A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja

kotta, így számunkra is alapvetően fontos a tudósítása. A témával foglalkozó vitairodalomban felvetett érveket és ellenérveket mérlegelve, valamint Magyarország belső ellentmondásos életét tekintve az a véleményünk, hogy István király halála után Gizella szerepe az 1040—50-es években a Bodeni-tó kolostorszigetén élő történetíró szerzetes számára nem lehetett olyan lényeges, hogy életének folyását tovább kísérje, hiszen mondatának befejező szava, a praesens perfectumban lévő „consenuit", azt jelentette neki, hogy ezzel befejezte mondanivalóját Gizelláról. Ebből nem következtethetünk Veszprémre! 8. Vita s. Wolfkangi episcopi Ratisponensis et confessorts auctore Othlono Frisingensi, monacho S. Emmerami Ratisponensis. A regensburgi Szent Emmerám monostor szerzetesének 1050 körül írt Szent Wolfgang életrajzában is találunk adatot. ,, . . . Heinricum, qui postea Dei nutu rex est effectus, praenominavit regem; fratrem verő eius Brunonem appellavit antistitem; sororem eorum maiorem reginam, alteram autem abbatissam nuncupavit. A krónika felsorolja a négy testvért, akiknek jövőjét Wolfgang előre meglátta. Henriket királynak jósolta, és akiből Isten akaratából később király lett; sőt testvérét Brúnót püspöknek nevezte; nagyobbik húgukat (Gizellát) királynőnek; a másikat (Brigittát) pedig apátnőnek mondta. 9. História fundationis coenobii Mellicensis a. 928, auctore anonymo eiusdem cenobii. A melki monostor ismeretlen nevű szerzetese különböző források alapján összeállított munkájában a következőket írja Gizelláról: ,, . . . Hainrico . . . qui ... ас sororem suam, nomine Gisilam regi Vngariae Stephano tradens in uxorem, ipsum et totam gentem suam convertit ad fidem Christi . . ."Henrik, aki Gizella nevű húgát feleségül adta Istvánnak, Magyarország királyának, őt és egész népét Krisztus hitére térítette. 10. Annales Altahenses maiores a. 708—1073. Az Altaichi Évkönyvek első részében, az 1032-ig terjedő időig, nem találunk érdemleges adatot Gizelláról. Az 1033—1073. közötti évek történetét tárgyaló második részben, Péter királlyal kapcsolatban viszont olyan adatokat olvashatunk, melyeket más krónikások nem említenek. ,,A. 1041. . . . Hie igitur ipso vivente in regno solidatus iuravit, ut praeceperat avunculus, se dominam suam reginam semper honoraturum nec quicquam eorum, quae rex dederat ei, ablaturum, si post mortem ipsius vitam illi donaret Dominus."

44 Az idézett szövegrész számunkra azt a fontos tényt rögzíti, hogy Péter király, mint a trón biztos várományosa, már István király életében esküvel kötelezte magát, hogy Gizella királynét mindig tisztelni fogja mind személyében, mind a királyi férjtől kapott javaiban, még akkor is, ha István halála után még Gizella életben lesz. — E korabeli adat, tárgyalt témánk szempontjából, rendkívül fontos, ugyanis a későbbiek során látni fogjuk, hogy az esküszegő Péter miatt volt kénytelen Gizella végleg elhagyni Magyarországot. Péter ugyanis arra is megesküdött, hogy azok ellen is fellép, akik Gizellát hamisan akarnák bevádolni.

4

' 11. Adamus Bremensis scholasticus: Gesta Hammenburgensis ecclesiae pontificum. A brémai dómiskola vezetője, Adamus kanonok 1072— 1076 között írta gestáját, melyben a Gizellára vonatkozó rész a XII. századi Codex Lugdunen sis jegyzetében, scholiumában található. ,,Anno Domini 1010 gens Ungariae ad fidem convertitur per Gislam, sororem imperatoris, quae nupta regi Ungariae ipsum regem induxit, ut se et suos baptizari facérét, et in baptismo Stephanus appellatus."

46 Az Ür 1010. évében Magyarország népe megtért a császár húga, Gizella által, aki feleségül adatott Magyarország királyához, s a királyt rábírta, hogy magát és övéit megkereszteljék; a keresztségben Istvánnak nevezték el. Az idézett XI. századi források adatait az alábbiakban foglalhatjuk össze: a) Gizellát, mint a bajor uralkodóház tagját, Henrik császár feleségül adta Istvánhoz és ezzel a dinasztikus házassággal sikerült a pogány magyarokat Krisztus hitére téríteni. b) Gizella királyné alamizsnálkodó, tevékeny keresztény életet élve öregedett meg Magyarországon. c) Péter király esküjét megszegve, az őt trónra is segítő Gizella özvegy királynét zaklatja, javait elkobozza és őt magát őrizet alatt tartja. Minden valószínűség szerint az özvegy királyné a bakonyi királynéi birtokok központjában, Veszprémben élt. A korabeli források alapján tehát egyértelműen kirajzolódik előttünk a nagy király feleségének nagyszerű élete, mely Péter király alatt a méltatlan bánásmód miatt sanyarú özvegységgé változott. Az egész életében jótékonykodó királyné számára ez az öregkor, megfosztva minden tevékenységtől és adakozási készség gyakorlásától, nyilván sorsfordulót jelentett. Élete alkonyán megfosztva minden lehetőségtől, melyet négy évtizedes királynéi tevékenysége alatt életcéljának megfelelően gyakorolt, kilátástalan sorsa nyilván arra késztette, hogy a Péter és Aba Sámuel alatt leromlott közállapotok miatt is elhagyja az országot. A róla írt későbbi jellemzések is azt a képet egészítik ki, mely szerint létalapja, valódi eszménye volt az alamizsnálkodás, a tevékeny keresztényi segítés. Az önérzetében sértett és durván, méltatlanul zaklatott királyné nem tűrhette tovább a vele szemben elkövetett igazságtalanságokat, és elhagyta az országot, hogy haláláig azt az életmódot válassza, melyet őseinek nőtagjai is gyakoroltak, apátnő legyen egy birodalmi kolostorban. Magyarországi haláláról ezért nem történt említés, külföldi elhalálozása idején pedig személye már nem volt érdemben jelentős a Magyarország történetét lejegyző krónikások előtt, így elhunytáról nem maradt fenn adat. А XII. SZÁZADI FORRÁSOK A források hűen tükrözik az előző század krónikásainak tudósításait, általában változtatás nélkül átveszik, átmásolják a Gizelláról írt adato130