A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Laczkovits Emőke: Adalékok a falusi gyermekek életéhez Veszprém megyében 1868–1945

Hajviselet A négy esztendőt elhaladott lányoknak befonták a haját. Ha nem volt még elég hosszú, belefont pántlikával meghosszabbították. Az egy- vagy kétágú hajfonat végébe rózsaszín, kék vagy fehér szalagot kötöttek. Ünnepnapon a szalag nemzeti színű volt. Ha nem volt elég hosszú a haja, akkor felül megkötött szalaggal szorították le. Akadt olyan anya is, aki kukoricaszárra tekerte fel a kislánya haját, hogy göndör legyen. Varoslődön a lányok haját koszorúba tették. A két hajfonatot hajtűvel tűzték fel. Ha a 4 esztendőt még nem töltötte be a kislány, akkor a hátrafésült hajába félkör alakú fésűt tettek, majd fölül piros vagy kék pántlikával kötötték át. A 12 évnél idősebb lányoknak négy ágba fonták a haját, amelyet körös-körül feltettek, egy rézcsillagokkal kirakott fésűvel szorították a fejükhöz. A fiúkat iskolás korig kopaszra nyírták, utána is egészen rövidre vágták le a hajukat. Akadt olyan is, aki az iskoláskor végéig kopasz volt. Mind a viselet, mind a hajviselet korjelző és korhoz kötött volt már gyermekkorban is. Ez a korhoz27. ábra. Család Varoslődön 1920-30 között. Bakonyi Múzeum Veszprém Abb. 27. Familie in Városló'd zwischen 1920-30. Bakonyi Museum Veszprém kötöttség mutatkozott meg a gyermekek munkában való részvételében is. A munkára nevelés A parasztcsaládban vizsgált korszakunkban a gyermekek nemüknek és életkoruknak megfelelően tanulták meg a termelés módját. A csecsemőkorból a kisgyermekkorba felnőtt apróságok már utánozták a körülöttük látottakat. A 4—6 esztendős gyermek játéka elsősorban a felnőttek munkájának a másolása volt. Az egyszerűbb munkafolyamatokat tulajdonképpen megfigyelés alapján, játék közben sajátították el. De a játék és munkaalkalom összefonódott a négyesztendős gyermek életében. Hiszen miközben a libákat őrizték, lehetőségük volt a játékra is. A gyermekek munkába fogása és az elvégzendő munka a család nagyságától, vagyoni helyzetétől és az adott földrajzi egységben uralkodó gazdálkodási ágtól függött. Egy elsősorban földművelő közösségben a földműveléssel kapcsolatos munkában vettek részt a gyermekek először, az állatok gondozásába később kapcsolódtak csak be. Az elsődlegesen állattartó közösségben pedig csaknem az iskoláskor végéig főként az állatok felügyelete és gondozása volt a gyermek dolga. A földművelő munkát később sajátította csak el. Vizsgált korszakunkban és területünkön általában a fiúk először csak az állatokat őrizték, majd 10 éves koruk után vettek részt apjukkal a mezei munkában. Azokban a községekben, ahol az állattartás volt hangsúlyosabb, ott csak 14 esztendős koruk után vettek részt a földművelésben. Külön csoportot képeznek azoknak a szegény családoknak a gyermekei, akik már 10—12 esztendős korukban elszegődtek szolgálni, őket nem az apjuk, hanem az öregebb béres vagy maga a gazda vezette be a különféle munkába, munkafolyamatokba. Általában ritkán mutatták meg nekik, hogy kell csinálni. Megfigyelés alapján sajátították el, majd végezték önállóan. A lányok esetében más volt a helyzet. A szolgálni ment lány már ismerte és néhány kivétellel maga is végezte azokat a házbeli és házkörüli munkákat, amelyeket gazdaasszonya rábízott. Városi környezetbe kerülve pedig elmondták és megmutatták teendőit. A 4—5 esztendős kislány, amíg anyja a házban vagy a ház körül dolgozott, általában mellette volt. Az édesanya munka közben elmondta amit csinál és kisebb feladatokat is rábízott a kislányra. Fát hoztak be, megfogták a szemétlapátot, miközben anyjuk ráseperte a szemetet. Segítettek a csirkéket megetetni, a konyhakertben gyomlálni és zöldséget behozni. Ott volt a leányka anyja mellett tyúkültetésnél is, így tudta meg, hogy lesz a csirke. Az ő feladata volt a kotlósok etetése. A 6 év körüli kislány anyjával „lámpázta* a tojásokat (megvilágították, hogy csírás-e, érdemes-e a kotlós alá tenni). 261