A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nováki Gyula: Őskori és középkori földvárak a bakonyi Cuha-völgyében

3. Kesellőhegy I. A Vaskapu belső sánca. Abb. 3. Kesellô—Berg I. Innere Schanze des 'Eisentores'. A gyűjtemény nagyobb része a veszprémi múzeumba került. A tárgyak ma is megvannak, de lelőhelyüket ma már nem azonosíthatjuk (MRT 4. 52-53). A veszprémi Bakonyi Múzeumban Miháldy kétkötetes eredeti leltárkönyvét őrzik, de ebben csak kőszerszámok szerepelnek, rajzzal együtt. Utóbbiak közül hat csiszolt kőszerszám (lapos kővésők és egy nyéllyukas kőbalta töredéke) lelőhelyéül a Zöröghegyet tüntette fel, közelebbi adatok nélkül. Laczkó Dezső egy 1908. évi feljegyzésében a Zöröghegy sírhalmaival kapcsolatban írja, hogy a kővel körülzárt üregből zabla, sarkantyú és egyéb, vasból készült lószerszámrészlet, valamint hamu és egy kettős fülű urna, továbbá agyagmécses került elő (MRT 4. 47. és Bakonyi Múzeum Régészeti Adattár 7846). Laczkó két tárgy erősen leegyszerűsített rajzát is mellékelte: egy kétfülű edényt (ezt jelöli ,urnának') és egy agyagmécsest. Utóbbi a római kori agyagmécsesek alakját mutatja, ezért ez az adat nem megbízható. Az sem világos, vajon a régi ásatásról tudott-e meg újabb adatokat, vagy esetleg újabb ásatás történt. Bartalos Gyula 1910-ben említi a Zöröghegy „roppant kerületű sáncai"-t (BARTALOS 1910, 249), amelyeknek ez az első tudatos felismerése. Nem tudjuk, járt-e személyesen is a hegyen, de elképzelhető, mert az ország sok helyén kutatott a helyszínen sáncok után. Értesülhetett azonban erről a korábbi években magától Miháldytól is. A Kesellőhegy sáncai 1924-ben jelentkeznek első ízben a szakirodalomban, amikor Rhé Gyula említi (RHÉ 1924, 20). Ezután az alább ismertetett ásatások idejéig, nem olvashatunk további kutatásokról a Kesellőhegy és Zöröghegy területén, csak említésükkel találkozunk (PATEK 1968, 50, 78). A Kesellőhegy sáncaira első ízben Farkas Imre erdőmérnök, a terület erdészetének akkori vezetője hívta fel a figyelmemet. 1959-ben végeztem el az első terepbejárást, majd 1962-ben a Magyar Tudományos Akadémia anyagi támogatásával elkezdtem a több évig tartó ásatást. A munkák megszervezését, a területek rendelkezésre bocsátását és a térképezéseket Farkas Imre vállalta magára, akinek önzetlen segítsége tette lehetővé a folyamatos kutatást. A Kesellőhegyen 1962— 1964-ben folyt a munka. Közben a szomszédos Zöröghegyet is felderítettem, amit 1962-ben Scherer János is részletesen bejárt és leírt. Ezek eredményeképpen 1965-1966-ban utóbbi hegyen folytattam a feltárásokat, majd 1968-ban a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság támogatásával fejeztem be a munkát. A sok kérdést magukba rejtő és (a kis középkori vár kivételével) nagy kiterjedésű lelőhelyek feltárása eleve szondázó ásatásnak indult. Nagyobb feltárásra már csak az egész területet beborító sűrű erdő miatt sem lehetett gondolni. A leglényegesebb kérdésekre, az egyes telepek korára és többé-kevésbé az erődítésükre azonban a munka meghozta a feleletet. 4. Kesellőhegy I. A Vaskapu belső sáncának átvágása. Abb. 4. Kesellő-Berg I. Durchschneidung der inneren Schanze des 'Eisentores'. Az ásatások eredményeit nem a feltárások sorrendjében, hanem a telepek időrendje és az összefüggések alapján ismertetem. Mivel az egyes hegyrészeknek nincs mindig külön helynevük, az áttekinthetőség kedvéért római sorszámmal láttam el hegyenként az egyes településeket. A Cuha-patak völgye földvárainak hektár-adatait Sándorfi Györgynek köszönöm. (Az eredmények rövid előzetes ismertetései: NOVÄKI 1969, MRT 4. 46-47, 51-52. Utóbbi helyen a Zöröghegy két földvárának sorszáma sajnálatos módon felcserélődött.) KORA BRONZKOR Kesellőhegy I. A Kesellőhegy ÉNy-i szélét keskeny nyakban kezdődő, majd kiszélesedő hegynyúlvány jelenti. DNy-i, Ny-i és ÉNy-i szélét a Hódos-ér völgye, ÉK-i és K-i oldalát pedig a hegy egyik mellékvölgye, a Kőfejtőárok határolja. Oldala köröskörül igen meredek, a Hódos-ér felé több helyen megmászhatatlan, sziklás, csak DK felől, a Kesellőhegy magasabban fekvő fennsíkja feló'l könnyű megközelíteni. Belső területe lapos, végig egyenletesen lejt ÉNy-i irányban, két vége között 40 m relatív szintkülönbség van. A hegynyúlvány relatív magassága a Hódos-ér feló'l 30-50 m között váltakozik, a másik oldala azonban a Kőfejtőárokból mindössze 6-8 méterre emelkedik ki (2. kép, 12. kép Kesellőhegy L). A legkönnyebben támadható DK-i, felső végét kettős sánc védi. A külső sánc hossza 65, az árokból mért mai magassága 2,20 m. A belső sánc 65 m-el beljebb esik, hossza 90, árokból mért magassága 4,30, a telep felőli belső magassága 1,20 m. 78