Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)

Dr. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyva (Col.: Staphylinidae) faunájának alapvetése, I.

Ha ehhez a példányszámok alakulásat is figyelembe vesszük, úgy tűnik, hogy a leggyakoribb: V. és X. hónapokban. Természetesen ezeket a megáUapításokat csak a Kárpát-medence viszonyai között kívánom tenni, általánosításuk még sok további vizsgálatot igényelne az area más területeüó'l is. Kárpát-medencei lelőhelyadatai a következők: 1/1: Siófok, L. 15 db. Zamárdi, 1953. X. 7. (erdő, rostálva) 4 db. K. II/l: Budapest, 20 db, 1905. X. 2 db. W., 1907. VI. 11., 1920. V. 3., Ku, W, - Csiki-hegyek, 1934. IV. 31. K, Hármashatárhegy, 1920, X, Du, Hűvösvölgy, 2 db, 1934. V. St. 2 db, 1936. V. 10. 2 db, K., Irhás-árok, János-hegy, 1934. IV. , - III. 22. K., III. 27. K., 1936. III. 26. 2 db. K., 1938. X. 7. Cs., 1940. XI. 23. Rv., 2 db, 1950. V. 16. Rv., 1952. X. 3. 2 db. Rv., Kamara-erdő, 1920. IV. 25. Kecske-hegy, 1936. V. 18. 7 db, Lipótmező, 1920. V. 13. 2 db. B., Nyék, 1939. II. 20. ördögárok, V. 28. Cs., Remete-hegy, 1935. II. 20. K., Svábhegy, 1940. XI., Vadaskert, 1935. IX. 19. Zugüget, 1919. V. 22. 2 db. B. Bakony hegység: Balatonakaü, 1955. V. 11. M., Fehérvárcsurgó, 1923. XI. 10. B., Hajag, 1954. IX. Le., Tátika, 1953. IX. Le., Tihany, 1939. IV. 15. Sz., Veszprém, 1955. V. M. Püis-hegység: Leányfalu, 1937. V. 16. 2 db. Cs. Velencei-hegység: Nadap: Meleg-hegy, 1951. V. 9. (vízmosásos árok, rostálva) 8 db. K. - 1951. X. 15. (előkészített avar, rostálva) K. - (Korhadt fa, rostálva) K. - (erdőszél, rostálva) 8 db. K. - 1951. X. 25. (kiszáradt forrás, rostálva) 36 db. K. Vértes-hegység: Csákvár, 1961. IV. 26. 59 db. K. (plató, rostálva) 1961. V. 16. 4 db. EY. - Hajdúvágás (rostálva) 8 db. Kv, To. H/2: Isaszeg, D. VI/1 : Abaüget, 2 db, 1921. V. 12. 2 db. St. Magyaregregy, 1920. IX. 16. 4 db. B. Pécs, 2 db., E. 5 db. Kf. (4. ábra) Anthophagus (Anthophagus s. str.) bicornis BLOCK. Kifejezetten montán fajunk, megfigyeléseink szerint faunaterületünkön hűvösségkedvelő. Vüágokon él, de korhadó növényi anyagokból, elsősorban árvízi hordalékban is gyűjtötték. BERNHAUER et SCHUBERT (1910), SCHEERPELTZ (1933), WINKLER (1924-32) elterjedési területéül KözépEurópát jelölték meg. HORION (1963) ezt Dél-Európa hegyvidékeivel bővítette az újabb eredmények bütokában. A Kárpát-medencéből elsőként FRIVALDSZKY (1873) mutatta ki. KUTHY (1896) már a következőként jellemezte: „In regionibus montanis frequens" SZÉKESSY (1939) változataival összesen 32 lelőhelyét közölte a Kárpát-medencéből. A budapesti és a züci Természettudományi Múzeumok anyagának vizsgálata során a Bakony hegységből elsőnek sikerült kimutatnom 3 lelőhelyről. E gyűjtemények példányainak lelőhelyadatait az alábbiakban közlöm. Az adatokból, valamint a térképvázlatról szemléletesen látható, hogy a faj a Kárpátok egész vonulatában és a horvátországi Karsztban gyakori, a középhegységeinkben ritka, a domb- és síkvidékre csak elvétve kerül, talán árvízi hordalékkal és csak a mikroklimatikusan hidegebb helyeken képes megmaradni Lelőhelyadatai: II/1: Bakony hegység: Balatonarács, L., Felsőörs, 1966. V. 30. P., Zirc, 2 db. L. H/2: Bükk hegység: Ablakoskő-völgy, 1956. VI. 8. Há, Sz., - Nagyvisnyó: Elza4ak, 1956. VI. 5-12. 2 db. K, Sz. - Lillafüred, 1931. V. 24. B. III/l: Fenyőháza: Gombás, 1908. VIII. 3. Gu., Koritnyca, 1909. VII. 6. Mi., Liptóújvár: Brtkovica, 1961. VI. 29. (6-800 m) 2 db. EY., Máramaros, Gu. - 2 db. F, Pá. - Turkul, 1886. 2 db. Pá. Magas-Tátra: R, 1912. VI. 23. (? )., 2 db. A., 2 db. F., Lomnic: Kőpataki-tó, 1956. VII. 27. (1800-1950 m) K., - Tarpataki-völgy, 1912. H, - Felkai-völgy, 1962. VU. 11. (1350-1450 m fűhálózva) EY. III/2: Szováta, 1943. VI. 19-29. Szö. - III/3: Domogled, 1865. 2 db. F. Ferencfalva, 1874. 2 db. F, Pá. Fogarasi-havasok: Szabadfalvi-völgy, 1956. VIII. 17. (700-1500 m) 2 db. EY. Hunyad megye: Lunta negra, Pá., Paring: Izvorul-völgy, 1956. VIII. 17. (600-800 m) 3 db. EY. Resicabánya, Kb., Retyezát, (1200 m) 1898. VIII. 3. Szi. - Csókái tető, Csernavölgy, 1956. VIII. 7. EY. III/4: Rév, 1912. V. 29. B. IV.: Mehádia, 1883. Pá., Óruszka, 1902. 3 db. B. VI/3.: Fuzine, 3 db. Pá., Kapela, 4 db. A., Karszt, Ludbreg, A., VIL: Fiume, 1892. 2 db. Pá. 8. ábra: Oxytelus mutator Loh sc. elterjedése a Kárpát-medencében Abb. 8: Die Verbreitung von Oxytelus mutator Loh se. im Karpaten-Becken - ab. marginicollis EPP. H/2: Bükk hegység: Ablakoskő-völgy, 1956. VI. 8. 6 db. Há., 3 db. Sz. - Nagyvisnyó: Elza-lak, 1957. V. 29-VI. 2. Mó., 1966. VI. 5-12.10 db. K, Sz. m/1: Magas-Tátra: Tátralomnic, 1956. VII. 27. (900-1200 m) K. III/2: Torjai Sz., 1943. VII. Ba, Ka. VI/2: Ludberg, A. Vl/3: Delnice, St., Lie, St., Kapela, A., Lökve, St. 2 db. Opesata, Pá. VIL: Fiume, 1892. Pá. - ab. nivalis REY. II/l: Züc, L. II/2: Bükk hegység: Ablakoskő-völgy, 1956. VI. 8. Há., 4 db. Sz. - Hámor, 1936. V. 27. Sr. - Nagyvisnyó: Elza-lak, 1957. V. 29-VI. 2. 2 db. Mó., 1966. VI. 5-12. K, Sz. 3 db. III/l: Fenyőháza: Gombás, 1909. VII. 14. Gu., Liptóújvár: Brtkovica, (600-800 m) 1961. VI. 29. EY., Magas-Tátra, F, Pá. - öt tó, ex. coü. Sr., Trencsén, Br. III/2: Balánbányai-hegység: Egyeskő, 1942. VI. 8. Cs. Máramaros, F, Pá. - Breckul, 1886. Pá., Gyilkos-tó, 1912. VII. 4. ex. coü. Sr. III/4: Bihar megye, F. IV.: Óruszka, (? ) 2 db. VI/3: Fuzine, 3 db. Pá., Karszt, 1889. VIII. B., Mrzla Vodica, 1889. VIII. B., Lökve, ML, VIL: Fiume, 1892. Pá. - ab. subfasciatus EPP. III/2: Balánbányai-hegység: Egyeskő, 1942. VI. 8. Cs. Tiszabogdány, 1913. VI. 25. 2 db. VI/3: Fuzine, 2 db. Pá. (5. ábra) Anthophagus (Dimorphoscehis KOCH alpestris HEER.) Kifejezetten montán, sőt szubalpin faj. Közép-Európa hegyvidékem fordul elő. BERHNAUER et SCHUBERT (1910), SCHEERPELTZ (1933), WINKLER (1924-32), HORION (1963) egybehangzó megállapítása szerült. A Kárpát-medencéből FRIVALDSZKY (1873) adata az első. KUTHY (1896) már 18 lelőhelyét közölte, de csak a legmagasabb hegyvidékeinkről. SZÉKESSY (1939) néhány további lelőhelyet is említ, érdékes módon 1 síkvidékit is (Pálmatér), ez az igen régi, bár ma is meglevő példány azonban kissé kérdéses, lehetséges, hogy a példány valamüyen rendkívüli körülmény - pL behurcolás - révén került oda, ezt látszik igazolni az is, hogy faunaterületünkön a faj középhegységi lehatolása is igen csekély. A továbbiakban közlöm a ténylegesen meglevő, valamennyi magyar példány lelőhelyét. Ifi: Pálmatér, 1913. H. II/l: Mór, L. III/l: Fenyőháza: Gombás, 1909. VII. 6. 5 db. Gu., Koritnyca, 2 db. Mi. 1898. V. W., Liptóújvár: Brtkovica, 1961. VI. 29. (6-800 m) EY. -Smrekovica, 1961. VI. 29. (800-1200 m) EY., Lőcsefüred, VIL 17. D., Magura, Pá., Magas-Tátra: 3 db. A, Ag, F, Pá, Ed, Kt, Ku, 2 db. Pá, 3 db. Rt. - Furkota-völgy, 1958. VIII. 13. Ed. - Késmárki menedékház, 1963. VHI. 1-11. Má. - Matlárháza, D. - Oszterva, 1913. VII. 14. H. - Tarpa-