Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)
Dr. TÓTH LÁSZLÓ: A farkasgyepűi bükkös ökoszisztéma ragadozó (Carnivor) bogarainak vizsgálata a talajszintben
el, kb. 20 m távolságra egymástól. A poharakat (a kihelyezést leszámítva) 8 alkalommal, 30 napos idó'közökben ürítettem ki, így az év több mint 9 hónapjáról kaptam adatokat. A csapdákat keüő előkészítés után télen is alkalmaztam, de ezek anyaga a kiürítés időpontja miatt az 1976. évi adatokhoz került. A parceUánként kitett hat csapda kiürített anyagát vászonzsákba öntöttem, a felesleges glikolt így már a helyszínen eltávolítottam, majd a zsákokat poüetUén zacskóba helyezve vittem haza. Gondos csapvizes átmosás és szitán való szűrés után az anyagot porüvegekbe, 60%-os izopropü-alkoholba helyeztem. Az anyag megtartása: általában kielégítő, 60-70%-a akár muzeológiai célokra alkalmas, 20-30%-a roncsolódott, de még biztonsággal meghatározható, 5-10%-a legfeljebb, ami teljesen szétroncsolódott, meghatározása nem, vagy csak korlátozottan lehetséges. Ezek az adatok csak a bogarakra (Coleoptera) vonatkoznak, sajnos a gyengébben kitinizált más ízeltlábú csoportok sokkal erősebben károsodtak. A károsodás már a gyűjtéskor következik be, az etílén-glikol ugyanis biztosan öl és tartósít, de nem azonnal, ezért a nagyobb testű, erősebb fajok menekülési kísérleteik közben a többit széttapossák, rágják. A módszer értékelése: Mint tömeggyűjtési eszköz és lehetőség kitűnő, de a fénycsapda-módszerekhez hasonlóan, alkalmazhatósága nem meghatározott területnagysághoz kötött. A talajfelszínen mozgó fajoknak tulajdonképpen az időegységre vonatkoztatott aktivitását méri, tehát a kvalitatív adatszerzésen kívül csak a zoocönológiában használatos relatív tömegkarakterisztikáknak, a dominancia-viszonyoknak a megállapítására alkalmas. Itt azonban meg kell említenem, hogy olyan tömeggyűjtési módszer, amely a talajszintközösség nagy termetű, alacsony abundanriájú, vagilis fajainak - tehát pontosan a témámat képező ragadozó (carnivor) bogárfajok zöme — abszolút tömegviszonyait tükröző karakterisztikák megáüapítására volna alkalmazható, ez ideig nincs kidolgozva. A módszer előnyei: a) kivitele egyszerű, nem költséges, b) valóban tömegeket gyűjt, c) csak a kiürítések tetszőleges időpontjában igényel személyesjelenlétet, d) napszaktól függetlenül működik - tehát a nappal rejtőző, éjjel aktív fajok gyűjtésére is alkalmazható - nagyobb időegységek, akár egész aspektusok relatív tömegviszonyairól ad képet, tehát nem csak pülanatfelvétel-értékű. 2. Egyéb módszerek. Az első kísérleti évben csak kiegészítő és tájékozódó jeüeggel alkalmaztam egyelést, felvételi négyszögeket, sávbecslést Az eredmény aüg érdemel említést, ami főleg a témából és a terepen töltött rendkívül kevés időmből következik. Későbbi terveimben szerepel ugyan az abszolút karakterisztikák megállapítása érdekében a módszerek bővítése és fokozott alkalmazása, azonban túlzott eredményeket ezektől nem várhatok, sőt bizonyos fenntartásokkal kell ezeket kezelnem. Egyetlen példa: eső után a 90 éves erdőállományban nedves erdei földút kb. 25 m a-es szakaszán a Carabus glabratus faj 10 példányát gyűjtöttem és számláltam meg. Ezt követően több km-es útszakaszt jártam be teljesen azonos körülmények között, és egyetlen további példányt sem találtam. Joggal merül fel a kérdés, ha az első felmérés eredményét általánosítanám, mennyüe torz és hamis kép alakulna ki a faj abundanciáját illetően? Eredmények l.A gyűjtött anyag. Mint a bevezetésben már rögzítettem, az 1975-ös évben a III. 21-XII. 19-ig terjedő gyűjtési időszakban az ízeltlábúak példányszáma meghaladta a 10 ezret. Ebből a bogarak száma hozzávetőleg 7-8 ezerre tehető. Az anyag jelenleg teljes egészében preparálatlan, csak izopropilalkoholban tartósított. A legtipikusabb és talán legegységesebben ragadozó életmódú családot, a futóbogarakat (Carabidae) 3221 példány képviseli, ami feltűnően magas érték a Bakony más erdei ökoszisztémáiban végzett eddigi talaj csapdázások eredményeihez képest. A magas egyedszám, az erdei ökoszisztéma konzumens elemei között betöltött fontos szerepük és preparálatlan állapotban is aránylag könnyen feüsmerhető voltukra való tekintettel emeltem ki e családot és dolgoztam fel ezen tanulmány keretében. 1. Táblázat - Tabelle 1. A Farkasgyepűi bükkös ökoszisztémában gyűjtött Carabidae fajok példányszáma és számszerű megoszlásuk a mintaterületeken. Die Exemplarenzahl von Carabidae - Arten, die im Buchenwald-Ökosystem von Farkasgyepű eingesammelt wurden und ihre zahlenmässige Vertelung in den Probeflächen. Mintaterület Példányszám % 1. őserdői 2. 90 éves 3. 32-33 éves 3. 5-10 éves 809 634 954 824 25,1 19,7 29,6 25,6 3221 100,00% A család rövid és általános jeUemzése etológiai, cönológiai és ökológiai szempontból a következő: testfelépítésük, mozgékonyságuk, erősen fejlett rágóik híven tükrözik a ragadozó (carnivor, predator) életmódot, amely a fajok túlnyomó többségére jeüemző. Kivételek természetesen akadnak, így a Zabrus, Harpalus, Amara nemekben gyakoriak a növényevő fajok, ezek azonban nem az erdei ökoszisztémákban élnek, oda csak elvétve, „vendégként" kerülnek, főleg a szegélyeken. Az újabb kutatások a carnivor fajok egész soráról mutatták ki, hogy alkalmilag fogyasztanak növényi táplálékot is, azonban ez mennyiségi szempontból és arányaiban ritkán jelentős. A tipikusan carnivor fajok tápláléka rovarokból és lárváikból, így lepkehernyókból,csigákból áll. Noha a családot a jól kutatottak közé sorolják, mégis főleg a kisebb vagy ritkább fajoknál csak rendkívül hiányos utalásokat találunk az életmódjukra, így a táplálkozásukra vonatkozóan is. A napszakos aktivitásukat ületően legtöbbjük éjszaka, szürkületkor vagy hajnalban jár a zsákmány után, ezek napközben rejtekhelyen: kő és fadarabok, talajrepedések, avar, moha, stb. alatt tartózkodnak. Ilyen az erdei (silvicol) fajok többsége. A család legtöbb faja nálunk a talajszinthez kötött, néhány a fatörzsszinthez, itt bizonyos kettősség is lehetséges, pl. Calosoma fajok, néhány faj a gyepszintben, a vak fajok szinte kivétel nélkül a kő alatti, talaj-, Uletve alomszintben találhatók. Az ökológiai tényezőkkel szembeni igényességük, iUetve tűréshatáruk nagyon változó, az erdei fajok többségénél a hőmérséklet, a fény és a nedvesség a döntő, ezek szempontjából legnagyobb részük mezotípusos sztenők szervezet. A farkasgyepűi bükkös ökoszisztémából 1975-ben a talajszintben gyűjtött 3221 példány a Carabidae család 14 nemét, 30 faját képviseli. A példányszám megoszlását mintaterületenként az 1. táblázat, időszakonkénti megoszlását a 2. táblázat mutatja be. A 3. táblázat összesítve tartalmazza a nemek és fajok névjegyzékét, a példányszám megoszlását ezeken belül, valamint mintaterületenként és időszakonként külön, a példányszámok meUett az egyedi dominancia-értékek feltüntetésével, végül ugyanezek az adatok összesítve az ökoszisztéma egészére vonatkozóan. A 4. táblázat a Bakony hegység más területem ez ideig vizsgált bükkös ökoszisztémák talajcsapdával gyűjtött Carabidae fajainak adatait ismerteti az időszakok és példányszámok felsorolásával. Az 5. táblázat a bakonyi bükkösökben ez ideig kimutatott Carabidae fajok teljes jegyzékét tartalmazza. A 6. táblázat a bioindikátornak minősíthető fajok adatait foglalja össze. 2. Értékelés. A táblázatok adataiból a következő megállapításokat és kérdésfeltevéseket tartom lényegesnek.
