A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Mithay Sándor: A pápai városház építéstörténete

megrongálódott, 22 D-öl terület újonnan flastromozása22f-érttörtént.

S8 Reigner Mátyás pápai fazekassal nem tudtak megegyezni a városházi kályhák elkészítésére és ezért Győrben, Darhauer János győri fazekastól országos vásáron 6 kályhát vettek meg 380 f-ért.

s9 A mész beszerzésénél észrevehető hiányok vonatkoznak a tégla tanácsülési jegyzőkönyvi kimutatására is. Ügy gondoljuk, hogy ez sem a teljes felhasznált mennyiség. A városi közönség nevében Horváth Pál városi bíró, Szabó Ferenc jegyző és Kárpits József „népszószólló" elküldettek nagyalásonyi Bartza Ádám táblabíró és uradalmi prefektushoz a tégla megszerzésének ügyében. A prefektus ígéretet tett, hogy a téglát és a cserepet ahonnan kívánják és olyan áron, amibe magának a grófnak kerül, megszerzi. Az uraságnál kieszközölték, hogy a városi kassza éveken át fizethesse vissza a megállapított árat.

60 Az első tétel, 30 ezer tégla a kupi kemencéből érkezett,

61 márciusban. Tehát addig bizonyára a bontott téglával falaztak. Majd a pápai, olaszfalui, ismét a kupi, borsosgyőri kemencéből érkezett összesen 137 600 db. Cserépzsindelyt Pápáról kaptak 12 ezer db-ot. 200 db „pártázat-tégla" is érkezett. Június 22-én jött meg az utolsó szállítmány. Június 22-én újabb 50 ezer téglát kért a prefektustól Rikkotty Pál tanácstag, Mihátzy Ignác aljegyző és Kárpits József népszószóló. A prefektus olyan árat szabott meg, mint bármi más idegennek és az addig hitelezett téglák árát is folyó évi nov. l-ig követelte, ellentétben márciusi ígéretével. Mindennek az oka, hogy jún. 13-án a város a plébánosnak a papi pénzt megtagadta és nem vállalta el a templom és plébánia javítását. így akart az uradalom „engedetlen alattvalóin" bosszút állni. Erre a városi tanács hivatalos írásbeli jelentésében helytelenítette a téglák kedvezményes árának megváltoztatását. Nyilván az olcsóbb téglaszállítmány ellenében a plébániatemplom és a plébánia javítását, és szekeres napszámot kért. Elhatározták ezért a hitelezett tégláknak a megszabott határidőre való kifizetését. Az uradalom tehát ebben az esetben olyan dolgot követelt, amelyre a Contractus szerint a város köteles. A határozat végén a város méltán felháborodva jelentette ki, hogy a prefektus a város küldötteit személyeikben kisebbíteni akarta és minduntalan bosszúállással fenyegetőzött.

62 Ügy tudjuk, hogy 1825. aug. 31-én egyezség történt a járandóságokról a plébános és a hívek között.

6 3 Majd a következő évben ismét egyezségre léptek a templom és a plébánia tatarozására,

64 amelyet a belső és az alsó városi tanács küldöttsége írta alá. A földesúr a szabad plébánosválasztási joga 1784-ben tűnik fel a maga valóságában először: Simon Györgyöt a veszprémi püspök az „Esterházyak bemutatása alapján plébánosnak" nevezte ki.

6 s A június 22-i tanácsi határozatból kiderült, hogy a tégla ára ezrenkint 20 f. A cserépzsindely ára. ezrenként 28 f. A pártázat tégla darabja 6 x. Áz építkezéshez szükséges faanyagot a legkülönbözőbb helyekről vették. Pápán magánosoktól, valamint Krotta Salamon zsidótól és Latzi Mihály fakereskedőtől. A Somogyi uraságtól és Mórichidán az uradalomtól is vásároltak. Győrben négy fakereskedőtől, Kislődön, Takácsin és Vanyolán pedig magánosoktól szerezték be a megfelelő faanyagot. Szilágyi János „keszői" lakostól 100 kéve nádat vettek. Ugyancsak rendelést adtak le Czink Ferenc kötélverőnél és Ibi Ferenc kovácsnál. A faanyag vásárlása még 1823-ban is tartott. A kapuszín padlózása 1823. máj. 10-én fejeződött be.

66 1822. okt. 30-án már az új épületben tartották az új tisztújítást, hiszen a tanácsi határozat is megállapította, hogy ekkora „a szobák lakható állapotban" kerüljenek. így tehát a városháza már működött és mégis az irodalom úgy tartja számon, hogy csak a következő évben készült az el.

6 7 Fontos volna számunkra azután megállapítani, hogy milyen szobákban milyen irodák voltak. Az „U" alakú épület alaprajzain (2. ábra) a szobák száma megállapítható ugyan, de nem biztos, hogy ez érvényes az 1822. évre is. 10-nél több szobára viszont kevés az előbb említett győri 6 kályha. Lehet; hogy a régi kályhákat újra tudták rakatni. Ki lehetne indulni az akkori tanács létszámából is. A vezetőség 10 személyből állott, a város élén levő bíróval, majd ehhez járult 11 tanácsbeli és választott személy, akik az 1822. évi tanácsülési jegyzőkönyv alapján 39-en voltak,

68 holott a választott személyek a tulajdonképpeni „60 személyek". Egy tisztújító gyűlés alkalmával összesen 50-60 személy lehetett jelen, amelynek helyiségét az első emeleti kapu fölött levő szobában gondoljuk. A fizetésért dolgozó, a rangot is viselő (a 2 vásárbírót esetleg nem számítva) 8 személynek feltétlenül kellett iroda. A kisebb rangú írnokokkal együtt bizonyára 10 szobára volt szükségük. Érdemesnek tartjuk néhány éven át még figyelni (a hiányos adatok alapján is) a városházán történt változásokat. 1841-ben „az emeleten levő márvány köveken a gyakran keletkező jégréteg veszélyessége miatt a lépcsőktől a „canczelláriáig bekanyaruló deszka padlózatig" a kőpadokat „olcsóbb áru ракrócczal" való befedését rendelték el.

69 1842-ben a 3 városrészből jelöltek „Tanácsbeli urakat" és „választott személyeket."

70 Ez év novemberében egy újabb határozatból arról értesülünk, hogy az archívum és a kancellária két egymásba nyíló szoba volt. Az 1. emeleten a gyámsági hivatal a „60 személyek" szobája helyére került. így tehát az 1. emeleten a gyámhivatal és a kancellária egymással szembe kerültek. Az akkori gyámsági szoba két kis szobából állott: adóvevői és alapítványi pénztári szobából. A két őrségben levő hajdú szobája a Ny-i részen a földszinten volt: a hajdú lakása 2 szobából állott.

71 1845-ben a zálogház a városházán «volt és a 3 163