A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja

tése pedig egyenesen érthetetlen az aránylag sok forrást felhasználó Albericustól. Itt csak arról lehet szó, hogy a bajor Gizellát később szándékosan befeketítő — ma már ismeretlen — forrás adatát megfontolatlanul átvette, vagy hallomásból kapott adatot használt fel. Ennél csupán az érthetetlenebb, hogy hogyan tudták a veszprémi Gizella-sír mellett tanúskodó történészek ezt öszszeegyeztetni a „bonae memoriae" királynéval, aki oly sok jót tett és Veszprémben székesegyházat emelt. Ha elfogadják Magyarországon történt meggyilkolását, akkor el kell fogadniok gonosz tetteit is; ez pedig rágalom lenne. 12. Albertus Stadensis, abbas S. Mariae „Stadensis: Chronicon ab initio mundi usque ad a. 1256. A Stade-i Marienkloster apátja, 1240—1256 között készült krónikájába az alábbi részt Adamus Bremensis gestájából vette át: ,,A. 1010. Gens Ungariae ad fidem convertitur per Gislam, sororem imperatoris . . . ,,

81 1010. év. Magyarország népe a császár húga, Gizella által megtért. 13. Chronicon Garstense. Ab a. 953—1257. ,,A. 1009. Heinricus rex sorore sua Gisila Stephano regi Vngarorum data in uxorem tam eum quam totum regnum eius ad fidem Christi vocavit."

82 Ez a krónika, valamint a következő nem mond semmi új adatot Gizelláról. 14. Martinus Oppaviensis sive Martinus Polanus: Chronicon pontificum et imperatorum ab a. 1—1277. A sziléziai Troppauból (Opava) származó dominikánus, később Gniezno érseke, szűkszavúan csak ennyit ír Gizelláról: ,,Henricus I. Regi etiam Hungarorum Stephano sororem suam dans in uxorem, tarn ipsum quam totum regnum suum ad fidem vocavit." I. Henrik, feleségül adva húgát Istvánnak, a magyarok királyának, mind őt magát, mind egész országát megtérítette.

83 15. Braunschweigische Reimchronik. A. 760— 1279.

84 Az 1279—1292. között írt német nyelvű krónikában csak éppen megemlékeznek István királyról és Gizelláról. 16. Albertus Milioli nótárius Regiensis: Liber de temporibus et aetatibus ab a. 1—1286, cum cont. —1290. ,,Eodem tempore fuit beatus Henricus dux Bavarie, sumpsit impérium. Qui Stephano regi Ungarie adhuc gentili sororem suam nomine Galam Redenga [Giselam] in uxorem dédit et tam ipsum regem quam totam eius géniem ad fidem Christi convertit."

85 Abban az időben Szent Henrik Bajorország hercege volt, átvette a birodalmat; aki Magyarország ez ideig pogány királyának, Istvánnak feleségül adta húgát, Gizellát, és mind magát a királyt, mind egész népét Krisztus hitére térítette. 17. Chronica ducum de Brunswick. A. 874— 1288.

86 Csupán annyit tartalmaz a krónika, hogy II. Henrik feleségül adta húgát István királynak, miután az megtért. 18. Simon de Kéza (Kézai Simon), magister, clericus Ladislai IV regis Hungáriáé: Chronicon Hungaricum a temporibus remotissimis usque ad a. 1290. sive Gesta Hungarorum. Kézai Simon feltűnően keveset és számunkra lényegtelent közöl Gizella királynéról, még házasságkötését sem említi, ellenben Vászoly (Vazul) megvakíttatásának ügyébe belekeveri a királynét.

87 E tendenciózus befeketítést Kézai a korábbi gestákból vette át. 19. Iacobus de Voragine prior provinciális fratrum ord. Praedicatorum in Lombardia, a. 1292 archiepiscopus Ianuensis: Chronicon Genuense. A dominikánus tartományfőnök és Genua-i érsek krónikája is a már általánosan elterjedt formulát követi: ,, . . . Ungari ad fidem Christi conversi sunt per Gáliam sororem Henriéi imperatoris Stephano regi Hungáriáé in uxorem traditam."

88 A magyarok Krisztus hitére tértek Henrik császár húga, Gizella által, akit Magyarország királyának, Istvánnak feleségül adott. 20. Flores temporum auctore fratre ord. Minorum ab orbe condito usque ad a. 1292."

9 Iacobus de Voragine adatát közli kevés változtatással. 21. Chronicon Hungarorum mixtum et Polonorum. Lengyel—magyar krónika. A XIII. században írt krónika új adatot közöl Gizelláról. ,, . . . uxor sancti Stephani, regis Ungariae mortua est: qui habito consilio principum accepit uxorem de Theutonia, sororem regis Almaniae. . ."

90 Szent István felesége, Magyarország királynéja meghalt: aki [István] az előkelők tanácsára Németországból Alemania királyának a húgát vette feleségül. Ez az adat ugyancsak szegletköve a veszprémi Gizella-sír mellett érvelő történészeknek. A krónika azonban erre nem ad alapot, hisz csupán annyit közöl, hogy Gizella királyné meghalt. De nem mondja meg, hogy mikor, hol, és eltemetéséről sem tesz említést. összegezve a huszonegy XIII. századi krónikából idézett részleteket az alábbiakat állapíthatjuk meg: a) Általánosan elterjedt, szinte szabállyá formálódott a krónikák többségében az a megfogalmazás, hogy Henrik feleségül adva Gizella húgát István magyar királynak, a magyar nép megtérését megvalósította. b) Gizella szerepe a térítésben továbbra is döntő. c) Új jelenség Albericusnak, a gonosz és meggyilkolt Gizelláról közölt tudósítása, de alaptalansága vitán felül áll. d) A lengyel—magyar krónikának Gizella haláláról szóló új adatát, a Passau—Veszprém kérdésben nem tudjuk felhasználni. A XIV. SZÁZADI FORRÁSOK A Gizellát említő részleteket csak közöljük, ha valami újat, vagy változatosat tartalmaz valamelyik krónika, egyébként csak felsoroljuk a forrásokat. E században már általánossá lett Gizella szerepének hangsúlyozása a térítésben. 1. Sifridus presbyter de Balnhusin: História universalis et Compendium historiarum — 1306.

91 2. Ger vastus Ricobaldus Ferrariensis: Compilatio chronologica a creatione mundi usque ad a. Chr. 1312.

92 História imperatorum Romano-German ico rum a Carolo Magno usque ad a. 1298.

93 Istoria imperiale.

94 135