A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Bácskay Erzsébet–Vörös István: Újabb ásatások a Sümeg-mogyorósdombi őskori kovabányában

Agancsrégiók megoszlása 3. táblázat Sümeg­-Mogyorósdomb Aszód-Papiföldek (ipari leló'hely) (1963, 69, 70, 72) agrártelepülés Tip. Agancsrégió MNM MÂFI összesen A. homiokcsontos, vagy rózsatöves agancs 11 8 19 21 B. vetett agancstó' 9 12 21 63 C. vetett agancs 40 46 86 ­D. középső' agancsszár 32 31 63 242 E. felső' agancsszár • korona 16 15 31 16 F. korona 13 23 36 7 G. ágak 56 108 164 274 H agancs-cortex töredékek 1 29 30 48 178 272 450 671 náltak. A középső agancsszárból (D típus) csupán 3 db megmunkált agancskapa-töredék került elő. A gímszarvasagancs felépítése, belső struktúrája meghatározza az egyes agancsrégiók, — típusok fel­használhatóságát. Az agancsból készített eszközök felhasználási köre pedig meghatározza, hogy az agan­csot milyen régiókra, típusokra vágják, darabolják szét. Ezzel kapcsolatban érdekes összehasonlítani a Sümeg-mogyorósdombi kovabánya mint ipari lelőhely és az Aszód-Papiföldek (1963, 1969, 1970, 1972) agrártelepülés agancstípus-megoszlását (3. táblázat). A Sümeg—mogyorósdombi kovabányában az ütés­re-zúzásra használt А, В, С típusú agancsrégióknak ­a legoptimálisabb erőátvitel miatt — hosszúaknak kel­lett lenníök. Az agancstövek (B típus) esetében a szemág, az A és В típusú agancsrégiókból készített ütőeszközöknek pedig a minél hosszabb szára volt az eszköz nyele. Ezért van viszonylag kevesebb agancstő a kovabányában mint az agrártelepülésen. (3. táblá­zat). A leglényegesebb különbség a két lelőhely agancs­régió-megoszlásában az, hogy а С típusú agancsrégió az aszódi agrártelepülésen nem került elő. Nem ke­rült elő azért, mert a legfontosabb eszközök: az agancskapa (81 db) és az ún. agancsvésők (65 db) kizárólag a szár középső részéből (D típus) készül­tek. Az agancstöveket minden esetben levágták a szárról. Továbbá lényegesen kevesebb az E. és F. típusú agancsrégió, viszont több a lehasíott ágak száma (G. típus). Az állatok testméretének jellemzésére az előkerült vázcsontok kevés száma miatt nincs lehetőség. Mind­össze négy állatfaj néhány csonttöredéke mérhető: 4. táblázat Osteometria adatok 1 2 3 4 5 6 7 Gímszarvas os phalangis I. 55 23 20 _ 29 17 öz humerus ­­­30 ­27 radius ­­­25 — 17 Sertés tibia ­­_ 36 _ 30 1. - teljes hossz, 2. - proximalis epiphysis-szélesség, 3. ­diaphysis legkisebb szélessége, 4. - distalis epiphysis széles­ség, 5. - proximalis epiphysis mélység, 6. - diaphysis legkisebb mélysége, 7. - distalis epiphysis mélység. Kecskeszarvcsapok 12 3 4 nőstény 210 + 33 25 98 hím 220 + 62 45 170 1. - hossz ( + = a szarvcsaptöredék-hossz!), 2. - szarvcsaptó' legnagyobb átmérője, 3. - szarvcsaptó' legkisebb átmérője, 4. - báziskörméret. A gímszarvas agancsának jellemzéseként megálla­pítható, hogy az agancsszár rövid, vastag. Az ágak száma kevés. A fiatal állatok agancsainak rózsa­körmérete 135-190 mm, a kifejletteké pedig 200—280 mm. A szemág hosszú, csúcsa erősen fel­felé hajló. A jégág csak ritkán fejlődik ki, általában csak kis dudor vagy enyhén kiemelkedő cortex-léc található a helyén. A középág jól fejlett. A farkaság csak két agancson fordul elő. Az agancskorona fel­építésében három típus különböztethető meg: 1. kehely alakú, 2. hosszú ujjas, 3. lapos-széles (lapá­44

Next

/
Oldalképek
Tartalom