A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Kubinyi András: A megyésispánok 1490-ben és Corvin János trónörökösödésének problémái

ségszeru. Elvileg a király a főispánt „durante beneplacito", amíg neki tetszik, nevezte ki.

15 Ilyenformán a megye egyik jelentős várát birtokló urat bármikor leválthatta a főispánságról, anélkül, hogy a birtokot elkobozta volna. Pl. Vas megye főispánjai gyakran a sárvári vár urai, de nem mindig és nem csak egyedül.

16 Ügy tűnik, hogy az első Mátyás-kori világi örökös főispán Komorovszky Péter volt Liptóban és Árvában. Ez a lengyel zsoldosvezér 1447-ben Giskrától kapta adományul a liptói Likava várat, és ehhez kapcsolta — lehetséges, hogy királyi adomány nélkül — az örökös főispánságot. Igaz, először 1470-ben fordul elő ezzel a címmel, így nincs kizárva, hogy Mátyástól kapta. (A két megye főispánságát azonban már Mátyás trónralépésekor viselte.)

17 Jelenleg tehát nem zárhatjuk ki azt sem, hogy 1470 előtt is az volt, annál is inkább, mert Liptó megyét váraival egyszer már Zsigmond is eladományozta a Garaiaknak 1406-ban, igaz, nem egész egy év múlva visszacserélte tőlük.

18 Ha a kissé bizonytalan jogcímű és keltű Komorovszky-féle főispánságtól eltekintünk, az első adat 1465, amikor is a Zapolyaiak kapták Szepesföld örökös grófságát íés ezzel együtt természetesen a főispánságot.) Igaz, Szepesvárát már 1462-ben megkapták, és már abban az évben Zápolyai Imre a főispánságot is viselte,

20 ez azonban még a szokásos, várral gyakran de facto, azonban nem de iure összekapcsolt főispánság volt. A következő örökös főispánságot 1470-ben adományozta Mátyás. Április 23-án kincstartójának, Ernuszt Jánosnak adományozta a Turóc megyei Szklabinya várát, és még ugyanaznap a várhoz kapcsolt megyei főispánságot is Ernusztnak és örököseinek adta.

21 Bár a főispánság már korábban is együtt járt Szklabinyával, most azonban a vár birtokosa immár hivatalosan is örökös főispánnak számított. A következő évben az ugyancsak Ernuszt János által viselt aradi főispánságra nevezte ki a kincstartó helyére Alsólindvai Bánffy Miklós pozsonyi főispánt, azonban örökös főispánként, a főispáni tisztet Bánffy solymosi várához kapcsolva. (1471. február 5.)

2

* 1483-ban Mátyás Bánffy Miklós és Jakabnak a vörös viaszpecsét használatának jogát adományozta, mindazon jogokkal és kiváltságokkal, amelyekkel a „többi szabad és örökös comes" él.

24 Most nem foglalkozunk azzal, hogy a „comes" szó itt grófot, vagy ispánt jelent-e, ez külön tanulmány tárgya lehet, azt azonban mégis mutatja, hogy a király státusszimbólum nyújtásával (vörös viaszpecsét használata) emel ki egyeseket az arisztokrácia közül.

26 Ugyanezt a kiváltságot nyerték 1487-ben Mátyás unokatestvérei, a Vingárti Gerébek.

27 A Gerébek 1464ben kapták, majd 1469-ben elvesztették, hogy 1471-ben visszakapják a fogarasi uradalmat, amely azonban akkor nem volt megye.

28 Valójában tehát nem voltak grófok, noha Mátyás maga 1487-ben — de még a vörös viaszpecsét kiváltság előtt — Vingárt grófjának nevezte Geréb Pétert. 9 A Bánffy és Geréb-féle pecsételési kiváltságok alapján tehát nem következtethetünk arra, hogy ez — a Bánffyak esetében — aradi 170 örökös főispánságukkal függ össze, annál kevésbé, mivel Ernuszt János végig zöld viaszpecsétet használt.

30 Lehetséges persze, hogy Mátyás világiak számára örökös főispánságokat juttató politikája az egyháziak példáján kívül Szlavónia hatását is mutatja. Itt ugyanis az ún. zagorjai grófsággal együtt járt Várasd vár és város uralma, úgy, hogy a megye ispánját a gróf nevezte ki. A grófságot 1399-ben a Cilleiek kapták,

31 utánuk zsoldoskapitányuk, a cseh Jan Vitovec szerezte meg, először III. Frigyes császártól, majd 1463ban Mátyástól kapva rá adományt.

32 Hasonló volt a helyzet Verőcénél. Itt azonban Mátyás alatt lett örökös főispán Monoszlói Csupor Miklós erdélyi vajda, majd halála után a verőcei uradalom először zálogként, majd időleges elvonás után 1488-ban véglegesen a már említett Alsólindvai Bánffy Miklós és Jakab adománybirtoka lesz. Mátyás ugyanakkor a megye örökös főispánjainak is kinevezi a Bánffyakat.

33 Mátyás alatt tehát felgyorsult egy olyan irányú fejlődés, amely a megyék egyházi és világi kézben örökjogon juttatását mutatja. Ha ehhez hozzátesszük azt a már korábban kimutatható jelenséget, hogy egy bizonyos vár birtokához számították de facto, bár nem de iure a főispánságot,

34 akkor a szokásjog királyi szentesítése következtében a fejlődés vonala a megyék jelentős részének örökös jogon magánkézre jutásához vezethetett volna. Leszámítva azonban a Banff y aknák juttatott verőcei örökös főispánságot, Mátyás főispánkinevező politikája élete utolsó évtizedében élesen elválik a korábbitól, sőt annak'teljes revíziójára mutat. Verőce esete különleges ügy. Ismeretes, hogy Bánffy a régi arisztokrácia egyik ritka, Mátyástól jelentős birtokadományban részesülő képviselője volt,

35 akit azonban a nagyurak nagy megdöbbenésére 1487ben lecsukatott, megfosztván nem csupán a húsz éve viselt pozsonyi főispánságtól, hanem birtokai nagy részétől is, amelyeket Corvin János kapott meg.

36 A solymosi és lippai uradalom, valamint az aradi örökös főispánság így elveszett a Bánffyak számára. Mintegy ezt ellensúlyozandó kapta meg a két Bánffy testvér Miklós kiszabadulása után a Miklós által már korábban viselt verőcei főispánságot örökös jogon.

37 Az új politika teljesen egybevág a király birtokadományozási politikájában 1482-ben bekövetkezett változással. Engel Pál mutatott rá arra, hogy a koronára szállt birtokok eladományozásánál Mátyás eddig az évig kevés régi arisztokrata mellett elsősorban az általa kiemelt új arisztokrácia megjutalmazására törekedett.

3 Nem mondható el, hogy az új arisztokrácia nem jutott elegendő vagyonhoz, legalább is 1482-ig.

39 Ettől kezdve az uradalmakat Corvin Jánosnak adta. 1482-ben megkapta többek közt Árva, Likava, Szklabinya, Gyula, Hunyad stb. várait, ezekkel járt együtt Árva, Liptó, Turóc, Békés és Hunyad megyék főispánsága is. Turóc azonban, mint láttuk, Ernuszt János örökös főispánsága volt, és a főispánsági jogkört a volt kincstartó halála után is familiárisa, Pekh Pál gyakorolta még 1480-ban is, nyilván a két Ernuszt testvér nevében.

40 Má-