A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nagy László: A tűzikutya és a holdidol kérdése

bordák. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, külseje sárgásszürke. H. 15; m. 8,6; sz. a háton 4,5. Rekonstr: h. a lábaknál 13,6; a háton 10; m. a fejeknél 11; a hátnál 5,6; sz. a lábaknál 4,2. Lelt. sz: 54. 133. 1-2. (XV. tábla 4.) Valószínűleg állatfejes holdidoltörzs egyik végének töredéke, nyak. és láb csonkjával. A nyak és a törzs hajlatában hevenyészetten karcolt háromszögek maradványa, hálószerűén képzett vonalakkal kitöltve. A kifelé álló lábcsonk tövében vízszintes barázda nyoma. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje sötétszürke, külseje vörös. H. 6,4; m. 5,4. Lelt. sz: 54. 113. 4. (101. sír). (XV. tábla 5.) Valószínűleg állatfejes holdidoltörzs egyik végének töredéke, kettős láb és nyak csonkjával. A törzs és a nyak külső oldalát ellentétes irányú, barázdákkal telített háromszögek borítják. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje barnásvörös, erősen átégetett, repedezett külseje vörös, a nyaktőnél és a háton sötétszürke foltokkal. H. 9,4; m. 7; sz. a háton 3,3. Lelt. sz: 54. 113. 6. (XV. tábla 6.) Állatfejes holdidol egyik nyak- és fejrészének töredéke, a kosfejen csavartszarv nyomával. Orrésze letörött. Ornamentikája kalenderbergi stílusú. A fej tövében hármas, plasztikus redő, végeiken egy-egy szemölccsel. A nyak külsejét szögbe futó barázdákkal képzett, függőleges bordák borítják. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje és erősen kopott külseje barnássszürke. H. 3,4; m. 5,4. Lelt. sz: 54. 108. 3. (54. sír). (XV. tábla 8.) SOPRON. VÁRHELY. Temető. Hoernes: MAG 1891. 74, 2. ábra után. Wien, Naturhistorisches Museum. Négyfejű, négylábú holdidol. A közös törzsből befelé ívelő nyakak végén a sematikus fejek kifelé néznek. Tarkójukat a háttal egy-egy ferde irányú támasztóléc köti össze, amelynek mindegyikét háromszor három csillagformán elhelyezkedő bütyök veszi körül. Ornamentikája kalenderbergi stílusú. A nyakak külső oldalait vízszintes barázdákkal képzett, rovátkolt élű lécek, a törzs oldalait és a lábak külsejét ferde, illetőleg függőleges, kúpalakú bütyöksorok borítják. Hármas bütyöksor lóg le girlandszerűen a törzs oldalainak közepén. A részben sérült háton is bütykök láthatók. Anyaga kvarcszemekkel soványított. Külseje sötét szépia színű, többfelé fekete szennyezés nyomával. H. a lábaknál 14,4;a nyakíveknél 30; a fejeknél 25; a háton 11; m. a fejeknél 21,5; a hátnál 11. Lelt. sz: 35. 474. (27. sír). (XV. tábla 10.) SOPRON. VÁRHELY. Temető. Gallus: Arch. Hung. 1934. X, 2. ábra után. Wien, Naturhistorisches Museum. Tálba erősített állatfejes kétlábú holdidol. Egyik feje letörött, a másik nem az idol hosszanti oldalának irányában, hanem elfordítva, szembe néz. Ornamentikája kalenderbergi stílusú. Csak az egyik oldalát borítják jórészt függőleges, rovátkolt barázdák, alul, a lábak fölött bütyöksorral. A sekély tál, amelynek közepétől 5 cm távolságra helyezkedik el az idol, pereme vízszintesen csapott. Rajta váltakozva három tálacska és három madár áll, közöttük rovátkolt háromszögek nyomaival. A tál belsejében, közvetlenül a perem alatt kettős barázda fut körül. Tőlük lefelé rovátkolt barázdákból képzett háromszögek lógnak csúcsaikkal lefelé. Az edény fenekén hármas barázda fut körbe, hasából alul négy, három ágban végzőfogantyú emelkedik ki. Az idol h. 18; m. 19. A tál átm. 48 m; m. 15. Lelt. sz: 35. 455. (27. sír). (XVII. tábla 6.) SOPRON. Közelebbi lelőhelye ismeretlen. Magyar Nemzeti Múzeum. Holdidol hátrészének töredéke. Oldala kalenderbergi stílusú rovátkolt barázdákkal borított. Felső részén egyetlen széles, hosszanti irányú barázda. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje és külseje barna. H. 4,2; m. 4,9; sz. 3,4; a felső barázda sz. 2,2; mélys. 0,3. Lelt. sz.: 159.951.80. (XV. tábla 3.) SOPRONKERESZTÚR. (-DEUTSCHKREUTZ. Burgenland, Ausztria) Sír. Bella Lajos ásatása. Soproni Múzeum. Állatfejes, háromlábú holdidol. A kétszarvú, sematikus állatfejeket ferde támasztóléc köti össze a háttal. A támasztólécek és a nyak közötti részt egy-egy négyküllős, csúcsos, perselyű plasztikus kerék tölti ki. Az egymáshoz ívelten kapcsolódó lábak hasábalakúak, kiszélesedő talpakkal. A törzs mindkét oldalán barázdákkal kitöltött háromszögek maradványai. Simított, a múzeum által javítgatott külseje barnásfekete. H. a lábaknál 14; a nyakiveknél 21,3, a fejeknél 10; a háton 5; m. a hátnál 10,8; a szarvaknál 20,6; sz. a háton 3,8. Lelt. sz.: 54.149.2. (X. tábla 9.) SZÁLACSKA. Lelőkörülménye ismeretlen. Keszthelyi Múzeum. Valószínűleg holdidol csavartszarvú kosfej töredéke. Oldalán plaszitkus szemölcsdíszítés, tarkóján négy borda. A zárt tárlóból nem volt kiemelhető. Külseje barna. H. kb. 11. Lelt. sz.: 63.52.1. (XV. tábla 1.) SZEGHALOM, CIGÁNYHALOM. Lelőkörülménye ismeretlen. Magyar Nemzeti Múzeum. Tűzikutya. Hátának ívelten kiemelkedő két felső sarka kissé befelé hajló, kétkét tompa, szarvszerű nyúlványt képez. Oldalainak díszítményei különbözők, három kanellurált kerékformán kívül vékony karcolt vonalakból és pontokból képzett fenyőfa mintából, rombusz, háromszög, zegzug és hullámvonal alakzatokból áll. A hosszanti oldalak díszítményeit vonalkeret foglalja egybe. Felülete hiányos, de az egyik keskeny oldal kivételével rekonstrálható. A hát lapos, díszítetlen. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje és fényesre simított külseje sötétszürke. H. a talpon 15,4; felül 16,5; m. a szarvaknál 8; a hát közepén 5; sz. a talpon 7,5; a háton 6,8. Lelt. sz.: 62.43.92. (VII. tábla 2.) SZEGHALOM, KOVÁCSHALOM. Szeghalmi Gyula ásatása. Lelőkörülménye ismeretlen. Debreceni Múzeum. Szeghalmi: Arch Ért. 1913. 128, 7. ábra után. Tűzikutya. ívelt hátának két felső sarka kissé kifelé hajló szarvszerű nyúlványban végződik. Egyik hosszanti oldala hiányos. Ép oldalát vonalkeretben függőleges vonal osztja ketté, végüknél két-két ponttal. Mindkét hosszanti oldalrészen egy-egy kerékforma, perselyük helyén egy-egy ponttal. A kerekek mellett háromhárom fordított V alakból függőleges sor, a felső kettő alatt egy-egy ponttal. Pont van a vonalkeret négy belső sarkában is. A vonaldíszek karcoltak, a pontok és a kerekek is mélyítettek. Külseje barnásszürke. H. 19,5; m. 8,5. Lelt. sz.: 13/1924. (VII. tábla 4.) SZEGHALOM KÖRNYÉKE. Lelőkörülménye ismeretlen. Magyar Nemzeti Múzeum. Tűzikutya. Hátának ívelten kiemelkedő két felső sarka kissé befelé hajló szarvszerű nyúlványt képez. Keskeny oldalaiból középen egy-egy harmadik nyúlvány domborodik ki. Hosszanti oldalainak díszítményei különbözők, a keskenyeké azonos. Minden oldalán karcolt vonalakból és pontokból alkotott fenyőfa, kör, hegy mintákból áll. A hosszanti oldalak díszítményeit vonalkeret foglalja egybe. A hát lapos, díszítetlen. Anyaga jól iszapolt, téglakeménységűre égetett. Fényesre simított külseje sötétbarna. A hát felé eső részei feketére égettek. H. a talpon 15; felül 13; m. a szarvaknál 6,5; a hát közepén 4,5; sz. a talpon és a háton 7. Lelt. sz.: 62.43.91. (VII. tábla 3.) Tűzikutya töredéke. Egyik vége teljesen, a másik részben hiányzik, talpából is csak egy töredék maradt meg. Felső sarka ívelten felmagasodó, szarvszerű nyúlványban végződik. Háta lapos, díszítetlen. Hosszanti oldalainak díszítményei különbözők. Az egyik oldal két mélyített kerékmintájának belső rücsközött felülete valószínűleg valamiféle intarzia tapadását segíthette. A többi díszítő elem, karcolt fenyőfa, ferde vonal és mélyített pontsor. A díszítményeket vonalkeret foglalja egybe. Anyaga jól iszapolt, téglakeménységűre égetett. Belseje erősen átégett, fényesre simított külseje barna vörösesszürke foltokkal. H. 18; m. a háton 7,5; Rekonstr. h. a talpon 24; felül 19; m. a szarvaknál 11,4; sz. a talpon és a háton 7,5. Lelt. sz. 62.43.93. (VII. tábla 1.) VELEM. SZENT VID HEGY. Telep. Lelőkörülménye ismeretlen. Szombathelyi Múzeum. Tűzikutya egyik alsó saroktöredéke. Testén átfúrt lyuk maradványa. Hosszanti oldalrészén, a lyuk mellett két széles, függőleges barázda. Jól iszapolt anyaga téglakeménységőre égetett. Belseje vörös, simított külseje szürkésbarna. H. 8; m. 5; sz. a talpon 6; lyuk átm. 0,8. Lelt. sz. 54.517.221. (I. tábla 4.) Tűzikutya egyik végének töredéke. Felső sarka egyetlen szarvszerü nyúlványban végződik. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje vörösesbarna. H. 5; m. a felső saroknál 7,8; a hátnál 7; sz. a talpon 6; a háton 1,2. Lelt. sz.: 54.517.217. (I. tábla 7.) Tűzikutya egyik végének töredéke. Felső, valószínűleg kétszarvú sarka letörött. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje és simított külseje vörösesbarna. H. 6,3; m. a feltételezett szarvak helyén 7; a hátnál 5,6; sz. a talpon 4,3; a háton 2. Lelt. sz. 54.617.216. (I. tábla 8.) Tűzikutya egyik alsó saroktöredéke. Testén átfúrt lyuk maradványa. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje szürkésbarna. H. 9,2; m. 5,5; lyuk átm. 1,4. Rekonstr: sz. a talpon 6; a háton 2; m. a hátnál 7. Lelt. sz. 54.517.222. (I. tábla 11.) Tűzikutya egyik végének töredéke. Felső sarkán két kis szarv. Hegyük letörött. Testén átfúrt lyuk maradványa. Keskeny oldalának szélei turbántekercsszerűen fazettáltak. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított simított külseje vörösesbarna. H. 6; m. a szarvaknál 7,5; a hátnál 6; sz. a talpon 7; a háton 2; lyuk átm. 1,4. Lelt. sz. 54.517.218. (I. tábla 12.) Tűzikutya egyik végének töredéke. Háta keskeny oldala felé lejt. Testén két átfúrt lyuk, az egyik hiányos. Anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje és egyenlőtlenül munkált külseje vörösesbarna, sötétszürke foltokkal. H. 12,5; m. a végén 7,5; sz. a talpon 5,3; a háton 1,4; lyuk átm. 1,5. Rekonstr.: h. a talpon és a háton 25; m. a középen 9,2. Lelt. sz. 54.517.214. (I. tábla 15.) Tűzikutya egyik végének töredéke. Felső sarkán két kis szarv. Az egyik hegye letörött. Testén átfúrt lyuk. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Kívül, belül vörösesbarna, egyik hosszanti oldalán és a háton sötétszürke foltok. H. 9,8; m. a szarvaknál 9,8; a hátnál 18; sz. a talpon 7,4; a háton 1,5; lyuk átm. 1,7. Lelt. sz. 54.517.219. (I. tábla 16.) Tűzikutya egyik végének töredéke. Felső sarkán két kis szarvból, alattuk a keskeny oldalon egy pofajellegű bütyökből formált sematikus állatfej. A pofa alatt három széles, föggőleges barázda. Az ívelten felmagasodó háton kettős fazettálás. A testen két átfúrt lyuk, az egyik hiányos. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje barna, sötétszürke foltokkal. H. 7; m. a fejnél 7,8; a hátnál 6,9; sz. a talpon 4; a háton 3; lyuk átm. 1,9. Rekonstr.: h. a talpon 16; a háton, a fejek között 10.5. Lelt. sz. 54.517.220. (VIII. tábla 1.) Tűzikutya egyik végének töredéke. Felső sarkán szarvnélküli; ívelten kifelé és lefelé hajló sematikus állatfej. Minden oldala, a háton is sűrűn díszített. A díszítmény karcolt vonalak, sűrű rovátkolások és lencseszerű bemélyedések kombinációiból áll. A két hosszanti oldal ornamentikája különböző. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje és simított külseje barna. H. 11,4; m. a fejnél 10; a hátnál 9; se. a talpon 4; a háton 1,5. Rekonstr.: h. a talpon 22,5; a fejek között a háton 20,5. Lelt. sz. 54.517.224. (IX. tábla 3.) Tűzikutya egyik alsó saroktöredéke. Hosszanti oldalain ferde, a keskenyen vízszintes irányú, szabályosan és sűrűn rovátkolt barázdák, valószínűleg bronzspirális benyomásával képezve. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje sötétszürke, simított külseje barnásszürke. H. 5,9; m. 6; talp sz. 3. Lelt. sz. 54.517.223. (XVI. tábla 2.) Valószínűleg tűzikutya egyik hosszanti oldalának töredéke. Díszítménye mélyített zegzugvonalakból képzett háromszögekben három-három árkolt kör. A hát felöli részen vízszintes borda maradványa. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje szürkésbarna. H. 16; m. 9. Lelt. sz.: 54.517.225. (XVI. tábla 4.) Ovális kis tállal egybeépített, valószínűleg kettős szarvú holdidol. A feltételezett szarvak felső részei és a tálka végei letörtek. Mindkét hosszanti oldalának közepén három-három, át nem fúrt lyuk. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. 30