A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)
Laczkovits Emőke: Adalékok a falusi gyermekek életéhez Veszprém megyében 1868–1945
san az 1930-as években felmérést végzett Fónay Tibor és Sülé Sándor. 7 ! Eredményeiket közzé tették. A munkára fogott gyermekek táplálkozása azonos volt a mezei munkát végző felnőttekével: több húsféle, kalóriadús étel jutott nekik. A témakör részletes felgyűjtésére és feldolgozására a jövőben kerül sor. Itt most elsősorban a kicsik, a négy éven aluliak táplálkozásáról írok csak, hisz ezzel megyénkben részletesen nem foglalkoztak. Elmondható, hogy korszakunkban majdnem minden anya 1—2 esztendeig szoptatta a gyermekét. Ha valamilyen oknál fogva ez nem sikerült, akkor friss fejős tehén (borjas tehén, lehetőleg a csecsemővel egyidős borjú legyen) tejét adták vizzel hígítva. Bár akadt olyan, aki tisztán adta csak a tehéntejet. Ahogy nőtt a gyermek, úgy a tejet egyéb ételekkel váltogatták: a szárazon megpirított lisztet teával engedték fel, búzadarát vízben megfőztek. Készítettek nekik tejes darakását, tejbe vagy cukrosvízbe áztatott zsemlét, forrázott zsemlét és rántáskását (a megpirított lisztet cukros vízzel engedték fel) — utóbbit rongyba kötve cumiként is adták a síró gyermek szájába. 10—12 hónapos korig, előre megrágták a kisgyermek számára az ételt. Az 1920-as évek végétől sokan már tésztaszűrőn nyomták át az ételt vagy villával összetörték az egy éven aluli gyermekeknek. Az öregasszonyok változatlanul őrizték a régi szokást: „Vót itt egy öregasszony, Zsófi néni, a kötényébe mindig vót sütt meg főtt krumpli. Megrágta és az utcán a gyerekeknek atta a szájábú! Netek, egyetek! Fene meg nem ette — szokta mondani." Egy esztendő körül már a felnőtteknek készített étkeket kapták a gyermekek is. Eléjük tették a búzagáncát, mácsikot és marokkal ették. A kenyeret gyakran kapták üresen, aminek még az égett haja is elfogyott. Nemcsak a kicsiknek, de még a 4—6 éveseknek is kedvence, csemegéje volt a zsemle, a kemence fenekén sütött lángos, a lekvárral vagy káposztával töltött kelttészta. A szegényeknek az aszalt vadalma és vadkörte. Az összeszedett vadalmát a szekrény tetején sárgították még az 1930-as évek második felében is. Szívesen adtak a gyermekeknek nyers répát, káposztatorzsát, helyenként almát. Télen sütöttek egy-egy sütő krumplit, készítettek kukoricakását a kemencén vagy kemence körül játszadozó gyermekeknek. Húsfélét ritkán kaptak, az kellett a mezei munkát végzőknek. Ahol szokás volt az erdei gyűjtögetés (pl. Városlőd, Vöröstó, Bakonybél stb.), ott gombához, erdei gyümölcshöz is hozzájutottak. Általában elmondható ugyan, hogy nem éheztek a gyermekek, mert tej és kenyér mindenhol volt — „ ... már átunk az istállóajtóba', mikor idesanyám fejt, ittuk a meleg tejet...". De sem zöldfőzeléket, sem kielégítő menynyiségű gyümölcsöt, sem tojást nem kaptak, táplálkozásukat egyoldalúvá tette a szénhidrátdús, lisztes ételek állandó fogyasztása. Ehhez járult, hogy helyenként bort is itattak kiskorú gyermekkel, különösen a 19. ábra. Keresztelő Hidegkúton 1938. Vajkai A felv. Bakonyi Múzeum Veszprém. N 2971. Abb. 19. Taufe in Hidegkút 1938. Aufnahme von A. Vajkai. Bakonyi Museum Veszprém. N. 2971. múlt század végén és századunk elején. Nemesvámoson pl. előfordult, hogy pálinkás kenyeret kaptak reggelire. Adalékként említem meg, hogy Sülé Sándor vizsgálatai alapján Kerta táplálkozásáról teljes képet alkothatunk. 1937-ben feljegyezte, hogy télen kétszer (9 és 15— Г6 ), nyáron ötször étkeztek. A gyermekek táplálkozása iskoláskorban azonos volt a felnőttekével. Télen reggelire sült burgonyát, káposztát, szalonnát, előző napi ételmaradékot, kolbászt, kövesztettet, disznósajtot vagy tejet ettek. A szegények gyakran csak üres kenyeret. Ebédre: húst, szalonnát, kolbászt, krumpligánicát, búzastercet, tejes kukoricagombócot, különféle pogácsákat, kukoricaprószát, krumpli-, bab-, paradicsomlevest. Nyáron a reggeli kolbász, szalonna, sonka, tej, cseresznye, körte, szőlő volt kenyérrel. A húsféléhez hagymát, uborkát vagy paprikát ettek. A szegények ugyanazt ették nyáron is, mint télen, sőt, előfordult, hogy csak üres szeder volt a reggeli. Nyáron is gyakori volt a sült vagy főtt burgonya. 254
