A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és a Szövetséges Hatalmak stratégiai légitámadásai a II. világháborúban

Ukrajna" (majd szeptember 23-tól „Dél' 5 ) hadsereg­csoportnak alárendelt 4. légiflotta maradványait (kb. 550 db repülőgépet) a tiszántúli repülőterekről a dunántúli repülőterekre kellett visszavonni. A 2. „Immelmann" zuhanóbombázó-ezred három osztá­lyát Kaposvár körzetébe, a 10. csatarepülő-ezred három osztályát Kaposvár körzetébe, a 10. csatarepü­lő-ezred részeit Pécs, Bátaszék, Magyarmecske, Nagy­vázsony, a 4/1. csatarepülő-osztályt Budapest, az 5. éjszakai csatarepülő-osztályt, valamint a 2/4. éjszakai csatarepülő-századot Börgönd, Sárosd, Pécs, Felsőáb­rány repülőterekre telepítették. Ugyancsak a Dunán­túlra települt az 51/11.—, 52/11.— és 53/1. vadászrepü­lő-osztályok számos egysége. Az 52/11. vadászrepülő­osztály 4. százada Csórón, 5. és 6. századai — a magyar 101/1. vadászrepülő-osztály mellett — a Veszprém-jutási repülőtéren összpontosultak. 1 * x A repülőterek biztosítását a német V. légvédelmi tüzér­hadtest 15. és 19. légvédelmi tüzérhadosztályai látták el. A német 4. légiflotta törzse Tata-T óvárosban, az alárendeltségében levő II. repülőhadtest parancsnok­sága pedig Pécsett települt. A magyar 102. repülődandár főerői: a 102. vadász­repülő-, a 102. vadászbombázó- és 102. gyorsbombá­zó-osztályok továbbra is Székesfehérvár Börgönd— Seregélyes körzetében, a 102/1. szállító repülőszázad pedig Várpalota, illetve Pápa—Vaszar repülőtereken állomásozott. Mivel a szovjet 2. Ukrán Frontnak alárendelt 5. légi hadsereg bombázó-, csata- és vadászreplő-had­osztályait elsősorban az arcvonal harcászati mélysé­gében alkalmazták, a hadműveleti mélységben — a Dunántúlon — felderített célpontok (repülőterek, fel­vonulási útvonalak, hadtápbázisok stb.) ellen — a szovjet hadműveleti tervekkel koordinálva azokat — a Földközi-tengeri Szövetséges Légierő (MAAF) aláren­deltségében levő 15. hadműveleti és 12. harcászati lé­gi hadseregei, ezen belül a XV. vadászrepülő-parancs­nokság négy „Mustang"— és három „Lightning" cso­portja indítottak támadássorozatot. 1944. október 8-án az amerikai 15. hadműveleti légi hadsereg 84 db. négymotoros bombázórepülőgépe jelent meg három hullámban a Balaton felett, de támadásuk csak Veszprém megyén kívüli területeket — Komárom pá­lyaudvarai, Duna-hídja,, Érsekújvár stb. — érintettek. 21. ábra. A Tótvázsonynál 1944. október 12-én lelőtt magyar Me. 109. vadászrepülőgép roncsai. (Dóra Ambrus felvétele). Fig. 21: Wreckage of the Hungarian fighter Me.109 shot on the 12th of October 1944 at Tótvázsony (photo taken by Ambrus Dóra) 194 Október 9-én délelőtt 09 órától délután 13 óráig az amerikai XV. vadászrepülő-parancsnokság „Mustang" csoportjai jelentek meg a Dunántúl légterében, jelen­tősebb tevékenységet azonban Veszprém megyében nem fejtettek ki. Másnap, október 10-én délelőtt újabb nagyarányú amerikai vadászbombázó-támadás zajlott le, „Mustang" vadászbombázó-kötelékek tá­madták a Székesfehérvár körzetében fekvő börgöndi repülőteret, valamint számos vasúti csomópontot és vasútállomást. A legsúlyosabb amerikai „Mustang" va­dászbombázó^támadásra október 12-én 11 óra 45 perc és 15 óra 45 perc között került sor. Az amerikai köte­lékek megjelenésekor a magyar 101/1. honvéd vadász­repülő-osztály 101/1., 101/2., és 101/3. vadászrepülő­századai, valamint a 101/4. vadászrepülő-század visszatérőben voltak egy — Makó—Szeged körzetében végrehajtott - bevetésből. Az amerikai „Mustangok" már a Balaton déli légterében megtámadták a hátvé­det képező magyar 101/1. vadászrepülő-századot, amelynek egyik Me 109-es gépét lelőtték. A sérült va­dászrepülőgép a Balatonlelle—Irmapuszta közelében levő tónál hajtott végre kényszerleszállást, pilótája (Cserny Miklós hadnagy) könnyebben megsérült. A Balaton felett kibontakozó légi harcban a magyar va­dászrepülők — Malik József hadnagy és Lőrincz Sán­dor őrmester — két amerikai „Mustangot" lelőttek, amelyek közül az egyik a Balatonba, a másik a Ti­hany—Aszófő közti nádasokba zuhant. Mindkét ame­rikai pilóta életét vesztette. A magyar 101/1 honvéd vadászrepülő-osztály elővédjét képező 101/4. vadász­repülő-század gépei sértetlenül elérték a Veszprém­jutási repülőteret és leszálltak ott. Az utánuk repülő 101/3. és 101/2. vadászrepülő-századot az üldöző amerikai „Mustangok" szétszórták. A Veszprém felett kialakuló légiharcban az amerikaiak két magyar va­dászrepülőgépet lelőttek. Az egyik Me. 109-es vadász­repülőgép a jelenlegi Épületelemgyártól délre zuhant le, pilótája - Balogh Károly főhadnagy — a gép ron­csai közt vesztette életét. A másik magyar vadászrepü­lőgép a rátóti Nagymezőn zuhant le, pilótája (Bélaváry Pál hadnagy) ugyancsak meghalt. Egy har­madik magyar vadászrepülőgép (Dóra Ambrus őrmes­ter) egy éles balfordulóval kitört az üldöző „Mustan­gok" gépágyútüzéből, majd a Tekeres-völgy légterén át földközelben a tótvázsonyi tartalék repülőtér felé menekült, ahol sérült gépével hasra szállt. A földön fekvő és égő repülőgépet az amerikai vadászgépek még több rácsapással géppuskázták, majd eltávoztak. A magyar pilóta csak ezután tudta elhagyni az égő géproncsot. A légi harc kavargásában a magyar 101/3. vadászrepülő-század három gépe átrepülte a Bakonyt. A pápai repülőtérre menekültek, az ott települt német bombázórepülő-egység mellé szálltak le s csak az esti órákban repültek vissza a Veszprémi repülőtérre. Az amerikai „Mustangok" — miután a magyar vadászkö­teléket szétszórták - több hullámban alacsony táma­dást hajtottak végre a Veszprém-jutási repülőtér ellen. A gépágyútűzben több magyar Me. 109-es repülő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom