A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
Erdélyi István Nomád népek – letelepült népek kapcsolatának és viszonyának problémája a Kárpát-medencében és Kelet-Európában
kat hosszú évtizedeken át gyakorolták, de végső megoldást természetesen nem adhattak és nem jelentettek soha alapvető bázist a gazdasági életben. Ami a településeket illeti, velük kapcsolatban megjegyezzük azt, hogy a magyarság a Kárpátmedencében és annak előterében jellegzetes paraszti kultúra területére érkezett vándorlása során. Ezt megelőzően is ismert és használt már állandó lakóépületeket, ami félnomád életformájáról következik, tehát nemcsak jurtajellegű épületeket kell náluk feltételeznünk. A kazároknál, a szaltovo-majackojei kultúra egész területén komoly építményekkel, fa- és téglaépületekkel ismerkedett meg. A Kárpát-medencében és annak közvetlen környékén sátortetős, félig földbe ásott, négyszögletes alaprajzú háztípusokat használó népek körébe került. Ezek a háztípusok egészen a XIII. századig bezárólag uralkodó típusok voltak a jelzett térségben. Ácsolt, épített házakkal kapcsolatos ismereteit és azok használatát nyelvtörténeti adatok is alátámasztják a magyarságnál (pl. fgr. ház, falu). A kora középkori (VI— X. sz.) települések ásatása az utóbbi években nagy lendületet nyert a Kárpát-medencében (Magyarországon Bóna István, Kovalovszki Júlia és mások munkásságára gondolunk), de ennek ellenére a településtörténeti kutatás még mindig csak az első lépéseket tette meg. Sajnos az ilyen korú feltárt települések publikálása sem történt még meg teljesen sem nálunk, sem Romániában. Nomád szállásra utaló, jurtajellegű építménymaradványt a honfoglalást megelőző korból egyedül talán csak Előszállás határából ismerünk (Fejér m., közölet len.). A korai (X— XI. sz.) magyar, vagy őslakos települések, ha nem is mutatnak fel teljesen egységes háztípusokat (zömmel négyzetes alaprajzú házakat találtak rajtuk, bár vannak téglalap alakú alaprajzzal rendelkezők is a IX— X. századból, pl. Gergelyiugornyáról 15 vagy Keszthelyről ) 16 jól beilleszkednek a kelet-európai háztípusok fejlődésmenetébe. A település- és házformák vizsgálata mellett a földművelés és eszközeinek tanulmányozása hozhat döntő eredményeket témakörünk számára. Nem vitás, hogy a letelepült népek és a betelepülő nomád, vagy félnomád népek viszonyának kialakításában döntően a gazdasági kérdések játszottak szerepet. Ezzel kapcsolatban konkrétan a magyarságra vonatkoztatva már egész sor vizsgálat folyt, főleg a földművelésre nézve (Bartha Antal, Balassa Iván munkái). A nyelvtörténeti adatok alapján úgy tűnik, hogy a Kárpát-medence mezőgazdasága már a magyar honfoglalás előtt intenzívvé kezdett válni, azaz valamivel fejlettebb lehetett, mint a Kárpátoktól keletre fekvő ligetes steppe, vagy a még délebbi folyóvölgyi részek mezőgazdasága — azoké a területeké, amelyen honfoglaló őseink megfordultak és laktak volt, a szaltovo-majackojei kultúra területein. Ebben a kultúrában komplex termelő gazdálkodás folyt, ekés földműveléssel. Azokkal az ismeretekkel, amelyekkel a honfoglaló magyarság a IX. század végén rendelkezhetett, beleértve az ekés földművelés ismeretét és gyakorlatát, jól beilleszkedett a helyben (a Kárpát-medencében) talált népek gazdálkodásába. A gazdasági kérdésekkel szorosan összefügg az államalapítás kérdése. Tartós nomád államok létrejöttéről nem beszélhetünk, jóllehet az államiság kezdeti formáit sikerült a történészeknek bizonyítani már a szkítáknál és később a hunoknál is stb., egyaránt. Azonban a szilárd állam létrejöttéhez komplexebb és intenzívebb gazdaság szükséges, mint amilyennel a nomád és félnomád népek rendelkeztek. A magyar „törzsek" az új hazában, alig száz évvel a honfoglalás után már szilárd, feudális államot tudtak alapítani. Ez azonban csak úgy volt lehetséges, hogy ehhez már a Kárpátoktól keletre elfoglalt helyükön kialakulhattak a kellő előzmények, s így a társadalmi viszonyok is. Kelet-Európában a magyarság előtt egy másik, részben félnomád életet folytató nép volt az, amelyik igen korán eljutott az államalapítás szintjére, a bolgár. Országukat a Kaukázus előterében a kazárok zúzták szét a VII. században, központja az antik Phanagoria helyén volt. Mint közismert, a bolgárok egy része Dél-Oroszország területén maradt, régészetileg a szaltovo-majackojei kultúra egyik variánsaként lehet őket megragadni. Másik részük a későbbi volgai Bolgárországot hozta létre, miközben ötvöződött a helyi, már letelepült őslakossággal. Harmadik csoportjuk, a VII. sz. végén az I. Bolgár Cárságot szintén a letelepült, földművelő, röviddel előttük odatelepedett szláv lakosság együttesében alakította ki. A magyarság bolgár szomszédságban és szoros kapcsolatban töltött el jelentős időt Dél-Oroszországban, erről tanúskodik a bolgár jövevényszavak jelentős rétege nyelvünkben. A bolgároknak a Balkánra települt része gazdasági életében, az államalapítás szintjére történt emelkedés idején, sőt azt megelőzőleg, már keleten, létrejöhettek azok a tényezők, amelyek ezt lehetővé tették. Ezek valóban jól illeszkedtek, és jól idomultak a balkáni szláv lakosság gazdasági szintjéhez. Ilyen előzmények és környezet hátterén kapcsolódott bele a magyarság a X. században KeletEurópában végbemenő (a Kijevi Oroszországban valamivel előbb) államalapítások sorába, hasonlóan a cseh, vagy a lengyel államhoz. 122