A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nováki Gyula: Őskori és középkori földvárak a bakonyi Cuha-völgyében

Őskori és középkori várak a bakonyi Kesellő- és Zöröghegyen NOVÁKI GYULA Kutatástörténet A Magas-Bakony utolsó hegyeit jelenti észak felé Bakonyszentlászló határában a Kesellőhegy 460 m és Bakonyszentkirály határában a Zöröghegy 494 m magas tömbje (1. kép). A két hegyet alig 600 m felső szélességű, sziklás, meredek oldalú völgy választja el egymástól, amelynek alján a vadregényes zúgóiról közismert Cuha-patak folyik. A völgy É-i bejáratánál Vinyemajor házai és a fűrészüzem, ettől 4,5 km-re, a D-i kiszélesedésben pedig Porva-Csesznek vasútállomás jelenti ma a legközelebbi emberi települést. A két hegy azonban nem volt mindig lakatlan. Mint az alább ismertetett ásatások eredményei mutatják, a korai bronzkorban már jelentős erődített település volt a Kesellőhegyen, majd néhány száz év múlva a késő bronzkorban mindkét hegyen épül hasonló, de rendkívül kiterjedt, sűrűn lakott település, míg végül, több mint 2000 éves újabb szünet után ismét a Kesellőhegy adott helyet egy kis középkori várnak. A két hegy már régóta ismert a régészeti irodalomban. A több, különböző korú és jellegű lelőhelyet azonban csak az 1962-1968 közötti ásatások óta tudjuk szétválasztani. A régi kutatások ezek között még nem tettek különbséget, néha a leírt lelőhely azonosítása is kérdéses. Ezért a két hegyen a kutatástörténetet együttesen ismertetem. 1870-ben olvashatjuk az első hírt a Zöröghegyről, Miháldy István bakonyszentlászlói plébános, messze környék lelkes gyűjtője tollából. A község különböző régészeti lelőhelyeiről tudósít, amelyek közül minket közelebbről a következők érdekelnek: Bizonyos Sándormajor (Vinye múlt századbeli neve)-i remete „. . . a sz. királyi határban lévő úgynevezett Zörök vagy örök hegyen is kezdett ásni, mit azonban a sz. királyi, mint uradalmi erdész folytatott. Az ásatás eredménye 7 1/2 köb öl termés-kŐ tömérdek igen vastag cserép-darab, egy darab mellcsont s vaskard, de ami legértékesebb, egy egészen ép cserépmedencze, melyet azonban nem voltam szerencsés láthatni, mert a nevezett erdész Bakony-Szombathelyen úrnőjének gr. Lazanszkyné, született gr. Eszterházy Angélának nyújtotta át. A grófnő a régiségeknek igen nagy kedvelője, s így remélhető, hogy e helyen, hol e medencze találtatott, ásatást fog elrendelni. Fölmentem ezután magam is az erdésszel megnézni a Zörök 300 holdat meghaladó tetején ásott halmot. Menynyire meg voltam lépetve, midőn az ásott halom közelében 8 vagy 9 hasonló halmot találtunk . . . Igen kívánatos volna ezek ásatását a nemes szívű grófnőtől minél előbb kinyerni. A halmok nem egyenlők, átmérőjük amint hamarjában megléptük, 6-12 öl lehet, magasságuk pedig az anyaföldtől 1-3 öl..."(MIHÁLDY 1870) A sírhalmok, amelyek közül az erdész egyet feltárt, a Zöröghegy D-i lejtőjén találhatók, számuk azonban nem 9-10, mint Miháldy írja, hanem 13. A leírás szerint a sírhalomban sok kövön és cserépen kívül „cserép-medenczét" is találtak, ez bizonyára urna volt. A „vaskard" nem értékelhető. Egy év múlva ismét ír erről a lelőhelyről: „. . . Azon hírre, hogy gr. Lazanszkyné a Zörökön lévő halmok közül - melyekről már az 1870. évi Arch. Ért. 9. száma 186. lapján tettem említést - egyet felásatott, odasiettem én is, hogy saját szemeimmel lássam a dolog mibenlétét; de fáradságomnak nem lett más jutalma, mint látni a halom minden oldaláról elhúzott földet, néhány cserép és csontdarabot és a még sértetlenül ott álló kőhalmazt, melynek elbontása, mint az ott őrködő kerülőtől értesültem, akkor megy végbe, midőn a fenn nevezett grófnő is személyesen jelen lehet. A kohalmaz széle is 2 1/2, hossza is 2 1/2 öl, fölül bolt alakra van betetőzve. Kibontásáról, melyen magam is szerettem volna jelen lenni, annyit hallok, hogy már megtörtént, és több ép cserépedényt, medencze alakút is, és számtalan cseréptöredéket és csontdarabot hozott napfényre." (MIHÁLDY 1871) Bár egy év telt el az első és második híradás között, a leírás alapján valószínű, hogy ugyanarról a sírhalomról van szó: A leletanyag említésénél a „több ép cserépedény" jelent újat az előzőkhöz képest. Ugyanekkor egy másik lelőhelyet is említ: „Két egészen ép régi sarkantyú is került a birtokomba, amely a Zörök hegyen az ún. sánczoknál találtatott." A sarkantyúkról közelebbit nem tudunk, de annyi kiderül, bár külön nem említi, hogy a Zöröghegy sáncai ismeretesek voltak előtte is. Nem sokkal később, de még ugyancsak 1871-ben újabb, harmadik lelőhelyet ír le, amit feltehetően Rómer Flóris átírásából ismerünk: „. . . A Sándor-Majornál az úgynevezett mészárszéki sziklás hegyen, hosszabb ásatás és egy nagy kohalmaz legurítgatása után kősziklára rakott 1 1/2" hosszú, 4 1/2 láb magas, és 2' széles fal tűnik fel, ettől mintegy 3°-nyire ismét egy kis fal (beh kár, hogy ennek akármilyen rajzát nem esatolta a lelkes közlő úr leveléhez), a falak között találtatott: egy rakás szén, ember- és állatcsont, edény cserepek (van-é ezekből egy kis mustra, kályha-cserép? ); őzagancsból készített tőr, vadkan agyar-, 6" hosszú, 4" széles, végén kissé görbített kés, egy görbe kardhegy és több sarkantyú! Mily kár, hogy ezen érdekes tárgyaknak egymásutánját nem ismerjük . . ." (Arch. Ért. 5 (1871) 250-252) A „mészárszéki" helynevet a mai lakosság nem ismeri, Miháldy pedig nem jelöli meg pontosan a lelőhelyet. Az alább ismertetett ásatások alapján azonban biztosra vehetjük, hogy ezúttal a Kesellőhegy III. számú kis középkori vár területén végzett kutatást. 1871. december 5-én a Magyar Tudományos Akadémia Archaeologiai Bizottsága ülésének jegyzőkönyvi kivonatából olvashatjuk: „Miháldy István plébános a Zörökhegyen újabban talált régiségekről tudósít." (Rómer 1872,14)Közelebbit erről már nem ismerünk, de valószínű, hogy a fent ismertetett, legutóbbi kutatás leírásával azonos. Miháldy további kutatásairól a két hegyen nem tudunk. 1901-ben halt meg, nagy gyűjteményéről viszonylag kevés ér75