A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Körmendy József: Keresztek a felsőörsi határban

Keresztek a felsőörsi határban KÖRMENDY JÓZSEF Hazánk egész területén, de főként a lankás Dunántúlon, utak mentén, templomok előtt, temetők központjában, vagy egy-egy kimagasló hegyormon léptennyomon találkozunk értékes kő-, vagy egyszerű fakeresztekkel. Ezeket a hivő nép „Isten dicsőségére", fogadalmak beváltására, vagy súlyos természeti csapások megszűnése alkalmával érzett hálája, vagy a holtak iránti kegyelet lerovására emeltette. Ezen emlékművekhez sorolhatjuk még azokat a nyilvános helyeken felállított képeket és szobrokat is, amelyeknek karbantartása, felújítása a r. k. egyházközség hatáskörébe tartozott, és ezt alapítványok útján biztosította. A nyílt területen (út, tér, hegy) elhelyezendő kereszt, vagy szobor fenntartására a felállítónak akkora összegű alapítványt kellett tennie, amelynek kamata az elavulási időn belül elégséges a kereszt, a szobor, vagy kép restaurálására, vagy felújítására. Készpénz helyett földingatlanban is lehetett alapítványt tenni. Ebben az esetben a földingatlant a kereszt, vagy a szobor.. . nevére telekkönyvezték a fenntartási teherrel együtt. Az alapítványok létesítéséhez szükséges volt még az illetékes egyházmegyei hatóság jóváhagyása is.

1 Az alapítványokat a XVIII. században a plébánosok és a temploma tyák kezelték és adóslevél ellenében rendszerint magánosoknak adták kamatra. A XIX. században az egyes egyházmegyék Alapítványi Pénztárakat létesítettek az alapítványok együttes kezelésére. Ezek az alapítványi betétek után törvényes kamatot fizettek. Az alapítványi jövedelmekről évente Alapítványi Számadást kellett készíteni, amelyet az egyházközségi képviselőtestület ellenőrzése után az Egyházmegyei Hatóság jóváhagyott.

2 Szabály volt még, hogy a kereszt, vagy a szobor felállítási helyén 2-4 П-öl területet a kereszt vagy szobor nevére kellett telekkönyvezni. Sajnos ezt sokszor nem teljesítették. A plébániákon ma is megtalálható az „Alapítványi Napló", ahova folyamatosan feljegyezték az alapítványok következő adatait: folyószám, a bejelentés éve, hava, napja, az alapító neve és lakhelye, az alapítvány rendeltetése (pl. kereszt fenntartása, szegénygyermekek tanszereKKel való ellátása, árvák; özvegyek segélyezése...), az alapítvány összege, az Egyházmegyei Hatóság jóváhagyásának száma, az alapítvány összegének elhelyezési módja, az alapítvány jövedelmének felhasználása.

3 A kereszt nemcsak keresztény szimbólum, hanem ősi misztikus jelvény, amely különböző formában szinte a világ minden táján megtalálható az ősnépek vallási életében.

4 A zsidóknál, Krisztus keresztjének előképei közül, megemlítjük Mózes fára függesztett „rézkígyó"-ját és Ezekiel titokzatos keresztjét. „Mózes tehát (Isten parancsára) csinált egy rézkígyót, s egy póznára tette. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt."

5 Jézus saját magára alkalmazta ezt a jelet, amikor azt mondotta: „Amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen."

6 Ezekiel titokzatos keresztje: „Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta (az Ur) ..., és így szólt hozzá: Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne."

7 A látomás keresztje a héber betűsor utolsó betűje a „T""

8 A rómaiaknál a „keresztfa" az „akasztófának" megfelelő szégyenfa volt, amelyet a gyilkos latrok, a hadifoglyok és rabszolgák kivégzésére használtak. A leánytestvérét meggyilkoló Horatius ítélete így hangzott: „ .. л (lictor), caput obnube ..., arbore infelici suspende" ... menj (poroszló), kösd be a szemét ... függeszd fel a gyalázatfára.

9 Nero császár idejében (54-68) Britanniában a rómaiak „az ellenséget... nem tartották fogságban, sem el nem adták, hanem bosszúállástól elragadtatva siettek ... öldökléssel... tűzzel, kereszteken ... elpusztítani."

10 Cicero a keresztre feszítést arabszolgák halálbüntetésének nevezte.

11 Senecánál a kereszt gyümölcstelen, szerencsétlen fa (arbor infelix, lignum infelix).

12 Ez a gondolat csendül ki Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből: „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. " Hiszen az írás szerint „Átkozott mind, aki a fán függ."

13 Péter első levelében pedig ezt írja: „Vétkeinket a saját testében felvitte a (kereszt)fára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk."

14 A rómaiak „gyalázat fája" Krisztus keresztre feszítése után a keresztények tiszteletének tárgya lett. Ezért énekelteti az egyház nagypénteki liturgiában: „íme Jézus keresztjé147