Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)

Dr. TÓTH LÁSZLÓ: A farkasgyepűi bükkös ökoszisztéma ragadozó (Carnivor) bogarainak vizsgálata a talajszintben

ereje a külső szabályozás fokozódását vonja maga után, elsősorban egyre kiterjedtebb elegyetlen faállományok, monokultúrák létrehozása tekintetében. A monokultúra pedig eleve magában hordja — számtalan keserves tapasztalat szerint - az addig lappangó, potenciális kártevők hirtelen gradációjának a lehetőségét. Ez pedig, igaz, hogy nagyon különböző területi arányban, de az ökoszisztéma részleges, vagy akár teljes pusztulását okozhatja. Itt kénytelen az ember beavatkozni, valamilyen módon megsemmisíteni, vagy minimálisra csökkenteni a feüépett kártevő populációját. Az egyre fejlődő technika, a fokozott kemizálás üyen esetben tökéletes eredményt képes elérni, csakhogy ez nem kiegyénült, az adott faj egyedeinek kiesése, a többi élőlényre gyakorolt hatása (különösen nem szelektív szerek esetében) olyan közvetett és bonyolult hatások láncát vonja maga után, amely esetleg jobban veszélyezteti a bioszféra adott részletét, mint az ok, ami miatt a védekezést alkalmazták. Ezért indult meg egyre nagyobb intenzitással az a kutatási üányzat, amely célul tűzte ki a feltétlen szükséges beavatkozás és a bioszféravédelem összehangolását. Ennek hazai vetületei KERESZTESI 1971, NAGY 1974, JERMY 1975, HALMÁGYI-SZALAY-MARZSÓ 1975. NAGY-JERMY 1976 munkáiban jelentkeznek. Kialakult az integrált növényvédelem fogalma, amit a legtalálóbban Jermy fogalmazott meg: „Integrált védekezésnek nevezzük a komplex védekezésnek azt az esetét, amely a károsítok egyedszámának a gazdasági kár alatti szinten való szabályozásához az agrobiocönózis természetes biotikus tényezőit is felhasználja." Az elmélet gyakorlati megvalósításának lehetőségére igen hatásos és értékes modeUkísérletre került sor 1975-ben az ÉRTI és NKI közös kísérletének (HALMÁGYI-LENGYELSZALAY-MARZSÓ) - amely joggal máris a világ szakköreinek érdeklődését keltette fel 6. táblázat - Tabelle 6. A bioindikátor fajok példányszámainak alakulása az 1975. év talajcsapdázási időszakainak megfelelően Die Gestaltung der Exemplarenzahlen der Bioindikator-Arten entsprechend der Zeitabschnitte mit Bodenfallen im Jahre 1975. Faj és példányszám Időszak Caràbus hortensis Carabus glabratus Abax paraUelepipedus Időszak 4 8 9 III. 21-V. 9. 20 121 30 V. 9-VI. 9. 187 357 96 VI. 9-VII. 10. 260 346 89 VII. 10-VIII. 11. 220 64 26 VIII. 11-IX. 11. 82 2 3 IX. 11-X. 13. 3 X. 13-XI. 10. Megjegyzés: A példányszámok a mintaterületeken gyűjtöttek összegét jelentik, tehát a terület egészére vonatkoznak. A kísérlet lényegében a Lymantria dispar góckezelését célozta, a legkorszerűbb technika alkalmazásával, szelektív és széles hatásspektrumú szerek, valamint biopreparátumok alkalmazásával együttesen. Ami nagyon újszerű volt - többek között -, a felhasznált szerek hatásának párhuzamos vizsgálata a kártevőre és gyakorlatilag, a lehetőség határain belül, a zoocönózis egészére. Kiragadott példaként a következő, szűkebb szakcsoportomat, kutatásaimat illető problémakörből szeretnék idézni a szerzők terjedelmes és értékes munkájából. Elsősorban a gyakorlat szakemberének jogosan támasztott igénye az alapkutatásokkal szemben: „Igen keveset tudunk az erdei ökoszisztémákban működő szabályzó tényezőkről, hatásmódjukról" - „ragadozók, paraziták szerepéről eltérő vélemények, zömükben szórványos megfigyelésen, gyakran feltételezéseken alapulnak". Rögtön ide kívánkozik egy másik idézet: „A bioszféra-kutatás alapproblémái egyértelműen biológiai jeUegűek" (BALOGH 1971). Másodsorban a kutatásaik konkrét eredményeiből: „A futóbogarak érzékenyen reagálnak a vegyszeres kezelésre, különösen a Bromex-ködre, amely a feltevésekkel eüentétben avarlakó fajokat is károsított" - „vegyszer-érzékenységük óvatosságra int, a vegyszeres erdővédelmi beavatkozásokkal kapcsolatban, különösen azért, mert a Lymantria eüeni beavatkozások időpontjában (május közepe után) igen sok faj aktivitása (így mérgeződésének veszélye) fokozódik." A problémakör rövid ismertetése és különösen az utóbbi idézetek lehetővé teszik, hogy választ adjak arra, hogy a farkasgyepűi kísérlet hogyan kapcsolódik a fentiekhez. A talajszint ragadozó (carnivor) elemeinek jelentősége erdővédelmi szempontból a bükkös ökoszisztémában 1. A futóbogár (Carabidae) fajoknak, mint az erdő önszabályozó tényezőinek a jelentőségére megfigyeléses alapon már több mint száz esztendeje rámutattak (RATZEBURG 1837). Sajnos pontos felvételezés, produkciósbiológiai vizsgálat inkább csak az agrárbiocönózisckban történt, amelyek keUően érzékeltetik a futóbogarak jelentőségét. Németországi adatokból: Carabus fajok: naponta testsúlyuk 1,36-1,38-szorosát Pterostichus vulgaris 3,4-szeresét, Harpalus ruflpes 2,3szorosát fogyasztja hernyókból, rovarlárvákbóL A Carabus faj napi 8-10 kolorádóbogár-lárvát fogyasztott. Burgonyaföld 1 m

2-én 2 nap alatt 160-200 kolorádóbogár-lárva pusztulását észlelték csak Carabidae-k tevékenysége nyomán, természetes körülmények között (SCHERNEY 1959). Hasonló adatok rögzítésére Farkasgyepűn az adott lehetőségeim között nincsen ugyan módom (SCHERNEY és mások munkája mögött anyagi és munkaerő tekintetében jól ellátott, kiemelt intézményi témák húzódnak), azonban a végzett vizsgálataim még így is lépést jelentenek előre a bükkös ökoszisztémában előforduló fajok és dominanciaviszonyaik vizsgálatánál fogva e témakörben. Nem közömbös az sem, hogy a kapott adatok az adott évben időbeliséget is tükröznek, 30 napos periódusokra vonatkoztatva. 2. Az általam javasolt 3 bioindikátornak tekinthető faj felhasználható bárrnüyen vegyszeres vagy biopreparátumos erdővédelmi beavatkozás a kontroü, iUetve szerhatékonysági vizsgálatokhoz, bükkös ökoszisztémában. Távol áll tőlem, hogy az 1975. évi eredményeket túlértékeljem, hiszen mint a bevezetésben rögzítettem, ezek csak hosszabb kísérleti periódus felmérő, tájékozódó vizsgálatainak az eredményei. A jövőben további vizsgálatok egész sorozatára van szükség, még e szűk résztémakörben is, hogy a kapott adatok sokrétűbb elemző értékelésén keresztül valóban kiemelt, főleg gyakorlati szempontoknak megfelelően felhasználható alapot jelentsenek. Ennek megfelelően további célkitűzéseimet a következőkben összefoglalom. Tématervek a farkasgyepűi bükkös project talajszintje ragadozóbogár-elemeinek vizsgálatához az 1976- 1980-ig terjedő időszakra és a zárótanulmány elkészítéséhez 1. A talajszint carnivor Coleopteráinak teljes fajüstájának elkészítése. a) A vizsgálatok kiszélesítése valamennyi üyen szempontból szóba jöhető Coleoptera családra. b) A talajcsapdával nem gyűjthető fajok vizsgálata kiegészítő módszerekkel: egyelés, csalétkes csapdázás, fénycsapda. 2. A szintközösség abszolút tömegkarakterisztikáinak meghatározása. a) közvetett: Lincoln-index vizsgálatok: I. Van der Drift-féle közvetett gyakorisági index. II. Akciórádiusz-vizsgálatok. b) közvetlen: Felvéteü négyzetek^ pontfelvétel, sávbecslés. 3. A fajok ökoszisztémához és szinthez kötöttségének vizsgálata.