A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Laczkovits Emőke: Adalékok a falusi gyermekek életéhez Veszprém megyében 1868–1945

hulladékból kis kévéket kötöttek belőlük. A fiúk szekérre rakták, arrább vitték a tengeriszárból készített ökröcskékkel. Ott összerakták parányi asztagokba" — emlékezett vissza az egyik dudari asszony. A teherhordásnak a fiúk játékában való megjelenése gyakori volt. Apró kordét készítettek, amelybe ürgét fogtak be és homokot, szalmát fuvaroztak vele. A bakszekérrel a lucernát, szénát húzták, hatalmas port verve maguk után. őrzés közben „gunyhót" építettek, ahova elbújtak. Többnyire részt vettek még a lányok lakodalmasjátékában is. Szabályokhoz kötött játékok: A csoportos, szabályokhoz kötött játékok közül a lányok az énekes-táncos játékokat játszották, bár volt néhány versenyfutó játék is, amelyet kedveltek: pl. Hat lúd a zabszalmában, Árokba cica, Komámasszony hol az olló stb. Az énekes-táncos játékok közül a 4—6 esztendősök által kedveltek hangsúlyos része a szövegmondás és az ének volt. A 6—12 évesek pedig a mozgást, a táncmozdulatokat emelték ki. A következők ismeretesek területünkön Lajos Árpád szempontjai szerint csoportosítva: 1. Mozdulatutánzó dalos játékok: pl. Fehér liliomszál, Naphívogató, Kocsit, kocsit komámasszony. 2. Párválasztók: Körben áll egy kislányka, Ég a gyertya. 3. Sétáló, menetelő: Babot főztem. 4. Hidasjáték: Nyisd ki Isten kiskapudat, Bújj, bújj zöldág. 5. Fogyasztó-gyarapító: Erzsébet asszony. 6. Énekes verseny futó. Beültettem kiskertemet, Elvesztettem zsebkendőmet. 7. Kiforduló: Lánc, lánc ... 8. Kitalálós: Megy a gyűrű vándorúton. Ezeken kívül kedvelt volt az ötkövezés (ujjhegynyi kavicsok szabály szerinti dobálása, elkapása), a köcsögdobálás (vasárnap délután a nagylányok játéka), a labdapofozás és az icikezés (ickejáték vagy sánta iskola, ugróiskola, sánta róka). A fiúknál a 4-6 esztendősök versenyt futottak, bújócskáztak és golyóztak. A 6—12 évesek pedig elsősorban a csoportos-mozgásos, szabályokhoz kötött ügyességi játékokat játszották: csülköztek, métáztak, bilickéztek, labdáztak (többnyire szőrlabdával!), sudaraztak, csigáztak, vagy karikáztak. A nyírfapotával kanászost játszottak. Az ő játékuk volt a paposjáték, a szamárugrálós játék, a csürgazda, az ostorosjáték, de gomboztak is. Az őrzőgyerekeknek megvoltak a sajátos játékaik is: az első alkalommal őrző fiú felavatását szolgáló nyulas játék és a pénzzel játszott kercezés. De a fogyasztó-gyarapító játékokat is kedvelték: pl. királyom királyom ... Egyetlen játék volt, amit kisebb és nagyobb fiúk együtt játszottak: a huszáros játék, az egymás nyakában lovaglás. 34. ábra. Borzavári gyermekek játék közben 1937. Dobi L. felv Bakonyi Múzeum Veszprém. Abb. 34. Spielende Kinder in Bor závár 1937. Aufnahme von L. Dobi. Bakonyi Museum Veszprém Ezek a közös játékalkalmak a családi és a közösségi, társadalmi életre készítették fel a növekvő gyermekeket. Itt sajátították el a gyermekközösség erkölcsi szokásait, amelyek a felnőtt társas élet kialakulásának előkészületei voltak.

84 A 10-12 éves gyermekek már aktív résztvevői voltak az ünnepi szokások egy részének is: lucáztak, karácsonyt köszöntöttek, regöltek, bethlehemeztek, háromkirályt jártak, balázsoltak, locsoltak, pünkösdöltek. A bakonyi falvakban közösen eljártak az erdőre is gombát, szedret szedni. 12 esztendős korig fiúk és lányok beszédtémája a játék, a játékszabályok és a játékkészítés volt. Azonban a 12 esztendős lányok egymás között már a fiúkról beszélgettek, őket nézegették. Ezzel szemben az ugyanezen korú fiúk még nem fordultak a lányok felé. Az egymás közötti beszélgetések a játékra, a játékalkalmakra és a vituskodásra terjedtek csak ki. összefoglalásképpen elmondható itt is N. Bartha Károlynak a megállapítása: „ ... a játékkincs közismerten sokágú és -rétű, dús terméseinek áttekintésére természetes útmutató a gyermek fejlődésének me267