A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nováki Gyula: Őskori és középkori földvárak a bakonyi Cuha-völgyében

25. Zöröghegy I. Kutatóárkok a teraszokon. Néhány terasz a vízszintes nyerget átvágó árkok körül is található. A legbelső' két árkot és a középső, legszélesebb árkot a DK-i oldal feló'l kíséri egy-egy terasz, ugyanígy az ÉNy-i oldalon is van kettő, utóbbiak valószínűleg egybetartoznak. A legbelső árokkal lezárt és a legszélső teraszokkal határolt terület (beleértve a Ny-i, alacsonyabb fekvésű nyúlványt is) kb. 1,52 ha nagyságú. Az ásatás eredményei A hegygerinc tetején egy kis próbagödröt ástunk először, majd a teraszokon mélyítettünk összesen 9 kutatóárkot (25. kép). A DK-i oldalon laza, löszös talajban, az ellenkező oldalon azonban erősen köves talajban ástunk. Az 1. kutatóárok újkori szénégető hely alatt tárta fel a régészeti réteget (ezért szélesebb itt a terasz a többinél). Itt egy 60 cm átmérőjű gödörben hamus és faszenes rétegekben égett tapasztástöredékek voltak. A 3. árokban 150 cm átmérőjű, 105 cm mély, gömbölyű aljú gödör bontakozott ki, benne cserepek, lapos kővéső, szarvasagancs. Egyéb telepjelenséget nem találtunk. Valamennyi kutatóárokban viszonylag nagyszámú cserép került elő, csak a legalsó, 5. számúban nem volt, de égett tapasztástöredéket ebből is kiemeltünk (40,46. kép). A teraszok szélei semmit sem mutattak, sem sáncnak, sem ároknak vagy cölöpnek nem akadtunk a nyomára. Zöröghegy II. A hegy jellegét a majdnem teljesen egyenes, széles fennsík adja meg, amelynek legmagasabb része az É-i sarkához közel Abb. 25. Zörög-Berg I. Forschungsgraben auf den Terrassen. esik (494 m tszfm.). Innen D-i és DNy-i irányban enyhén lejt. Legalacsonybb része az összekeskenyedő D-i vége, amely 40 m relatív szintkülönbséget mutat az É-i részéhez képest. A fennsíkot körös-körül igen meredek, egyenes hegyoldal határolja, relatív magassága a Cuha-patak völgye felett kb. 140, a többi oldalon pedig több mint 200 m. Átlag 20 m-rel alacsonyabb D-i nyúlványán helyezkedik el a fentebb ismertetett Zöröghegy I. telepe. K-i széléhez ugyancsak csatlakozik egy jól elkülönülő, széles hegynyúlvány, ez azonban már kívül esett az őskori telepen, lakatlan volt. Ma az egész hegyet sűrű erdő borítja, a lapos fennsík azonban hosszú ideig szántóföld volt. Művelésének kezdő időpontját nem ismerjük. A három katonai felmérésen (I. = (1784) IX. 16-17, II. = (1846-1847) XXVII. 52, III. = (1882) 5060/3) szántóföldnek jelölték és a környékbeliek emlékezete szerint csak az 1920-as években erdősült be ismét. A fennsík jól meghatározható szélét a Ny-i, É-i és ÉK-i oldalon védte sánc (12. kép Zöröghegy II.). Belső magassága néhol eléri a 1,5 m-t, de többnyire ennél alacsonyabb, és hosszú szakaszokon mindössze elmosódott terasz figyelhető meg. Az épebb részeken belső árok kíséri. A sánc anyaga föld, de a felszínen gyakran kő is található a sáncon. Az ÉK-i oldalon egy hosszabb szakaszon teljesen eltűnik, de a fennsík elmosódott szélét követve, a K-i sarok előtt közel 200 m-rel, ismét folytatódik. A fennsík D-i, összekeskenyedő végében a sánc derékszögben megtörik, 20 m szintkülönbséggel leszalad a hegyoldalban, majd újabb derékszögű törés után É-i irányban még kb. 300 m hosszúságban követhető. A felszínen megállapítható sánc teljes hossza 3388 m. A DK-i oldalon a felszínen nyoma sincs sáncnak, csak középen figyelhető meg egy 70 m hosszú szakaszon. A sánccal és a DK-i oldal jól megállapítható szélével bezárt terület teljes kerülete 5088 m, legnagyobb átmérője 1900 m, illetve 870 m, területe 102,07 ha. A sáncot három, ma is használatban lévő kapu szakítja meg, amelyek bizonyára az őskorban is ezt a célt szolgálták. A legfontosabb kapunyílás a viszonylag enyhébb lejtésű ÉNy-i oldalon van, ahol a sánc a kapuban kissé begörbül az egyik oldalon. Az ezen keresztül vezető kocsiutat (zöld jelzésű turistaút) követve lefelé 230 méternyire, 45 m-rel alacso91