A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Bíróné Sey Katalin: IV. századi centenionalis lelet Takácsiból

IV. századi centenionalis lelet Takácsiból BIRÓNÉ SEY KATALIN A lelet 1978 augusztusában került elő szántás közben. A traktoros szedte össze az érmek mintegy egyharmad részét. Bevitte a pápai Helytörténeti Múzeumba. Mithay Sándor, a múzeum igazgatója kiment a helyszínre — Takácsi, Sósi dűlőbe és az átlapátolt földből még további 300 db érmet vitt be a múzeumba. Mithay igazgató jelentése szerint: „A szántás irányába húzódtak el a pénzek. Egy kb. 3x4 m-es folton voltak a pénzek és az azokat tartalmazó edénynek néhány kis töredéke." A beszolgáltatott és a Mithay Sándor által összegyűjtött érmek összesen 772 darabot jelentenek. A lelet súlya tisztítás előtt 1,55 kg volt.

1 A fenti darabszámba 30 db felismerhető típusú éremtöredék és 22 db törmelék is beletartozik. Utóbbinál nem lehet tudni hány darab éremnek a törmeléke. A lelet tisztításra és feldolgozásra a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába került, leltárba azonban a pápai Helytörténeti Múzeum veszi majd. Az érmeket a rátapadt, rákövesedett föld borította, ettől kellett őket megtisztítani a feldolgozáshoz. A katalógus összeállításánál a sokféle lehetőség közül azt választottuk, hogy elsősorban császárok szerint csoportosítottunk. Ezen belül időrendben következnek a veretek. A katalógusban használt sorszámozás egyben darabszámot is jelent. így külön a darabszámot nem tüntettük fel. A császárok és verdék, a császárok és darabszám szerinti megoszlást, továbbá a császárok és típusok viszonyát táblázatokban hozzuk. A katalógus sorrendje : sorszám (illetve darabszám), pénzfajta, a verés időpontja (a használt katalógus szerint: LRBC, RIC vagy Cohen), a verdék rövidített neve, a katalógus megnevezése és a meghatározó szám, a hátlapi mezőkben található jegyek. A / vonallal való elválasztás a bal és jobb mezőt jelzi, a hátlapi szelvényekben előforduló jegyeknél. A többemeletes jegyeket úgy jelöltük, hogy a betűket vízszintesen egymás mellett hozzuk a megfelelő, mindig azonos sorrendben. Pl.: R , S _ = ÂR/ • S A jegyeknél használt kiegészítések a következők: kopott érmek esetében a hiányzó — olvashatatlan — jelek helyére D-t tettünk. Ha a verdejegy kopott, de a határozóból (LRBC, RIC stb.) egyértelműen kitűnik, hogy csak egyféle jel lehet a szelvényben vagy a mezőben, akkor zárójelben, kisbetűkkel kiírtuk azokat — ezzel jelezve, hogy nem láthatók. A RIC-ben római számokkal jelölt jegyvariációkat, Pl.: Valens RIC 17 b X b (Róma R • SECVNDA jegy) az egyszerűség kedvéért arab számokkal adtuk meg. Pl.: RIC 17 b 10b. A nagyon kopott pénzeknél, ahol a verdejegy nem volt megállapítható, csak a császár és a típus, a Cohen katalógusból határoztunk. Ebben az esetben azonban megadtuk az előlapi körirat elválasztását a katalógusra vonatkozó jegyzetben. (Ezeknek a jegyzeteknek azonos száma van a katalógus számával, amelyet + jelzéssel láttunk el, hogy figyelmeztessünk a jegyzetre.) A lelet meghatározását (kivéve a fent említett esetet) RIC, illetve LRBC katalógusból végeztük. Tekintettel arra, hogy Nagy Constantinus halála és I. Valentinianus uralkodásának kezdete (337—364) közötti időszakra a RIC megfelelő kötete még nem készült el, így ennek az időszaknak a pénzeit az LRBC-bői határoztuk meg. A pénzfajtákat nem nevükön neveztük, hanem az Ae 1—4 nagyság szerinti beosztást használtuk, mivel a lelet esetében így világosabban megkülönböztethetők a különböző nagyságú bronzok. Olyan esetekben, amikor egy bizonyos típusú veretet, illetve verdejegyet két periódusban is alkalmaz a verde a meghatározásnál csak a korábbi periódus katalógusszámát használtuk, de három évszámot adtunk jelezve az áthúzódást a következő periódusba. PL: Valens SECVRITAS REIPVBLICAE típusú veretét a római verdében RPRIMA jeggyel már az első periódusban kezdik verni és folytatják a másodikban. Itt az első periódusra vonatkozó RIC számot adtuk meg (lásd katalógus 306—310) és a verés időpontjául a 364—367—375 időszakot jelöltük meg. RÖVIDÍTÉSEK С Cohen, H.: Description historique des monnaies frappées sous l'Empire romain. VIII. Paris 1892 RIC The Roman Imperial Coinage Vol IX Valentinian I-Theodosius I. London 1953 LRBC Late Roman Bronze Coinage. A.D. 324-498. London 1976 87