A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Bácskay Erzsébet–Vörös István: Újabb ásatások a Sümeg-mogyorósdombi őskori kovabányában

rendszerint a szem-, jég- és középágat - ritkábban ezek közül csak kettőt — eltávolítottak, s használati nyomok hiányában félkésznek is tekinthetők, alkal­masak a további felhasználásra — főleg ütőszerszám készítésére vagy — megmaradt ág esetében — feszítő­eszközök vagy csákány kialakítására. Hét roncsolt tődarabka ütőeszközök részének tekinthető. A leggyakoribb eszköztípusokhoz felhasznált agancsrészek tehát a következők: Eszköztípus Felhasznált agancsrész Ütőeszköz agancstő • a szár vagy szemág 48 (•) db* Feszítő-emelő eszközök Egy ágú feszítőék szár + egy koronaág vagy szár + szemág vagy szár + középág 20 db Kétágú feszítőék szár + két koronaág 12 db Háromágú feszítőék vagy gereblye szár + három koronaág (ill. rendszerint az egész korona) 7 db Ék ág (elsősorban koronaág, ritkábban szemág vagy jégág) 31 (•) db Csákány szár + szemág szár • középág 7 db Nyéllyukas eszközök agancstő • szár 3 db *A táblázatban a többfunkciójú eszközök a felhasznált agancsrészeknek megfelelően egyszerre több típusnál szere­pelnek. Az agancsokon észlelhető megmunkálási és használati nyomok Vértes László a sümegi agancsokon látható két­féle megmunkálásra hívja fel a figyelmet. 33 Az egyikre — az agancsszárak és az agancságak végeinek kúpos kihegyezésére - anyagunkban csak kevés pél­dát találunk, főleg néhány ágvégen. A másik jelleg­zetes megmunkálás - nyoma V keresztmetszetű, éles peremű bevágások alakjában található meg az agancsszárakon — a szár baltával vagy ékkel való elmetszése. Ilyen nyomok a most közölt leletanyag néhány példányán is előfordulnak, de nem gyako­riak (25. ábra — 101. számú tárgy). Ezek a vágás­nyomok mind Vértes anyagában, mind a mi anya­gunkban — s mint a megmunkálás tipikus példái a Sandars által közölt eszközökön is — az agancsszára­kon vannak, Gurina szerint 34 más agancsrészeken is előfordulnak. Az agancsrészek egymástól való elválasztásának másik módját jelzik azok a nagyjából háromszög alakú vagy ék alakú törésfelületek, amelyek elsősor­ban olyan agancsszárakon jelennek meg, amelyek a középág felett vannak elvágva (4. ábra—2. számú tárgy), de előfordulhatnak a szár más részein is. Nincs kizárva, hogy az erős igénybevételnek kitett agancsrész eredeti törését (vagy kezdődő törését) „folytatták" - talán úgy, hogy a kortexet felülről lefelé, a szivacsos állományt is érintve, lefeszítették. Az ágakat az ág töve közelében ejtett több, kes­keny bevágás, bemetszés segítségével választották le a szárról vagy a korona többi részéről. Gurina sze­rint 3 5 ezt a műveletet valószínűleg vésővel végezték. Ilyen teljes körbe (? )vésés nyomai láthatók a (18., 34. ábra—62., 139. számú tárgyak) agancsok ágain. (Az előbbi sajnos sérült, egyébként a körben meg­munkált rész egészen csapszerű.) Ezt a megmunkálást egyébként egy tatai ág bázisa közelében is megtalál­juk. 36 Előfordul mind ágvégeken (10. ábra—34. számú tárgy), mind szár végén a kortexnek körben mintegy „hámozásszerű" eltávolítása, amelyet a nyomokból ítélve késszerű szerszámmal végeztek. Főleg szárvége­ken (28. ábra—119. számú tárgy), de egy esetben fúrt lyuk körüli felületen is láthatók lecsiszolódott, néha kissé kifényesedett, faragásra emlékeztető meg­munkálásnyomok. (E két utóbbi megmunkálásra más hazai kovabányák agancseszközein is találunk példákat — Bakonycsernye—Tűzkövesárok és Hárs­kút—Édesvízmajor anyagában. Mindkettő a MÁFI gyűjteményében van). Két, a szárról eltávolított ág bázisán egészen kimélyített, szinte kanálszerű vésés található (26., 32. ábra—108., 128. számú tárgyak). Ezeket talán valóban használták kanál- vagy lapátkaszerűen. Egy agancs középág alatti szártöredékén a szár alsó végéről a kortexet és a szivacsos állomány egy részét féloldalt mintegy lépcsőzetesen távolították el, így széles, félkör alakú, enyhén lépcsőzetes felü­let keletkezett, amely alkalmas lehetett akár feszítés­re, akár arra, hogy a fentebb ismertetett két ág végéhez hasonlóan lapátkaszerűen használják, sőt ta­lán még arra is, hogy szerszám nyele legyen. (Egy Tata-kálváriadombi agancs — a II. tűzkőfejtőgö­dörből került elő — szárának tő felőli részén levő hosszú, ferde hasítás (? ) egyébként arra figyelmeztet, hogy a fentebb említett ék alakú törésfelület ilyen ka­nálszerű rész kialakítását is célozhatta). Előfordul a félbetört ág csekély mértékű utólagos átalakítása is, amely így kanálszerű alakjával még hatékonyabbá teszi a feszítőszerszámot (19. ábra—64. számú tárgy). Az általunk feldolgozott sümegi agancsok között van néhány olyan, amelyet fúrt vagy vésett lyukkal ill. lyukakkal láttak el. Ezeknek egy része egyértel­műen nyéllyukas eszköz, „agancskapa", kalapácsfej, s néhány olyan töredék, amely minden valószínűség szerint ilyen szerszámok darabja. Van néhány olyan agancstöredék is — pl. szár­darab, koronaelágazás kortex darabjai — amelyeken szintén vannak kerek és/vagy négyszögletes lyukak. Sokszor csak az agancs egyik falát törték át. 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom