A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)
Bartócz József: A kézművesipari struktúra kialakulása Veszprém megyében a XVI–XIX. században
Számos céh részletesen szabályozta a céh helyét, a mesterek rangsorát az árulóhelyeken, sőt nemegyszer még a termék minőségébe is beleszóltak. Pl.: a veszprémi csutorások tiltották árulni a „cifra" csutorát. Egyes céheknél, mint.pl . a szabóknál külön céhe volt a megrendelésre — és külön a vásárra dolgozóknak. A váltóművesek („Lonschneider") megrendelésre, a vásárművesek („Markschneider") vásárokra dolgoztak 19 A következőkben bemutatjuk azokat a megyei adatokat, amelyekkel egy céhszervezetre egy-egy szakmára jutó lakosság lélekszámával (fogyasztókör), illetve 10 000 lakosra jutó céhszervezet számával, a céhsűrűséggel jelezzük az iparosodás mértékét. Időpontként olyan népességi adatokat választottunk, amikor a céhek zöme még feltételezhetően működött, 20 Az 5. táblázatból látható, hogy Pápa és Várpalota iparosodási mutatói sorrendben ugyanazt az eredményt adják mind az egy céhre, mind pedig az egy szakmára jutó lakos mutatószámában. Mégis a kapacitás- és struktúraszámítások céljaira szükség van mind a két mutatóra. A 10 000 lakosra jutó céh számával a céhsürüség határozható meg. Minél nagyobb a mutató, azaz minél több céh jut 10 000 lakosra, a céhsűrűség annál nagyobb. Az egy céhre, illetve egy szakmára jutó lélekszám a piac nagyságát, a fogyasztók körét határozza meg. Minél kisebb az egy szakmára, illetve céhre jutó lélekszám, az iparosodás mértéke annál nagyobb. A céhek számára vannak országos adataink is, amelyeket országrészenként vizsgálva azt látjuk, hogy a történelmi Magyarországon a XIX. szd. közepén a céhes kézművesipari szervezetek száma a lakossághoz viszonyítva a Dunántúlon volt a legnagyobb. 21 A 10 000 lakosra jutó céhek száma tehát a céhsűrűség országrészenként az alábbi volt : Duna-melléki kerület 5,19 Dunántúli kerület 6,34 Tiszán innen 3,74 Tisztántúl 1,92 Jászság, Kunság, Hajdúság 3,31. A legsűrűbb céhhálózatú Dunántúli kerület 23%kal haladja meg a Felvidéket is magába foglaló Duna-melléki kerületet, s a legritkább céhsűrűségű Tiszántúlnál több mint háromszor sűrűbb a céhhálózat. Veszprém megye a 11 dunántúli megye között az egy céhre jutó lakosok száma alapján az 5. helyet foglalja el (Fényes-féle lakosságadatok), 1287 lakos jut egy céhre, Sopron megye messze megelőzi (833), valamivel jobb Mosón megye (1192 fő). Két megye, Győr (1244) és Vas (1284) közel azonos, s csak egy jottányival előzik meg a mi megyénket. A többi hat dunántúli megye sorrendje: Zala, Tolna, Fejér, Komárom s a két legkevésbé céhes megye Baranya (3230) és Somogy (3787). összefoglalva a következő volt: dunántúli megyék sorrendje a Lakosok Céhek Sorszáma száma Egy céhre szám Megye (ezer) (céhkataszjutó (Fényes-sz.) ter) lakos 1. Sopron 210 252 833 2. Mosón 62 52 1192 3. Győr 102 82 1244 4. Vas 298 232 1284 5. Veszprém 206 175 1287 6. Zala 299 180 1661 7. Tolna 197 115 1710 8. Fejér 184 92 2000 9. Komárom 146 67 2194 10. Baranya 252 78 3230 11. Somogy 231 61 3787 Iparosok száma, kapacitás Az iparosodás mértékét illetően a fentieknél még pontosabb adatokhoz juthatunk, ha megkíséreljük kiszámítani, hogy egy-egy céhben szakmánként menynyi munkaerővel, tehát mesterrel, legénnyel, inassal lehet számolni. 22 A számításoknál csak a céhes kézműiparost vehetjük számításba, de emlékezni kell, hogy emellett létezett még a céhes és céhen kívüli szakmákban is a falusi kézművesipar. 23 209
