A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

László Csaba: A balatönszőlősi református templom kutatása

A balatonszolosi református templom kutatása LÁSZLÓ CSABA A Balaton északi partján húzódó dombvonulat mö­gött középkori eredetű települések követik egymást. Egyik közülük a Balatonfüredet Nagyvázsonnyal össszekötő út mentén fekvő Balatonszőlős. Bár csak néhány kilométerre van a tótól, annak éltető, gazda­gító hatását itt már nem érezni. A napjainkban is csak néhány száz lakosú település soha nem tartozott a gazdagabbak közé. Ezzel magyarázhatjuk, hogy har­monikus faluképe, műemléki védettségre érdemes há­zaival a múlt század óta szmte változatlanul maradt meg napjainkra. Történeti adatok: Az őskortól kezdve lakott vidéken római kori és jelentős késő avarkori emlékeket találtak. A mai falu területén Árpád-kori településnyomokat is megfigyel­tek. 1 A Vérbulcsu nemzetség birtokterületéről kora Árpád-kori okleveles adatokkal nem rendelkezünk. Nem tudjuk, hogy a királyság megszervezésekor mi­lyen birtok lett a terület, a falu nevéből csak az itteni szőlőtermelésre következtethetünk. 2 Először I. And­rás hamis tihanyi oklevelében szerepel „Zeuleus". Ezen oklevél Győrffy György szerint a XIV. sz. kö­zépső évtizedeiben készült. 3 A hiteles tihanyi alapító­levélben nem szerepel a falu, tehát az apátság csak később szerzett ott birtokot. Szent László 1082-re datált oklevelében a falu a veszprémi Szent Mihály egyház birtokaként szerepel. Ez az oklevél is egy XIV. sz.-i átiratban maradt ránk, így nem tudjuk, hogy ada­tai mennyiben XI. századiak. A XII. század elejére a vidék leghatalmasabb világi urai már az Atyusz nemzetség tagjai. Gazdagságukat mutatja, hogy Bánd fia Atyusz — apja végakaratának megfelelően — az almádi monostornak jelentős birto­kokat adományozott Szőlősön. Monostorapáti mel­lett a hegyen levő, ma már csak romjaiban látható egykori bencés apátság 1121. évi alapítólevelében hal­lunk először hitelesen Szőlősről: „in loco qui dicitur Zeuleus vineas II. cum totidem cultoribus" kapott a kolostor. 5 1211-ben Oros apát összeíratta a tihanyi apátság addig kapott birtokait, és azokra II. Andrástól meg­erősítő okievetet kért, amelynek tanúsága szerint „in villa Zeleus sunt udvornici...". A név szerint is is­mert jobbágyok földjén kivül további 600 hold földje volt még a faluban az apátságnak. Ugyanezen oklevél említi, hogy az oroszkői remeteségnek is volt birtoka Szőlősön. A Szent Miklósról elnevezett oroszkői re­meteséget a kutatás á Tihanyi-félszigeten levő barát­lakásokkal azonosította. 6 Egy 1222-ből származó oklevél szerint ekkor Sző­lősön birtokolt a veszprémi káptalan is, de már koráb­ban is volt a faluban szőlője. 7 Az Árpád-kor végén, 1300-ban tűnt fel először a veszprémi káptalan nemes jobbágya, a Biliegéről való Erdős fia Ányos. A falu középkori történetében ő volt a legnagyobb birtokszerző. Huszonnégy éven át tudjuk követni földvásárlásait, földcseréit. Első alka­lommal Márk veszprémi jobbágytól vett Szőlősön tíz pénzért egy hold szőlőt és földet. Az oklevélből meg­tudjuk, hogy a vásárolt föld szomszédságában volt a zirci apátság és két rokon nemes: Arnold ispán és Vol­pod birtoka. 8 Néhány évvel később 1309-ben, Ányos földet cse­rélt. A szomszédok között ekkor tűnt fel először a fehérvári káptalan és a zalavári apátság mint birto­kos. 9 Ugyanezen évben keletkezett Dénes ispánnak, a veszprémi káptalan tiszttartójának végrendelete. Eb­ben az örökhagyó részletesen felsorolta, hogy koráb­ban kitől mennyi földet vett, és mindezt — fia nem lévén — a veszprémi káptalanra hagyta. ! ° Négy évvel később 1313 nyarán Dénes ispán el­adott a káptalan engedélyével Ányosnak két hold föl­det, amely a szőlősi „capella Virginis Marie" fölött feküdt, tőle északra. A vételár két bécsi márka volt. Dénes a helybéli kápolnában levő részének a felét is Ányosnak adta, kikötvén, hogy midőn ,4psam capel­lam lapidibus muroque ipse comes Dionisius una cum cognatis suis edificarent aut construere intenderent" Ányos köteles két márkát adni a költségekhez. A ká­polna az oklevél szerint világi birtokos, Dénes ispán és sógorai földjén állt. A forrás egyértelműen kőből, fal­lal átépítendő kápolnáról beszél, az előző épület fából volt. Az 1309. évi végrendeletben nincs szó templom­ról, és 1313-ban át akarják építeni, így a fatemplom csak e két időpont között épülhetett, a kőtemplom pedig csak 1313 után. 1 ! A XIV. század elején Szőlős szomszédságában volt Lőrinte nemzetségből való Lőrinte ispán birtoka. Az ő kezén volt egyebek között Essegvár is. 12 Lőrinte fia, Tamás 1318-ban Szőlőst és környékét fosztotta ki. A világi birtokosok közül Dénes ispán, Arnold és Volpod földjeit pusztította, nemeseket vetett fogság­113

Next

/
Oldalképek
Tartalom