A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Bartócz József: A kézművesipari struktúra kialakulása Veszprém megyében a XVI–XIX. században

JEGYZETEK 1. MARX К.: A tőkés termelést megelőző formák. Kossuth 1978.401. 2. TAKÁTS Gy.: A harmónia keresése. Szépirodalmi 1979. 2811. 3. BALOGH B.-Oszóczki K.: A nagybányai ötvös céh a XV-XVII. században. Művelődéstörténeti tanulmányok. Kriterion 1979.121-1361. 4. Történelmi Tár 1894. 90-911. 5. Magyar vonatkozású =oszágos adatokat lásd: Éri-NagyNagybákay: A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere. (Továbbiakban: Céhkataszter) 6. NAGY L.: Céhes mesterségek magyar-német-latin nyelvű szótára. Céhkataszter I. kötet 193-248 1. 7. BARTÓCZ J.: Produktionsstruktur im Zunfhandwerk. Internationales Simposion Veszprém 1978. Veszprémi Akadémiai Bizottság 182-188 1. 8. 3/1975 (XI. 22.) KSH számú rendelkezés az egységes ágazati osztályozási rendszer bevezetéséről. 9. KOROMPAY Gy.: Veszprém. Műszaki kiadó Budapest, 1957. 23 1. 10. SZENTPÉTERY I.: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Akadémiai Budapest 1943. 2051. sz. 11. GUTHEIL J.: Az Árpád-kori Veszprém. Megyei levéltár 1979. 205 1. 12. BARTÓCZ J.: A céhek által egymásnak adományozott kiváltságlevelek Veszprém megyében. Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 13/1978. 257 1. 13. Céhkataszter II. kötet 197-221 1. 14. L. NAGY: Notitiae politico geographico statisticac Hungáriáé. Budae 1828. Landler 428-437. A Céhkataszter területi beosztásának is ez a mű volt az alapja. 15. A Céhkataszter a megyében 171 céhszervezetet tüntet fel, ezt azonban a nyilvánvaló kettőzések kiszűrésével 162-re kellett redukálni. A Függelékben a helységek sorrendjében megtartottuk a Céhkataszter rendszerét. (Város-mezőváros falu, ezenbelül alfabétben az L. Nagy művében használt elnevezések szerint.) A kettőzések általában abból eredtek, hogy a vidéki mestereket is felvett céhek magukat hol városi, hol város és vidéke, hol megyei céhnek is nevezték irataikban. Vagy a többszakmás céhek hol az egyik, hol a másik mesterséget nevezik meg irataikban, attól függően, melyik szakma ügyéről van szó. Pl. a veszprémi ács-kőfaragó-kőműves céh (2301-4155-767) nyilvánvalóan azonos az ács-cserepező-kőfaragó céhhel (2301-6185-703). Ugyancsak egynek vélelmezhető pl. a veszprémi és a Veszprém és vidéke takács céh (2301-1694-644, ületve 2303-1694-842) stb. 16. L. 6. sz. jegyzetet. 17. Céhkataszter II. 197-221 1. 18. BODÓ S.: Céhes mesterek, landmajszterek és kontárok Észak-magyarorszagon 1872-ig. Ethnographie 1975. 4. sz. 19. KISS L.: Pest, Buda és Óbuda szabómestereinek története. Budapest 1936. 20. L. NAGY: Notitiae politico-geographico statisticae Budae, Landler 1828. 428-437. old. 21. A céhek számára vonatkozó adatok a Céhkataszterből a lakosság száma pedig Fényes Elek Magyarország leírása I. Pest 1847. Heckenast. 47 és 75-79 lapok adataiból való az 1846-os összeírásból. 22. BARTÓCZ J.: Adatok az építőipari szervezetek történetéhez. Statisztikai Szemle, 1976. 11. sz. 1109-1119 oldalak. 23. L. 18. sz. jegyzetet. 24. Bodó 18. sz. alatt idézett cikke'548 oldala szerint egy 1770-es összeírás 565 céhes mester és legény mellett 260 kontárt és náluk dolgozó legényt említ Miskolcon. 25. BARTÓCZ J.: Fa és kő mesterei. Építésügyi Tájékoztatási Központ Budapest. 1976. 151 oldal. 26. KECSKÉS L.: Komáromi mesterségek. Madách 1978. 20-21. oldal. 27. FÉNYES E.: Komárom vármegye Pest 1848. с művében a 47 oldalon 52 szakmát írt össze, s ezekben 496 mester, 490 legény és 235 inas, összesen 1221 iparűző volt. A szerző 21. jegyzetben hivatkozott munkája 75-79 oldalak tartalmazzák Veszprém megye adatait. 28. Céhkataszter 197-221 oldal adatai, figyelemmel a 15. jegyzetben említett korrekcióra. 29. Fényes az iparos adatokhoz hozzáfűzi: „Igen terhes" volt a szétválasztás, mert az összeírás „harmadik rovatában polgárok és kézművesek" voltak összeírva. „Azonban én ezt a szolgabíró és levéltárnok urat e pontokra nézve, egyes községek szerint is felszólítom, bár többen elmaradtak (ti. a válasszal), mégis az egészet összeállítani megkísér lettem." Lm. 46. oldal. 30. Kecskés idézett munkájában, 21. oldalon (26. jegyzet) a német vargák összes létszámát 46, a csizmadiáikét pedig 110 mester, 70 legény és 55 inasban, összesen 235-ben tünteti fel Komárom városában az 1828-as összeírás szerint. A Bakonyi Múzeum adattárában őrzött mesterkönyv szerint a veszprémi csizmadiamesterek száma 1851-ben 162, (69 673.1. sz.), 1860-ban 142, (69 675.1. sz.), 1883-ban pedig 138 fő volt. A varga céh mestereinek létszáma a céhiratok szerint 1836-1870 között 21-25 fő volt (70. 1470.1. sz.). 31. A több mint 100 éve fennálló cipész kisiparos műhely tulajdonosa, Budahegyi István Batthány utca 10. adta a szakmai felvilágosításokat. 32. Az 1846. évi lakossági adatok Fényes idézett munkájából való, az Erdély és Horváth-Szlovákia nélküli történelmi Magyarországra vonatkozik. 271 varga és 322 csizmadia céhet vettünk figyelembe, a Céhkataszter I. kötet 282-296 oldalak adatai szerint. 33. 1970-ben a lábbelikészítő kisiparosok száma 6692 fő volt a Statisztikai zsebkönyv 11 oldal szerint. 34. A veszprémi vargák iratai között a Bakonyi Múzeumban található egy (az írásról ítélve későbbről való) kézírásos anyag, amelyben az áll, hogy a „varga czéh vagy nyersbőr készítők" először az Esztergomból kölcsön vett 1473. év Vízkereszt után hatodnappal kelt céhlevelet használták, amelyet Esztergom város bírája és esküdtei állítottak ki, „Mátyás és Péter varga mesterek könyörgésére." (Adattár 70. 1470. o. sz.) 35. LÁNCZOS K.: Einstein évtizede. Magvető, 1978. 102. lap. 36. Az 1970. magánkisipari adatokat a Magánkisipari Adattár 1938-1971, Budapest 1972. KSH 99. és 251. oldalairól állították össze az ott közölt létszámok alapján. Az egyéb soron híradástechnika és műszeripar szerepel. 37. Céhkataszter 210. oldal. 38. 5148-ról 3868 főre (76%). A 6. táblázat adata, illetve a 36. jegyzetben említett forrásból a megyei adat. 39. L. jegyzet szerinti forrás, 56. oldal. 40. Bakonyi Múzeum céhadattár 70. 1317.1. sz. 41. Bakonyi Múzeum céhadattár 70. 1470. 1. sz. Ugyanitt (1473-as adatot említve) egy későbbi, kelt. nélküli írása „vargák és nyersbőrkészítők" elnevezést használja. 42. BARTÓCZ J.: A veszprémi csutorások.Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 10. kötet 249. oldal. 43. BARTÓCZ J.: A kézműves sütőipar története (II. rész) Sütőipar 1978.1-4. sz. 37. oldal. 44. Fényes idézett munkájában (21. sz. jegyzet) 75-79 oldalakon említést tesz a „pokróczkaüoról", a lókúti üveghutáról, a Pápán működő posztó-, a gyapjúszövetgyárról, a pipa- és szivargyárról, a herendi porcelán- és a városlődi edénygyárról, továbbá Mezőkomáromban „kartongyárról". 223