból csak néhány töredék került elő, amelyek között egy finomabb anyagú, és többféle bepecsételt mintával díszített is volt; a gyepűkaján-nagykeszivel egyező, benyomott fogaskerekes díszítésű táltöredékek viszont nem kerültek felszínre. A cserépkorsók töredékeiből egynek a felső felét Össze lehetett állítani, amelynek a vállán többsoros sekély bekarcolás látszik. Ívelt fülének közepén kifolyónyílás van (11. ábra 1.). A kiegészített felső részből a sarvalyi ásatás nyúlánkabb 192 formájú, tojásdad testű, füles cserépkorsóihoz hasonlóra gondolhatunk.

22 A pereme egyszerű tagolású, de a töredékek között a sarvalyiakkal egyező, hengeres szájú, többsoros széles bordával tagoltak is voltak.

2

' A VII. szelvényben talált kihajló, kívülről keskenyebb sávban vastagított perem a sarvalyi leletanyagból ismert szélesebb testű, fületlen, a vállán rövid kifolyócsövessel egyező korsóhoz tartozhatott.

24 A peremek mellett a fültöredékek is arra utalnak, hogy a korsókból többet is használtak. A fültöredékek közül néhányon díszítést is találunk. Az egyiknek a pereme alatt, a fül felső részén hosszabb benyomott, szélesebb mélyedés látszik. Egy másiknak a gerincén végighúzódó bekarcolt vonalból kétoldalt ferde vonalak ágaznak ki. A harmadikon ék alakú, míg a negyediken háromsoros benyomott kis félköríves minta húzódik végig. Hasonló díszítésű fültöredékeket a Balatontól É-ÉNy-ra levő terület cserépanyagából sorolhatunk fel. A bekarcolt, kétoldalt kiágazó vonalashoz hasonló töredék Zalaszántóról

25 egysoros benyomott félkörívekkel díszített Sarvalyról és Balatonfűzfőről,

2t> egysoros benyomott ék alakú díszítésűt Takácsiból említhetünk.

27 Cseréppohár-töredékből kevés akadt, és ennek egy része vörös színű. A kemencefenék felső tapasztásrétegéből származó darab vékony falú, pereme lekerekített. Vállát többsoros keskeny bekarcolt vonal díszíti (13. ábra 7.). A halvány barnás-vörös színű perem- faltöredék széles nyakú pohárhoz tartozott. Kissé kihajló pereme lekerekített, fala díszítetlen. A sárgás-halvány nyakú pohárhoz tartozott. Kissé kihajló pereme lekerekített, fala díszítetlen. A sárgás, halványpiros színű faltöredék a 12. ábra 4., 13. ábra 17. táltöredékhez hasonló finom anyagú. Kiszélesedő falát háromsoros nagyobb-, egy másik pohárhoz tartozó talptöredék szélét apró fogaskerekes minta díszíti.

28 Itt kell foglalkoznunk azzal a töredékes cserép gyertyatartóval, amelyik a III. szelvényben, a kemence közelében került felszínre. Az edényekhez hasonlóan ez is vörös színű. Zömök gyertyatartó; széles és vastag tányérszerű talpának széle felhajlik és alatta széles hornyolat tagolja. A talp közepéből felfelé kissé összeszűkülő, nagyjából hengeres, belül üreges szára ágazik ki, amelyet sűrű benyomott fogaskerekes minta díszít. Peremének széle és szárának vége letört, hiányzik (14. ábra 5.). A magyarországi régészeti emlékanyagban található kevés cserép gyertyatartóval eddig alig foglalkoztak. A néprajzi gyűjtemények világítóeszközeit viszont elég részletesen feldolgozták; köztük csak egy cserépből készültnek a rajzát közölték, alakja a régészeti anyagból ismertekkel nem egyezik, a kidolgozása is gyatrábbnak látszik.

29 Márkus M. dolgozatának történeti áttekintő részében viszont több, számunkra is lényeges megállapítást tett. A gyertyáról azt írja, hogy jóval régebbi egyházi használata mellett igazi népi világítóeszközzé csak a 14. és 15. században kezdett válni. Használata azonban mindig alul-