A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nagy László: A tűzikutya és a holdidol kérdése

szürke. H. 11; m. 10.3. Rekonstr. m. a hátnál 14; a feltételezett szarvaknál 15; sz. a talpon 8; a háton 4. Lelt. sz. 59. ПО. 1. (IV. tábla 8.) Tűzikutya középső részének töredéke. Hosszanti oldalán barázdával képzett S-alak része. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje narancssárga. H. 11 ; m. a hátnál 10,6; sz. a talpon 5 ; a háton 3. Lelt. sz. 59. 113. 1. (VI. tábla 4.) Tűzikutya alsó sarokrészének töredéke. Hosszanti oldalain barázdával képzett kerékformák maradványai. Keskeny oldalán végükkel egymásba kapcsolódó függőleges S-formák. Mindhárom oldalának szélén barázdás keretezés. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje narancssárga. Egyik hosszanti oldalán és a talp szélén fekete foltok. H. 6,4; m. 10,4; sz. a talpon 10. Rekonstr: m. a feltételezett nyúlványoknál 15,6. Lelt. sz. B. 132/933. 311 b. (VI. tábla 6.) Áttört idomú tűzikutya egyik végének töredéke. Felső sarka sematikusan mintázott állatfejben végződik. Pofarésze és szétálló szarvainak hegye letörött. A hát és a talp csonkja közötti nyílás sarkai lekerekítettek. Keskeny oldalán három széles, függőleges barázda. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje és simított külseje sárga. Egyik hosszanti oldala erősen égetett, szürke. H. 5; m. a fejnél 10; a hátnál 6,8; sz. a talpon 5,5; a háton 3; nyílás m. 3,8. Lelt. sz. 59.106.1. (VIII. tábla 4.) Állatfejes holdidol nyaktöredéke, kalenderbergi stílusú relief ornamentikával. A nyak irányában húzódó barázdákat kettős barázda gyűrűszerűén fogja össze, közepén mélyített pontsorral. Sima belső oldalán vízszintes irányba induló támasztó léc csonkja. A hát felé eső részen harántirányú barázdák nyoma. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje sárgásszürke, repedezett. Egyik hosszanti oldalán fekete foltok. M. 16; vast. alul 8. Rekonstr: m. a fejnél 28; a hátnál 13,6; sz. a feltételezett kettős láb talpán 12; a háton 7. Lelt. sz. B. 132/1933. 218. (XII. tábla 2.) Valószínűleg holdidol nyaktöredéke. Kívül kerek mélyedésekkel borított, belső oldalán rovátkolt lécdíszítés maradványai. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje vörösesbarna, sötétszürke foltokkal. H. 10; vast. 7. Lelt. sz. B. 132/933. 219, (XIII. tábla 2.) MAGYARFALVA, GARASOS ERDŐ. (-HARKA) Leletmentés. Storno Múzeum, Sopron. Valószínűleg állatfejes holdidol törzsének töredéke, lábpár csonkjával. Oldalán a kalenderbergi stílusú reliefdíszítés, barázdákkal képzett léceinek élei rovátkoltak. A törzset a lábcsonktól kis.kúp alakú bütyöksor választja el. Kaviccsal soványított anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje és külseje világos sárgásszürke. H. 16; m. 10. Nincs leltári száma. (XII. tábla 1.) Valószínűleg állatfejes, hatlábú holdidol töredéke. A törzs fele, ehhez csatlakozó egyik szétterpesztett lába és nyaka maradt meg, a háton függőleges, a nyakbelsőn vízszintes támasztóléc csonkjával. Az egész töredék kalenderbergi stílusú reliefdíszítéssel borított. A barázdákkal képzett, fonadékszerű díszítmény élei helyenkint rovátkoltak. Rovátkoltak a támasztó lécek csonkjainak élei is. A lábakat a törzstől szemölcssor választja el. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje és külseje sárgásszürke. Egyik oldalán és részben a háton is csillogó, szurokfekete, égett jellegű bevonat. H. 26,6; m. a nyaknál 31,4; a hátnál 15,2; sz. a háton 7. Rekonstr.: h. a lábaknál 36,4; a nyakíveknél 49,4; a fejeknél 19; m. a fejeknél 33; sz. a lábaknál 13,4. Nincs leltári száma. (XII. tábla 3.) Valószínűleg állatfejes holdidol lábtöredéke. Kalenderbergi stílusú relief díszítés borítja. A díszítmény élei rovátkoltak. Kavicsokkal soványított anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje és külseje sárgásszürke. Külső oldalán sötétszürke foltok. M. 5; sz. 5,6; vast. 2,2. Nincs leltári száma. (XIV. tábla 9.) Valószínűleg állatfejes holdidol lábtöredéke. Külsején kalenderbergi stílusú relief díszítés rovátkolt élű függőleges lécsora. Fölöttük a lábat a törzstől elválasztó szemölcssor. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, külseje világos sárgásszürke. M. 7,8; sz. 6,9; vast. 2,5. Nincs leltári száma. (XIV. tábla 10.) Valószínűleg állatfejes holdidol lábtöredéke, kalenderbergi stílusú, rovátkolt élű relief díszítéssel. Apró kavicsokkal soványított anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, külseje sárgásvörös. M. 7,6; sz. 6,4; vast. 2,4. Nincs leltári száma. (XIV. tábla 11.) SÁGHEGY. (-CELLDÖMÖLK-SÁGHEGY) Lelőkörülménye ismeretlen. Magyar Nemzeti Múzeum. Tűzikutya egyik végének töredéke. Felső sarkán három, szarvszerű kis bütyök. Hegyük letörött. A talprész hiányzik. Testén átfúrt nyílás maradványa. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje világosbarna. H. 5,6; m. 8,5; hát sz. 2,3. Rekonstr.: m. a hátnál 7,2; a bütyköknél 9,2; talp sz. 4,2. Lelt. sz. 21. 1949. 111. (III. tábla 3.) Tűzikutya középső részének töredéke. Testén három átfúrt lyuk. Az ép középső fölött a háton hármas szarvszerű dudor. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje sárgásbarna. Lapos hátán sötétszürke foltok. H. 14,5; m. a dudoroknál 8,6; a széleken 6,3, 6,7; sz. a talpon 6,2; a háton 3,1; a dudoroknál 3,8; lyukak átm. 1,3. Rekonstr.: h. a talpon 24; felül 23; a dudorok között 10-10. Lelt. sz. 21. 1949. 111. (III. tábla 4.) Tűzikutya egyik végének töredéke. Felső sarkán állatfej maradványa. Pofarésze és két elálló szarva letörött. Testén átfúrt lyuk. Mindkét hosszanti oldalán benyomott pontsorokból álló díszítmény. A háton is végighúzódó pontsor. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje szürkésbarna, egyenlőtlenül formált külseje sárgásbarna. H. 9,5; m. a hátnál 7,7; talp sz. 5,2; hát sz. 2,5; lyuk átm. 1,8. Lelt. sz. 21. 1949. 111. (III. tábla 5.) Tűzikutya középső részének töredéke. Testén két átfúrt lyuk maradványa. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje barna, egyenlőtlenül megmunkált külseje sárga, az egyik hosszanti oldalon és a háton szürke. H. 5,6; m. 8,4; sz. a talpon 4,9; a háton 1,5. Rekonstr.: h. a talpon 24; felül 23; a szarvak között 19; lyukak átm. 2. Lelt. sz. 21. 1949. 111. (III. tábla 6.) Tűzikutya középső részének töredéke. Talpa hiányzik. Testén három átfúrt lyuk. A középső ép, a két szélső hiányos. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje sárga. H. 8,3; m. 7,7; sz. a háton 2,4; lyuk átm 1.6. Rekonstr.: h. a talpon 25; a háton 20; talp sz. 6,6. Lelt. sz. 21. 1949. 111. Tűzikutya egyik végének töredéke. Felső sarka letörött. Testén átfúrt lyuk maradványa. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje sötétbarna, simított külseje világos szürkésbarna. H. 12,5; m. a hátnál 7,5; az a talpon 6,6; a háton 3,5; lyuk átm. 1,6. Rekonstr: h. a talpon 24; a háton 20. Lelt. sz: 21.1949. 111. (III. tábla 7.) Tűzikutya egyik végének töredéke. Talprésze hiányzik, felső sarokrésze letörött. Hátán széles barázda. Testén egy ép és egy hiányos átfúrt lyuk. A hát és a keskeny oldal szélein ujjbenyomásos dísz. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje sárgásbarna. H. 12,5; m. 73; sz. a háton 3,5; barázda sz. 1,6; mélys. 0,6; lyuk átm. 1,6. Rekonstr: h. a talpon 23; a háton 21; m. a hátnál 8,2; talp sz. 5. Lelt. sz: 21. 1949. 111. (Ш. tábla 9.) Tűzikutya egyik végének töredéke. Felső sarka kitüremlő kis csészét alkot. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, egyik hosszanti oldala szürke, a csészécskékben kormos foltok. H. 8; m. a csészécskéknél 13; a hátnál 11,3; sz. a talpon 7,7; a háton 4,6; a csészécskék belső átm. 3,5; mélys. 0,3. Lelt. sz: 21. 1949. 111.(111. tábla 10.) Tűzikutya. Durván formált, több töredékből restaurált. Egyik felső sarka hiányzik, a másikon két kis szarv. ívelten felmagasodó hátán barázda. Testén két átfúrt lyuk. Anyaga rosszul iszapolt, téglakeménységűre égetett. Erősen repedezett külseje vörös, belseje szürkésvörös, a barázdákban egyöntetűen sötétszürke. H. a talpon és felül 26; a szarvak között 20; m. a szarvaknál 11 ; a hát közepén 11,9; sz. a talpon 9,8; a háton 2,1; lyukak átm. 2. Lelt. sz: 21. 1949. 111. (Ш. tábla 11.) SOPRON. KAROLYMAGASLAT. Bella Lajos ásatása. Soproni Múzeum. Állatfejes, négylábú holdidol. Egyik nyaka a fejjel együtt letörött, a másikon csavartszarvú kosfej. Lábainak csak a csonkjai maradtak meg. Felületét a hát, a has és a nyak belső oldala kivételével kis, szabálytalan, helyenkint gúkaalakú bütykök borítják. Külseje sárgásszürke, a háton sötétszürke foltokkal. H. a nyakíveknél 13,2; a háton 6; m. 8,4; sz. a háton 3,3. Rekonstr: h. a lábaknál 10; a fejeknél 5; m. a fejeknél 10; a hátnál 5,4. Lelt. sz: 54. 144. 8. (XI. tábla 1.) Állatfejes, négylábú holdidol. Lábai letörtek. A nyakakon csavartszarvú kosfejek. A törzs és a nyak külső oldalán kalenderbergi stílusú, benyomkodott élű bordák futnak végig. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje sötét-, külseje világosbarna. H. a nyakíveknél 16,6; a fejeknél 10; a háton 9; m. 8,6; sz. a háton 2,6. Rekonstr: h. a lábaknál 14; m. a fejeknél 11,4; a hátnál 6,2. Lelt. sz: 54. 145. 7. (XI. tábla 2.) SOPRON. KAROLYMAGASLAT. (-VÁRISHEGY. WARISCHBERG) temető Bella-MüUer: MAG 1891. VI, 9. ábra után. Állatfejes, négylábú holdidol. Egyik feje bikafejnek, a másik kosfejnek látszik. A bikafej homlokán karcolt kereszt. Ornamentikája kalenderbergi stílusú. A nyakak külső oldalát függőleges bütyöksorok borítják, a törzs oldalait kettős zegzug-lécek. A törzset a lábaktól bütyöksor választja el. A szétterpesztett lábak fejei kifelé hajlanak és három bütyökben végződnek, külső oldalai vízszintesen barázdáltak. Hátát is karcoltan vonalkázott háromszögek borítják. H. a nyakíveknél 19; a fejeknél 14,5. (2. halom). (XV. tábla 7.) SOPRON, KAROLYMAGASLAT. (-VÁRISHEGY. WARISCHBERG) telep Bella Mülle: MAG 1891, VU, 2. ábra után. Holdidol nyak- és csavartszarvú kosfej töredéke. A tarkón kalenderbergi stílusú harántlécek, a nyakon függőleges szemölcssorok maradványai. H. 11. (1. lakógödör). (XV. tábla 9.) SOPRON. VÁRHELY, temető. Bella Lajos ásatása. Soproni Múzeum. Valószínűleg egylábú holdidol. Lába letörött. A nyakak végén csavartszarvú kosfejek, alattuk két-két elálló fül három lyukkal. Az egyik letörött. Ornamentikája kalenderbergi stílusú. A nyak és a törzs külső oldalát hosszanti irányú szemölcssorok borítják, a nyakszirtnél szögben találkoznak. A lapos háton és a nyakbelsőn barázdákkal kitöltött háromszögminták. A törzs oldalának közepén kettős kanellurával formált rozetta, középen szemölccsel. Külseje sötétbarna. H. a nyakíveknél 18; a fejeknél 7,2; a háton 8; m. 11,4. Rekonstr: m. a fejeknél 15; a hátnál 7. Lelt. sz: 54. 123. 2. (XI. tábla 3.) Állatfejes, egylábú holdidol. Egyik fejének elülső része letörött, a másik csavartszarvú kosfej. Ornamentikája kalenderbergi stílusú. A tarkón hármas plasztikus redő. A nyak hátsó részén négy, a törzs külső oldalain két hosszanti irányú, rovátkolt lécdíszítés. A hengerded láb középen elvékonyodik. Rosszul iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje barnásszürke, külseje sötétszürke. H. a nyakíveknél 20; a fejeknél 7; a háton 11; m. a fejeknél 15,4; a hátnál 7. Lelt. sz: 54. 108. 2. (54. sír). (XI. tábla 4.) Állatfejes, négylábú holdidol. Fejei letörtek. Csonka végeiket egy-egy négyszögletes keresztmetszetű, benyomkodott élű, függőleges támasztóléc köti össze a háttal. E léceket három-három vékonyabb, csatlakozó végükön kissé megvastagodó keresztléc kapcsolja rácsszerűen a nyakhoz. Az egyik oldalon csak egy maradt meg. Ornamentikája kalenderbergi stílusú. A nyakak és a törzs mindkét oldalán szalagszerűen, kettős barázda fut zegzug vonalban végig. Közöttük, közvetlenül a hát alatt egy-egy kis gúlaalakú bütyök. Ilyen bütykökből álló sor megy végig a nyak hátsó részének közepén is. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Külseje barnásszürke. Egyik hosszanti oldalán, a nyakrészeken is, gyantaszerű bevonat nyomai. Hátán égési nyomok. H. a lábaknál 12,6; a nyakíveknél 24,2; a háton a támasztó lécek között 8,6; m. a fejeknél 17; a hátnál 9; sz. a lábaknál 7,6; a háton 4,7. Lelt. sz.: 54. 118. 2. (40. sír). (XI. tábla 5.) Valószínűleg állatfejes, négylábú holdidol. A két fej és az egyik nyak hiányzik. A négy szétterpesztett lábra csonkok utalnak. Az egész test szögletes. Ornamentikája kalenderbergi stílusú. A törzs oldalain hármas, váltakozva függőleges és vízszintes, a nyakon és az egyik lábcsonkon haránt irányú, barázdákkal képzett 29