A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Kubinyi András: A megyésispánok 1490-ben és Corvin János trónörökösödésének problémái

Még két kérdést kell megválaszolnunk: menynyiben volt ez a rendszer új, és hogyan kell értékelnünk ezeket a főispánságokat igazgatástörténetileg. Az első kérdésre a felelet látszólag könnyű. Több megye összevonása azonos főispán alatt már a korábbi időben is szokásos volt, ezeknek összekapcsolása a királyi várak igazgatásával és így kisebb tartományok létesítése pedig Zsigmond alatt különösen kimutatható volt. Itt azonban mindjárt különbséget kell tennünk. A Mátyás-kori megyekumulálások közül egyedül Kinizsi Pál temesi „tartományát" rokoníthatjuk a Zsigmond-kori típussal, annál is inkább, mert területileg is majdnem egybe esett Ozorai Pipo tartományával.

126 Ennek igazgatási módja is erősen emlékeztet az Engel Pál által kimutatott „honorokéhoz".

127 Bár Kinizsi maga nem volt született arisztokrata, a temesi honor betöltése által a bárókhoz számított, és talán ez is megmagyarázza 1490-es szereplését. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy Veszprém és Bihar főispánságát nem a temesi tisztség részeként, hanem a király bizalmasaként tartotta kezében. Egészen más a helyzet Czeczei és Ráskai „tartományaival". Itt jogilag is teljesen különös helyzet állt fenn. A két királyi bizalmas az általa kormányzott megyéket más-más jogi alapon tartotta kezében. Egyeseket azért, mert a főispánság már régóta valamely vár birtokához volt kötve, Czeczeiék ezeket mint a birtokos familiárisai igazgatták. Csakhogy itt is furcsaságokat találunk. Czeczei megyéinek többségét valóban a birtokos, Corvin János herceg embereként, mint az a személy, aki az ispánsággal összekötött várbirtokot kezeli, kormányozta. Ez azonban nem állt fenn Abaújban, Zemplénben és Ungban, Nyitrában viszont a nyitrai várat csak a király, és nem Corvin nevében tarthatta kezében. Ráskainál a helyzet még bonyolultabb. Egyrészt, mint budai udvarbíró, a királyi (azaz koronabirtok) várak jószágkormányzója volt, ezzel járt együtt hatalma Pest és Pilis megyékben és a jászkunok felett, valamint elvben Komáromban. Csakhogy a Farkashidán megerősített szerződés szerint Komárom vára és főispánsága Corvin zálogbirtoka, Bereg és Békés főispánsága viszont evidensen a Corvin birtokában levő és a főispánsággal összekötött várbirtok tartozéka volt. Szabolcs pedig — akár Abaúj, stb. Czeczeinél — formailag Ráskai személyének szóló tisztség volt (bár itt is feküdtek Corvin birtokok). A valóságban persze nem volt különbség a megyék közt, annak ellenére, hogy a király területileg csoportokba vonta össze a királyi koronauradalomnak nevezhetőknek, saját családi birtokának, vagy fia magántulajdonának számító váraknak kormányzását, és ezeket kezelő gazdatiszteket olykor a szomszéd megyékben is államhatalmi funkciók gyakorlásával bízott meg. Üjból hangsúlyozom, hogy mind Czeczei, mind Ráskai köznemes volt, a király — ha birtokadományokkal támogatta is őket

128 — nem emelte az arisztokráciába fel őket. Ezek a nem nagy tekintélyű familiárisok hatalmas tartományaikat azután saját rokonaikból, vagy a környező megyék nemeseiből származó familiárisokkal igazgatták.

129 Ez viszont — Mátyás intencióival nyilván ellentétesen — tulajdonképp gyengítette hatalmukat. Egy Újlaki, vagy Zápolyai tekintélyesebb, a középnemesség felsőbb rétegéhez tartozó urakat tudott famíliájába bevonni, akiknek hatalma a dominusét erősítette.

130 Igaz, ez más részről megakadályozta veszélyessé válásukat. A második kérdésre a válasz rövid. Főispán és főispán között nagy volt a különbség. Más volt a helyzet az uradalmakkal együtt járó, és megint más a királytól az illető birtokától függetlenül kinevezett főispánok között. Harmadik csoportnak számított, ha a várbirtok ura (általában a király, királyné, herceg, vagy valami nagy úr) nem maga gyakorolta a főispáni tisztet, hanem valamelyik familiárisával, rendszerint ottani várnagyával gyakoroltatta. Ennek egy alfajának vehetjük a Czeczei idejéből való nyitrai és ungi példát, amikor a másodlagos főispán maga helyett nem alispánt, hanem főispánt állít a megye élére. Ebben az esetben azonban a király felé a közvetlen kapcsolat természetesen Czeczei Mátéé volt. Az alapvető különbség, ami Czeczeit, Ráskait, Czobort, az ismeretlen valkói és baranyai főispánokat, valamint Székelyt Varasdban a többitől megkülönböztette, hogy királyi familiárisként a többi főispántól eltérően a királyhoz magánjogi jellegű, nem pedig közjogi kapcsolatban állottak. Mátyás jó érzékkel választotta ki ezt a köznemesi csoportot, amelyre uralkodása végén oly nagy mértékben támaszkodott, és amelyhez a többször említett Egervári László horvát bán

131 is tartozott. Többségükben egy személyben voltak katonák, és hivatalnokok: még Kinizsi is kincstári tisztviselőként, sókamaraispánként kezdte pályáját. Bár a Czeczei-Ráskai típusú egyének jelentősebb vagyonhoz nem jutottak (Egervári is csupán egy várat kapott adományba) a királyi birtokok kezelésével pótolták azt, amit egy Zápolyai, vagy Báthori saját uradalmaiból élvezett: a hatalmat. És talán épp ez biztosította hűségüket: a köznemesi főispánok kitartottak Corvin mellett, de a bárók, vagy báróvá lettek: Zápolyai, Báthori és Kinizsi nem. így azután Corvinnak végül is el kellett buknia. 176