A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja

1. ábra. Abb. 1. lése is eredménytelen, noha Gizella királynéra többször is utalnak, de sírjáról nem tesznek említést. Elég áttekintenünk a Gutheil által közzétett 215 oklevél regesztaj egy zekét, mely az 1002— 1523-ig terjedő időt öleli fel, máris megállapíthatjuk, hogy még a királyné-koronázási joggal, vagy magával a királynéi koronával kapcsolatos első említések is csak nagyon késői oklevelekben szerepelnek. A királyné-koronázási ügyben támadt jogvita először csak az 1216. április 1. kelt, Rómában kiállított oklevélben fordult elő.

7 1215ben ugyanis II. András király második feleségét, Jolantát az esztergomi érsek koronázta meg, s ez ellen Róbert veszprémi püspök panasszal élt Rómában Ш. Ince pápánál. A pápa által kirendelt bírák, Pelagius albánói püspök és István bíboros, oklevélben biztosítják a veszprémi püspök jogát a királyné megkoronázására, míg a királyt az esztergomi érsek koronázza meg.

8 Ez a döntés nyilván a veszprémi püspök által előterjesztett kérelemre épült, illetve a jogszokáson és élő gyakorlaton alapulhatott, tehát nem biztos, hogy voltak írott dokumentumai. Noha Gizella királyné koráig visszanyúló oklevéllel nem rendelkezhetett, mert még nem vált gyakorlattá az országosan ismert jogok írásos rögzítése és királyi megerősítése, alátámasztja ezt a jogot — igen nyomósán — az a tény is, hogy a veszprémi székesegyházban őrizték 1217-ig Gizella királyné koronáját. II. András király a szentföldi keresztes hadjáratra készülvén, költségei egy részének fedezésére, magával vitte az értékes felségjelvényt, mint ezt az általa kiadott oklevél tanúsítja.

9 A korona értékére azokból az oklevelekből következtethetünk, melyekben II. András utólag igyekszik kárpótolni a székesegyházat, így 1222-ben két oklevélben adományoz javakat.

10 Gizella királyné koronájának elvitelében a király önkényes kedését véljük felfedezni, hisz ez volt Veszprémnek az egyetlen, de annál értékesebb bizonyítéka arra, hogy Gizella királynéi jogon kötődött a székesegyházhoz, a városhoz. Felmerül a gyanú, vajon nem ez volt-e az ára annak, hogy 1216-ban Rómában megerősítették a veszprémi püspök jogát a királyné koronázására, mely a gyakorlatban a királynéi kancellári hivatal ellátásával és annak javadalmával párosult? Úgy sejtjük, hogy II. András ezt az áldozatot megkövetelte a koronázási joggal megerősített püspöktől: elvette tőle a koronát, az első királynéét. Érthető, hogy ezt követően a veszprémi püspökök minden alkalmat megragadtak, hogy a királynéval kapcsolatos jogaikat, kiváltságaikat lehetőleg oklevelekbe foglaltassák. Nem lehet véletlen, hogy a XIII. század második feléből több ilyen kiváltságot tartalmazó oklevél maradt ránk. Ez részben annak is tulajdonítható, hogy a magyarországi okleveles gyakorlat a XIII. században alakult ki teljesen, melyet a királyi ok126