A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

H. Kelemen Márta: Római kori fazekaskemencék Balatonfűzfön

Római kori fazekaskemencék Balatonfűzfőn H. KELEMEN MÁRTA 1966. telén a község ÉNy-i végénél a Balaton-parti út és a Fűzfő-Gyártelep-Litér felé vezető út közötti útelágazás átépítésekor egy, már terepbejárás révén ismert római települést bolygattak meg. Ismeretes volt, hogy a telep közelében, attól ÉNy-ra útépítéskor római kori kőépület falát vágták át. Az épülettörmelék között gyűjtött leletanyagban II. századi terra sigillata, festett bordástáltöredék, mécses, vaskolomp stb. található. Lelőhelyünktől Ny-ra tűzhelyek, földbe ásott ház nyomai, valamint későrómai sírok láttak napvilágot.

1 A gyors, de az építkezés üteme miatt rendkívül rövid leletmentő ásatás révén egy római kori fazekastelep részletét sikerült feltárnunk (Lábra). Az ásatás során egyetlen objektum alaprajzát, szerkezetét sem volt módunkban megnyugtató módon feltárni, megkutatni, mégis szükségesnek véltük a leletanyag bemutatását, mivel Pannoniában, a nagy keramikusközpontokat - Poetovio, Aquincum, Brigetio — leszámítva, kevésbé ismerjük a vidéki, kisebb körzeteket ellátó fazekasműhelyek anyagát. Épület: Téglalap alakú, hossztengelye ÉKDNy-i, 5, esetleg 6 helyiségből állhatott. (2. ábra) A falkorona a jelenlegi felszín alatt 15—25 cm mélyen feküdt, az alapozás alja 80 cm-nél volt. Az 5. helyiségnél megfigyelt járószint, amely részben kemény, döngölt föld, részben vékony habarcsos tapasztás formájában mutatott, a felszín alatt 45—50 cm mélyen jelentkezett. Az épület falainak vastagsága általában 50 cm volt (3. ábra), viszont az ÉNy-DK-i irányú Ny-i fal és az 1—2., ill. 4-5. helyiségek közötti válaszfal 75 cm vastag volt. Az 1. helyiség 7,5x5 m, a 2. helyiség 5 x 3,5 m nagyságú, míg a 3—5. számú termek 3,5x17—18 m hosszúak voltak. Az 1—2. helyiségekben jó megtartású terrazzo padlót találtunk, magasabb szintben, mint ahogy a többi helyen megfigyelt döngölt föld járószint volt. Az épület ÉK-i sarkánál egy É-felé húzódó fal mutatkozott — kb. 80 cm-es szakaszát ástuk ki — azonban további folytatását már nem volt időnk feltárni. Az épület Ny-i felén, az 5. helyiség ÉNy-i sarkánál is találtunk egy Ny felé induló, 65 cm széles falrészletet, ennek alapján úgy véljük, hogy a 3-4. helyiségek szélességében épületünkhöz egy 6. helyiség is tartozhatott, ez azonban egészen keskeny lehetett, mert a Ny-i faltól 3,5 cm-re kijelölt kutatóárokban a fala nem jelentkezett. Az épületet D-ről és Ny-ról udvar övezte, amelyet kerítés zárt le. A kerítés az épület K-i falának folytatásában DK-i irányú 18,5 m hosszan, majd Ny felé fordul. A D-i kerítésfalat több ponton megtaláltuk, azonban DNy-i sarkát megkeresni nem tudtuk, így hozzávetőleges hosszát 45 m-ben állapíthatjuk meg. Ny-i oldalát egy helyen találtuk meg, az ÉNy-i sarok a már készülő új út alá esett. Az épület É-i zárófalának Ny felé tartó elágazását — bár lehet a fent említett esetleges 6. helyiség É-i fala is — a kerítésfal É-i részének is vélhetjük, az alaprajzon az ÉNy-i sarkot ennek alapján szerkesztettük meg. A minden pontján egységesen 50 cm széles kerítés D-i szakaszán, a DK-i saroktól 28,5 m-re a kerítés falához D-ről egy É—D-i irányú falrészlet csatlakozik, 1,5 m hosszan, amelynek szerepét tisztázni nem tudtuk. A falcsonk Ny-i oldalán kövezett járószintet találtunk, amely - mint utóbb kiderült — a D-i kerítésfal külső síkjától induló, 2,5 m széles út. Az út kb. 7 m hosszan D-i irányba tart, majd innen enyhe ívben DK-nek fordul. Amint a fentiekből kitűnik, az épület feltárása csak nagyvonalakban történhetett meg, csupán a falak irányát, kiterjedését sikerült - azt sem megnyugtató módon — tisztázni. Mégis, az épület rendeltetését illetően, a körülötte elhelyezkedő kemencék alapján úgy véljük, hogy egy fazekasműhelyt sikerült megtalálnunk. A ház belső elrendezését tekintve a terrazzo padlós 1—2. helyiséget lakószobáknak, a 3-5. helyiségeket pedig a műhely, raktár, esetleg szárítóhelyiségeknek képzelhetjük el. Az épület területén, de elsősorban a kerítésfal D-i részénél talált leletanyag meglehetősen kevés volt. Jellemzőbbek: 1. Bordás tál töredéke, sárga színű, egyenetlen felülettel. A perem alatt széles barázda. Belül vörös márványozott festéssel, kívül vízszintes ecsethúzásokkal festve. (I. t. 6.) Ltsz: 66. 164. 121., Á = 9 cm. 2. Fül'nélküli korsó világos téglaszínű kihajló peremtöredéke vörös festéssel. (III. t. 8.) Ltsz: 66.164.119., A = 10,1 cm. 3. Fazék tojás alakú, vízszintes, barázdált peremű, sárga színű, erősen lekopott narancsos festéssel. (III. t.ll.) Ltsz: 66.164.126., Á- 10,6 cm. 4. Nagyobb edény oldaltöredéke, nyers színű, széles* vörös sávfestéssel. Bő szájú, egyfülű kancsóhoz tartozhatott. Ltsz: 66.164.122., Á=ll,2 cm. 5. Kisebb fül nélküli korsó töredéke, világos téglaszínű, vállrészen, a széles vörös sávok közötti fehéressárga bevonatos keskeny sávon apró, kissé szabálytalan petty49