A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)
Bácskay Erzsébet–Vörös István: Újabb ásatások a Sümeg-mogyorósdombi őskori kovabányában
Ujabb ásatások a Sümeg-mogyorósdombi őskori kovabányában BÁCSKAY ERZSÉBET-VÖRÖS ISTVÁN 1 Az 1958-60-ban a sümegi Mogyorósdombon geológiai vizsgálatok során ismertté vált őskori kovabánya egy részét Vértes László tárta fel 1960—61ben. A következő években a Magyar Állami Földtani Intézet folytatta a bányaterületnek és környékének részletes földtani vizsgálatát és ezzel kapcsolatban a régészeti jelenségek rögzítését is 2 , majd 1976-tól — a Mogyorósdomb földtani természetvédelmi területté való nyilvánítása után — rendszeres ásatásokra került sor. A bányaterületek behatárolása érdekében a Mogyorósdombon párhuzamos, ÉNy-DK-i irányú, 50 cm széles, 40—50 cm mélységű kutatóárkokat húztak, amelyekben az árkokra merőlegesen futó bányavágatok a szálban álló rétegfejek között „bányatörmelék" alakjában jelentkeztek. Az árkolás a Vértes László-féle ásatási területtől É-ra és D-re egyaránt kiterjedt. Az 1976-os ásatás helye a domb É-i részén volt, ahol egy nagyobb vágatot tártunk fel 3 , 1977— 78-ban pedig a Mogyorósdombnak a Celldömölktapolcai vasútvonal felé lejtő DNy-i részén egy széles vágatrész É-i záródását tártuk fel (1. ábra). Mivel a vizsgálatok még folynak, a bányaterület kiterjedését egyelőre csak hozzávetőlegesen adhatjuk meg; a bányászkodás egy, a Mogyorósdombot ÉK— DNy-i irányban átszelő, kb. 320 m hosszú, 60 m széles sávban folyt, amely — mint az a vágatrészek elhelyezkedéséből (1. ábra) látszik — némileg DNy felé tolódott. Ennek oka az volt, hogy ezen sáv K-i részén a tűzkő minősége rosszabb, könnyen aprózódó, szilánkos törésű, eszközkészítésre tehát kevésbé alkalmas, mint a terület Ny-i oldalán. A bányaterület D-i határa megfigyeléseink szerint ott húzódott, ahol a csaknem függőlegesen álló mészmárgarétegeket — amelyekből könnyen termelhették ki a tűzkövet — vízszintes településű mészmárgarétegek váltják fel, amelyekből igen nehéz lett volna a tűzkő kinyerése, ezért ezeket már nem is bolygatták. A kutatóárkokban és az 1976-77-78-as ásatásokkal feltárt bányavágatokban a Vértes László által megállapított jellegzetes bányakitöltést találtuk. 4 A kutatóárkos feltárás során talált leletek túlnyomó többségének származási helye topográfiáikig azonosítható (2-3. ábra), kisebb részük helyét ma már nem, vagy nem biztosan lehet megállapítani. Mivel jelen munkánk célja a szondázó feltárások (kutatóárkok) és az 1976—77-78-as ásatások során tett megfigyelések rövid ismertetése és elsősorban a belőlük előkerült bányaeszközanyag 5 együttes közlése, a következőkben a kutatóárkok - és a hozzájuk kapcsolódó feltárások — sorrendjében (É-ról D felé haladva) ismertetjük a leletanyagot. A kutatóárkok sorszáma az égtáj rövidítéséből és a kutatóárkok arab számmal megjelölt sorszámából áll, pl. É 5/1, az utána következő római szám pedig az árkokban harántolt vágat („gödör") száma. Tekintettel arra, hogy a kutatóárkokkal a vágatokat csupán 50 cm „hosszúságban" tárták fel, csak az egyes vágatok szélessége, mélysége - a harántolt vágatrészek szinte minden esetben teljes kibontásra kerültek — valamint a bennük levő leleteknek ilyen körülmények között is egyértelműen meghatározható előkerülési mélysége került rögzítésre. Mivel tehát a kutatóárkos szondázás során a bányavágatoknak csak egy kis részét tárták fel, a leletanyag „gödrönkénti" vagy mélység szerinti megoszlásából egyelőre korai lenne következtetéseket levonni. Ez — éppúgy, mint a bánya szerkezetének részletesebb elemzése - a további ásatások után lesz majd lehetséges. (A helyszínrajzon szereplő, de alább nem tárgyalt árkok, ill. „gödrök" leletmentesnek bizonyultak.) A leletanyag ismertetése É 4/2/III (részben kutatóárokkal, részben 1976-ban ásatással feltárt — az árkolás során csak a „gödörnek"' a kutatóárok középvonalától É-ra eső részét bontottuk ki, sz: 100 cm, m: 250 cm 6 ). A gödör falának ÉNy-i sarkában, 50 cm mélyről a feltárás tisztításakor előkerült egy agancseszköz: 1. Agancseszköz:! Szár darabja két koronaág csonkjával, erősen töredékes. Szár h: 22 cm" 8 Az árkolás során előkerült leletek: 2. Agancseszköz: Jobb oldali vetett agancs, a szár középág feletti része és a korona levágva. A tő dorsoventralis irányban átfúrt, h: 40 cm, a kerek lyuk átmérője 2 cm. A gödör É-i falától (a továbbiakban É) 18 cm-re D-re, K-i falától (a továbbiakban K) 24 cm-re Ny-fa, m: 230 cm. Ütőeszköz, amelyet valószínűleg újra felhasználtak (átfúrás), s így az átfúrt részből kalapácsfejet alakíthattak vagy feszítőeszközként használhatták. (4. ábra) 3. Agancseszköz: Fiatal elejtett állat bal koponyatöredéke az agancsszárral, h: 13 cm, m: 10 cm. 1. Kavics Nagyjából téglatest alakú, mindkét végén szilánklepattanással. Szürke kvarcit, 6,5 x 4,5 cm, m: 80 cm. 7
