A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Guzsik Tamás: Veszprém megye középkori templomépítészetének kutatási kérdései

Sz. Kozma-Damján 4 db Sz. Mária-Magdolna 4 db Sz. István vt. 3 db Sz. Lőrinc vt. 3 db Sz. Antal, remete 2 db Sz. Márk, ev. 2 db Szentháromság 2 db Sz. Tamás ар. 2 db Sz. Vid-Modeszt 2 db Sz. Adalbert 1 db Sz. Adorján 1 db Sz. Ányos 1 db Sz. Balázs 1 db Sz. Benedek, apát 1 db Sz. Beredt 1 db Sz. Euszták 1 db Sz. Fábián-Sebestyén 1 db Sz. Ferenc 1 db Sz. Gál 1 db Sz. Gotthárd 1 db Sz. Ilona 1 db Sz. János, ev. 1 db Jézus valamely ünnepe 1 db Sz. Lambert 1 db Sz. Pál (?) 1 db Sz. Rémig 1 db Szentlélek 1 db Sz. Vencel 1 db Sz. Walburga 1 db A megye területén előforduló titulusok alapján elsősorban az egyes templomok mintaképeiről, stílusbeli példaképeiről kívánunk fogalmat alkotni. így mellőzzük a - folyó kutatás tárgyát képező - patrocinium-vizsgálat számos kérdését. Példaképpen a leggyakrabban előforduló védőszentek kapcsán hívjuk fel a figyelmet az ismertetendő komplex vizsgálati módszer néhány - a patrociniummal is összefüggő - kérdésére. , Mind a megyében, mind az országos átlagban a leggyakoribb a Sz. Mária titulus. A középkorban általános volt - elsősorban egyházi testületek és szerzetesrendek esetén - az intézmény Sz. Mária dedikálása. Megyénkben is 8 egyházi testület (21,6%) viseli ezt a titulust. Elterjedése mind az alapítás korától, az épület jogállásától, mind birtokviszonyaitól függetlenül általános. Sz. Péter-Pál, mint az „egyház két oszlopa" megkülönböztetett népszerűségnek örvendett ebben a megyében is. Népszerűsítése elsősorban az egyházi birtokokon látszik indokoltnak. A 14 előfordulásból 9 esetben (64,3%) kimutatható, hogy a templom alapításának feltételezett időpontjában a kegyúr vagy birtokos valamilyen egyházi testület volt (5 bencés rendi birtok, 3 a veszprémi káptalan érdekeltsége, 1 a káptalan és a tihanyi apátság közös birtoka). Leggyakoribb a XIII. században (9 db, 64,3%), legkorábban a XI. században (Szőlős, Felsődörgicse) a tihanyi apátság birtokain fordul elő (ÉRI-GERÖNÉ-SZENTLÉLEKY 1964). Sz. Mihály arkangyal a veszprémi egyházmegye védőszentje, így gyakorisága a megyében indokolt. 13 előfordulásból korai, XI-XII. századi alapítás 7 db (53,8%), egyházi birtokon szintén ugyanennyi található. Az egyházmegyében két kolostor (Lövőid, Vázsonykő) is viseli a titulust, Vázsony esetén a kései (1483) alapítás előzményeként jogunk van egy korábbi, szintén Sz. Mihály titulusú templomot feltételezni (ÉRI 1964). Megemlíthető, hogy a mai megye északi részén (eredetileg győri egyházmegye) a csornai premontrei prépostság (1180. k.) Sz. Mihály védszentje is közrejátszhatott a titulus elterjedésében (pl. Gyarmat, Kéttornyúlak, Pápa) (OSZVALD 1957). A Sz. Kereszt patrocinium elterjedése többnyire a XIII. századia esik (12-ből 8 db, 67%), világi és egyházi birtokon egyaránt. Ebben szerepet játszhat mind a Kereszt-kultuszt népszerűsítő ciszterci rend, mind a XIII. sz. eleji keresztes háborúban való magyar részvétel. Az ennél korábbi előfordulások (3 db, 25%) kizárólag egyházi birtokon ismeretesek. Felmerülhet a XIII. századi gyakoriság magyarázatánál a Szent Kereszt remetéinek, a pálos rendnek az egyházmegyében kimutatható nagy száma és jelentősége (DAP 1. füz. VI). Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy éppen ezen a területen a rendnek egyetlen Sz. Kereszt nevű monostora sincs. De bizonytalan az „Insula Pilup" nevű - a Sz. Kereszttel szinonimként értelmezett Sz. Ilona titulusú - monostor helyzete is (DAP 2. füz. 400). A pannonhalmi bencések (győri egyházmegye) által népszerűsített Pannon Szent, Toursi Sz. Márton a megyében is az egyik leggyakoribb titulus. Kultuszának terjedésében uralkodóink is szerepet vállalhattak, mert a korai előfordulások legtöbbje királyi birtok (12-ből 6, 50%). Ugyanakkor az apátságnak a megyében kiterjedt birtokain mindössze egy helyen szerepel, valószínűleg a kegyúri egyház (apátság) és a helyi plébánia búcsúnapjának ütközését elkerülendő alakították így (zarándoklat). Ezt a megfigyelést látszik erősíteni Dr. Major Jenő más monostorok birtokaival kapcsolatos észrevétele. (Szíves szóbeli közlését, valamint egyéb támogatását e helyen is köszönöm!) A rend apácáinak birtokán viszont két helyen is szerepel (Kisszőlős - vásárhelyi apácák, Szárberény veszprémvölgyi apácák), mindkettő korai alapítású plébánia. A viszonylag gyakori Sz. Miklós titulus eredete talán visszavezethető a megyében is kimutatható korai keleti egyházi kapcsolatokra (Tihany-oroszkői Sz. Miklós barlangkolostor) (ERDÉLYI 1908. 133., CSEMEGI 1946-48). Megállapítható, hogy a legkorábbi előfordulások (12-ből 4, 33%) mind egyházi birtokokon találhatók. A későbbiekben a védszent már önálló életet él, s a XIII. századtól elsősorban világi nagybirtokokon jelentkezik (7 db, 58,3%). A Sz. Miklós titulussal kapcsolatban két elképzelés szokott felmerülni: egyrészt a korai kereskedelemmel, vásártartási joggal hozzák kapcsolatba (mint a kereskedők védőszentje), másrészt elterjedését a dominikánus rend magyarországi alapításaihoz szokták kötni. A megyében látott példák egyik elképzelést sem támasztják alá. A Sz. Jakab patrocinium - bár elég gyakori - elemzése túlmutatna e tanulmány keretein. Csupán megemlítjük, hogy ez a XIII. században annyira népszerű védszent korai megjelenésben alig ismert (pl. Zselicszentjakab, 1061).(RUPP 1870. 322). Csak az 1210-es évektől válik általánossá, s ebben talán a lébényi apátságnak van kezdeményező szerepe. (DERCSÉNYI 1972. 195) Ismeretes a Lebenyt alapító Pot ispán 12121213-as római zarándoklata - e korból jogunk van egyéb zarándokutakat is feltételezni. Éppen a XII. század 2. felétől jut vezető szerephez Nyugat-Európa talán legismertebb búcsújáróhelye, a spanyolországi Compostela Sz. Jakab temploma (MAROSI 1972. 114). A Compostela környéki, e korban elkészült ciszterci monostorok (Armentera, 1162, Junquera, 1170, Carracedo, 1203, Penamayor, 1225),(DIMIER 1949. 77, 125, 95, 145-146) alaprajzi rendszere feltűnő rokonságot mutat a Compostela-kultuszt Magyarországon megindító Lebennyel. Érdemes lenne alaposabban megvizsgálni, hogy a magyar XIII. századi Sz. Jakab kultusz (Ják, Jakabsziget, Mórichida, Sopron, Csütörtök, Fertőd, Tornaszentjakab, Zalaszentjakab, Hegyhátszentjakab, Döröske stb.) mennyiben függ össze Lebennyel (Ják, Sopron, Fertőd stb.) - vagy a ciszterci rend hatásterületével (Jakabsziget, Mórichida, Csütörtök). Utóbbi megállapítására ill. kimutatására - konkrét épületornamentika elemzése kapcsán - korábban tettem kísérletet. (GUZSIK 1975. b. 353-354). A magyar pálos rend két korai monostora is viseli a titulust: Pécs-Jakabhegy (1225) (DAP 2. füz. 149-158) és Bakonyszentjakab (1260. k.) (ZSIRAY 1977) utóbbi Veszprém megyében. A királyi területű Nivegy-völgy Szentjakab faluja kivételével a megye valamennyi Sz. Jakab titulusa XIII. századi világi birtokoshoz kötődik (Rátót, Atyusz, Péc nemzetség, Essegvári család, Enyerei nemesek), tehát olyanokhoz, akik talán maguk is részt vehettek compostelai zarándoklatban. 166