Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)

Dr. MIHÁLY SÁNDOR: Felsőkarbon növénymaradványok a fülei Kő-hegyről

Felsőkarbon növénymaradványok a fülei Kő-hegyről DR. MIHÁLY SÁNDOR A Balaton ÉK-i előterében kibukkanó néhány felszíni feltárás (Balatonfőkajár, Úrhida, Polgári, Szabadbattyán) földtani-genetikai szempontból összetartozik a Balaton-felvidéki paleozoós területtel, s mintegy ennek folytatásaként tekinthető. Ezek közé tartozik a Füle (Fejér megye) melletti Kő-hegyen felszínre kerülő homokkő-konglomerátum összlet is. A földtani irodalomban „fülei homokkő-konglomerátum összlet" néven ismert képződménnyel számos kutató foglalkozott, s koráról alkotott vélemények mindeddig meglehetősen megoszlottak. Ez abból adódott, hogy a felszíni feltárásból nem került elő sztratigráfiai szintjelzésre alkalmas fosszília, a kifejlődés pontos elterjedését, vertikális rétegtani helyét pedig a terület fedettsége és a mélyfúrások hiánya miatt nem lehetett rögzíteni. Először 1870-ben WINKLER BÉLA jelzi a Füle melletti kvarckonglomerátumot, és azt a devonba sorolta (in: LÓCZY L. sen. 1913, p. 11.). LÓCZY L. idézett munkájában (p. 40.) ezt a kifejlődést már perm időszakinak tartja. Megemlíti, hogy PÁVAYVAJNA FERENC 1910-ben a fülei Kő-hegy NY-i oldalán levő kőfejtőben Calamités sp. töredéket talált. TELEKI G. (1941a, p. 210.) szintén a permbe tartozónak veszi a fülei összletet. Szerinte ez a polgárdi típusú (devonnak tartott) világos színű, kristályos mészkőre települ. Erre azonban felszínen igazolható bizonyítékai nem voltak. Másik munkájában (1941b, p. 311) a Calamités sp.-t említve megerősítettnek látta az összlet permbe tartozását. ANDREÁNSZKY G. (1960) tüzetesen megvizsgálta a Calamites-maiadványt, és az eddigi véleményekkel ellentétben a bezáró képződményt felsőkarbon korúnak feltételezi. Sajnos, ez a növénytöredék elveszett, így jelenleg nem tanulmányozható. A MÁFI Múzeum ősnövény-gyűjteményében a fülei Kő-hegyről viszont egy másik töredékes példány található. A Calamités -ek előfordulása tehát nem egyedi véletlen. A fülei összlet rétegtani megítélésében az 1970-es évek mélyfúrásai számos új eredményt hoztak. A területen mélyült Szabadbattyán—9 sz., Szabadbattyán—10 sz. és a Polgárdi—2 sz. mélyfúrások sok tekintetben módosították a helyzetet, és egy hypotetikus rétegsor (mely a további kutatásban a nyitott kérdések megoldására hívta fel a figyelmet) felállítását is lehetővé tették (MAJOROS GY. 1971). A fülei összlet rétegtani helye azonban nem tisztázódott megnyugtatóan. MAJOROS GY. (1971, p. 676.) a fülei összletet a szabadbattyáni alsókarbon bitumenes mészkő-agyagpala összlet-bázisának tartja, sőt a szabadbattyáni rétegsorból a viséi emelet jelenlétét kizárja. Ezzel a nézettel találkozunk a Magyarország 200 000-es földtani térképsorozat térképmagyarázóiban (Veszprém, p. 31. 1972., Székesfehérvár, p. 30. 1972) is. Ezt az értelmezést a bitumenes mészkőösszlet faunavizsgálatai (MIHÁLY S. 1971,1973, MONOSTORI M. 1974) egyöntetűen cáfolják. Ennek során ugyanis a szabadbattyáni bitumenes, faunás mészkő-agyagpala összlet alsókarbon viséi emeletbe tartozása véglegesen bizonyítást nyert. A Polgárdi—2 sz. 600 m-re lemélyített fúrás vastag, durvatörmelékes összletet tárt fel, mely a fülei kifejlődéssel azonosítható. A rétegsor palynológiai vizsgálatai során 230 m körüli mélységből gazdag sporomorpha-együttes került elő (BARABÁSNÉ, STUHL A. 1971). A legnagyobb mennyiségben előforduló Verrucososporitesek a felsőkarbon westfáliai emeletben, a Granulatosporites-ek pedig a westfálistefáni emeletben rögzítik a rétegek korát. A Polgárdihoz közel lévő Füle melletti Kő-hegyen 1972-ben a Füle—1. számmal jelölt 100 m-es fúrást a felhagyott kőfejtő udvarában mélyítették le. Mivel ez nem tisztázta a törmelékes összlet helyzetét, a fekü elérésének reményében Füle—3. sz. jelöléssel 300 m-ig tovább mélyítették. A feküt ez sem érte el, de a növénymaradványos rétegek harántolásával fontos rétegtani adatok birtokába juttatott. A két számmal jelzett fúrás összevont eredményei Füle—2. sz. fúrás néven lettek összefoglalva. (FELVÁRI GY. 1973). A részletes ásvány-kőzettani, geokémiai vizsgálatok mellett 1971-ben BÓNA J. és GÓCZÁN F. spóra- és pollenanalízist is végzett a fúrás rétegsorából vett mintákon (in: FELVÁRI GY. 1973). Megállapításaik szerint a fülei összlet sem az alsókarbonba, sem a permbe nem tartozhat, hanem a felsőkarbon westfáli, esetleg stefání emeletébe sorolható. 1974-ben LELKESNÉ, FELVÁRI GY., geológustól kaptam meghatározásra a fúrásból előkerült makroflóra-anyagot. Ez még BUBICS I. általi és saját gyűjtéssel is kiegészült. A 300