A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Laczkovits Emőke: Adalékok a falusi gyermekek életéhez Veszprém megyében 1868–1945

8. ábra. Család Csetényből 1921. Győrffy-Viski felv. Néprajzi Múzeum F 29 785 Abb. 8. Familie von Csetény 1921. Aufnahme von GyőrffyViski. Ethn. Museum F 29 785 fehér színű volt, s a fekvés ideje alatt többször váltották. Az újszülöttet rendszertelenül szoptatták. Általában amikor sírt, még éjjel is megetették. Az 1930-as években már helyenként a bábától függően változás tapasztalható e téren. A bába rávette az anyákat a 3 majd a 4 órás szoptatásra, amit a gyermekágyból felkelve a napi munka mellett alig volt lehetséges később betartani. Általános vélekedés volt, hogy az első tej (colostrum) ártalmas a csecsemőnek, ezért azt nem adták oda, hanem legtöbb helyen a gyermek apja szopta ki. A mellüket nem kezelték az asszonyok. Szoptatás előtt a megnyálazott ujjukkal letörölték. A maradék tejet nem fejték ki, így gyakran előfordult, hogy meggyűlt a szoptatós anya melle még a gyermekágy idején. Ilyenkor pihés tejfölt, mézes dohányt vagy lenmagkását tettek rá. Volt, aki vizes ruhával borogatta. A bőséges tej érdekében az anyával sok rántott levest, jó és bőséges „gyönge" ételeket etettek, de az alkoholt, főleg a bort sem sajnálták tőle. A gyermekágyas és a gyermek első látogatója a keresztanya volt, aki egyes katolikus községekben egy, a templomban szentelt vízzel megszentelt sárga szalagot vitt, amelyet az újszülött bal csuklójára kötött sárgaság ellen. Ezt a szalagot hat hétig kellett hordani. A keresztanyát követő többi látogató megköpdöste a csecsemőt, hogy a szem ne ártson neki. Ha fáradt férfi ment látogatóba, akkor kalapját a gyermek vánkosára tette, ezzel elvitte az „igézetet". Sülé Sándor ny. kertai iskolaigazgató szerint az egész Somló-vidéken ismeretes, hogy a gyermeket megnéző fáradt férfi a kalapját, a fáradt asszony pedig a megoldatlan kendőjét a gyermek bölcsőjére dobta, s akkor nyugodtan aludt, nem szállt rá a nehézség. A gyermekágyast komaasszonyai, rokonai, szomszédasszonyai ellátták ebéddel, amit, ahogy fentebb már utaltam rá, ugyancsak paszitának neveztek a Kisalföld-széli falukban. Másutt általánosan komaebéd, komakosár, komatál volt a neve.

64 Általában a magyaroknál szülés után 2-3, esetleg 5—6 nap múlva kezdték el hordani a komaebédet. De akadt olyan hely is, ahol már szülés másnapján ebédet vittek az 9. ábra. Család Devecserből 1922. Madarassy L. felv. Néprajzi Múzeum F 47 754 Abb. 9. Familie von Devecser 1922. Aufnahme von L. Madarassy. Ethn. Museum F 47 754 anyának. Volt olyan eset, hogy csak keresztelő előtt három nappal, három alkalommal vittek komaebédet. 6-10 napig, naponta ellátták ebéddel a gyermekágyast, azaz addig, amíg föl nem kelt. A vagyoni helyzet függvénye volt a komaebéd hordásának időtartama. Pl.: a jómódú szentgáli gazdák, egy hónapig is vittek ebédet gyermekágyas rokonuknak. A városlődi németek másodnaponként, összesen három alkalommal vittek csak paszitát. Általános szokás volt, hogy oly nagy mennyiségű élelmet hordtak össze az anyának, amit nem tudott elfogyasztani, így az egész családnak bőven jutott belőle. A komaebédet csak erre a célra szolgáló edényekben, a komafazékban (fehér virágos, nagy rózsás bögre) és a komatálban vitték, amit fonott kosárba helyeztek és fehér abrosszal takarták le, majd az egészet a fejre téve vitték rendeltetési helyére. Általában megbeszélték az asszonyok, hogy ki melyik nap és mit vigyen. Egyszer került sor minden246