A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)
Nagybákay Péter: A Rába alsó vizén levő molnárcéh kézi festésű bizonyságlevelei a veszprémi Baakonyi Múzeumban
5. ábra. Malomkerék-ábrázolás az 1810. évi bizonyságlevélen Abb. 5. Mühlrad-Abbildung an der Kundschaft vom Jahre 1810. levél tulajdonosáról, mintha az „apródesztendeinek" letöltése után nemcsak felszabadult legény lenne, hanem automatikusan rögtön mester is. A bizonyságlevél így egyúttal mesterlevélnek is tekinthető. Az 1777-es levél a „böcsületes ifjat, Molnár László mestert", az 1810-es úgyszintén a „bötsületes Ifjú Molnár László Mestert' ajánlja a Molnári Mesterségbe befogadni, felszólítja az illetékeseket arra is, hogy „malmot adjanak a kezére", és csak másodsorban említi a legényvándorlás lehetőségét, csak „ha a szükség úgy hozná magával." Az 179l-es levél még érdekesebben fogalmaz: Következetesen „ezen levelünk mutató Molnár Mihály Mester nevezetű Molnár Legény"-ről beszél. Ez az ellentmondásosnak tűnő fogalmazás kifejezetten fentebbi feltevésünket látszik igazolni, azt, hogy a felszabadított molnárlegény automatikusan mesternek minősülhetett, ha malmot adtak a kezére, de ennek hiányában mint legény volt kénytelen továbbvándorolni. Technika- és viselettörténeti emlékek A bizonyságlevelek festett, díszes keretei a molnármesterség számos egykorú termelőeszközét, munka6. ábra. Malomkőguzsaly (szálvas) ábrázolás az 1810 évi bizonyságlevélen Abb. 6. Mühlsteinkunkel-Abbildung an der Kundschaft vom Jahre 1810. folyamatát és szerszámát örökítették meg, és mint ilyenek a technika- és viselettörténet értékes fonásai. Mindhárom okmányon az egyik főhelyet foglalja el a vízimolnárság legfontosabb technikai berendezése, a malomkerék. Mind a három rajzon négy talpas küllővel ellátott, meglehetősen stilizált formájú malomkereket ábrázolt az oklevélfestő, a molnárcéhek pecsétjeiről általánosságban ismert, szinte jelvénnyé egyszerűsödött alakban. 12 (5. sz. ábra) Az őrlőberendezés másik igen fontos és jellegzetes technikai kelléke az ún. malomkőguzsaly, 13 vagy más néven szálvas (korongvas, orsóvas, kővas, forgóvas, kőgerendely, derékvas, malomrúd = Mühleisen, Mühlspindel, Mühlstange, Spindel, Treibstange 14 ), az a guzsalyforma kb. egy és fél méter hosszú vasnyél, amely körül a felső malomkő forgott. Ennek a képét jól szemlélteti az 1810-es bizony ságlevél jobb alsó sarkában látható ábrázolás, amelyen a malomkőguzsalyt egy csíkos kötényes, magyar sujtásos öltözetű, csizmás molnár legény tartja a bal kezében. (6. sz. ábra) A malomkőguzsalyhoz (szálvashoz) szorosan hozzátartozik a dupla fecskefarok, 15 vagy dupla guzsalytalp formájú, kerek lyukú keresztvas (felsővas, perpencevas, fesztvas = Haue, Obereisen, Haube 16 ) amely 230
