A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Bartócz József: A kézművesipari struktúra kialakulása Veszprém megyében a XVI–XIX. században

alkalmazott ipari struktúra vizsgálatára, a folyamatos összehasonlítására. Ezért a kézművesipari szakmákat, a céhes ipar struktúráját helyesebb az egységes ágazati osztályozás rendszerében vizsgálni. Az egységes ágazati osztályozási rendszert hazánkban 1976. óta kötelezően alkalmazzák.

8 A kézművesipari adatokat ebben a tanulmányban négyszámjegyes, azaz szakágazati bontásig használjuk. A négyjegyű szám rendszere a következő: 1. számjegy a népgazdasági ágazatot, a 2. ezen belül az ágazatot, a 3. az alágazatot, s végül a 4. számjegy a szakágazatot jelenti. Az egyes céhes szakmákat - a céhkatasztertől eltérően — mi ebbe a rendszerbe soroltuk. Pl. az 1713 számot kapta az asztalosszakma, ahol is (1)1 = ipari népgazdasági ág, (2)7 = könnyűipari ágazat, (3)1 = fafeldolgozó alágazat, (4)3 = bútoripari szakágazat. Említettük már, hogy vizsgálatainkat a történelmi Veszprém megye adataira támaszkodva végezzük, s ott ahol erre megfelelő adat áll rendelkezésre, országos értékekkel is hasonlítjuk. Az országos adatok mindig az Erdély és Horvát-Szlavónia nélküli történelmi Magyarországra vonatkoznak. Veszprém megye kézművesipari struktúrája A mesterségek gyakorlásának helyileg két alapvető feltétele volt, a megfelelő mennyiségű és minőségű nyersanyag, valamint a készítmények értékesítési lehetősége. A megyében mindkét feltétel megtalálható volt. Számos vásároshely kínálta az értékesítési lehetőséget, a veszprémi vásárról már Szent László korában is van adatunk.

9 Nagyvázsony (Vásony) 1478-tól mezőváros, s évente hat vásárt tartott. Nagyon híresek voltak a pápai vásárok is. A török alatt a megyei végvárak is számos kézművest igényeltek. A fával dolgozó mesterségek művelőit (asztalos, ács, bognár, csutorás, kádár) a Bakony erdőségei látták el -fával. Az állattenyésztés adta a bőrrel, gyapjúval dolgozó mesterségek anyagát. Elegendő fonalat fontak a megye lányai, asszonyai a termelt kenderből, lenből a takácsoknak, de akadt elegendő hamuzsír is a vászon fehérítéséhez. A kolostorokat alapító királyi adománylevelekben már számos mesterség nyomait megtalálhatjuk. Az Árpád-házi királyok okleveleiben már a XIII. század elején találunk mesterségre vonatkozó megyei adatot: 1270-ben V. István Máté aranyművesnek adja az utód nélkül elhalt Salamonnak Zarberen (Vörösberény) falusiak által elfoglalt ottani földet.

10 Ezután 1295-ben történik említés veszprémi iparosokról, nevezetesen csizmadiáról és ötvösről. Egy 1425-ben kelt oklevelünk már a következő mesterségeket említi a városban: hentes, tímár, szabó, ács, kovács, varga.

11 Ismeretes, hogy már a XIV. században a veszprémi vár alatt jelentős település volt, a vizek mellett lisztesmalmok, és kallók működtek, mégis a céhes ipar szervezeteiről fennmaradt írásos és tárgyi emlékek, tömegeiben a Szathmári béke utáni időkről maradtak fenn. A céhekről szóló forrás nem minden esetben a céhlevél (privilégium). Számos esetben más céhirat, vagy tárgy bizonyítja a céhszervezet egykori működését. A privilégiumok zömét megyénkben is a király, illetve más földesúr, vagy más céhszervezet adta. Az egyes céhes központokban azonban más és más volt a helyzet. A veszprémi céhek zömében ugyancsak a királytól nyerték szabadalmaikat, de jelentős a más céhektől ,.kölcsönvett" privilégium is.

12 Devecserben a legtöbb céhszabadalmat a földesúr adta ki, de később a király adott újat. Számos céh más céhtől kapta szabadalmát. A csizmadiák három céhlevelét ismerjük. Közülük a legkorábbit 1676-ban a földesúrtól, 1768-ban, majd 1825-ben a királytól kapták. Várpalota céheinek legtöbb szabadalmát a király erősítette meg, de elsődlegesen más céhtől vették kölcsön. Pl. a csizmadiák 1700-ban más céhtől nyertek szabadalmat, amit 1770-ben királyi privilégium váltott fel. A kardkészítők is más céhtől (Veszprém) kölcsönöztek szabadalmat 1713-ban, s ezt használták 1779-ig, amikor a király adott újabbat. Pápa céheinek jellemzője, hogy sok a földesurak által adományozott céhszabadalom, huszonötször fordul elő. A pápai céhek egymást követő privilégiumai jól szemléltetik a hatalmi viszonyok változásait. A bognárok 1626-ban a földesúrtól kaptak szabadalmat, amit 1660-ban és 1698-ban az örökösök újra megerősítettek és csak 1770-ben részesültek királyi szabadalomban. A gombkötőknek a város adott céhlevelet először 1599-ben, s ezt 1676-ban földesúri privilégium váltja fel. Érdekesek a szűrszabók szabadalmai: először 1510-ben az erdélyi fejedelemtől nyertek privilégiumot, 1660-ban a földesúrtól, s csak 1765-ben a királytól. Nagyvázsony ban két céh első szabadalma a várkapitánytól volt: a csizmadiáké 1657-ből és a takácsoké 1692-ből. Zirci céheknek csak királyi szabadalomleveleit ismerjük. Ezek után vegyük számba a megye céheinek mennyiségi adatait: először a céhek számát, területi megoszlását, majd a lakossági adatokkal képzett céhsűrűséget, illetve az iparosodás arányait összehasonlítjuk más, ismert értékekkel. A megyében - 162 céhszervezet dokumentálható. Ezek 8 ipari közponban és 29 egyéb helységben, összesen 37 székhelyen működtek — ha a körzeteket is helységnek tekintjük.

13 Ludovico Nagy 1828-ban megjelent művében

14 Veszprém megyében egy várost (civitas), 9 mezővárost (oppidas), 170 falut, továbbá 236 egyéb települést említ. Tárgyunk szempontjából Veszprém várost és 7 mezővárost — mint kézművesipari központokat — kiemelten kezelünk. Két mezővárosban (Mezőko205