A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nagy László: A tűzikutya és a holdidol kérdése

38. ábra. Tűzikutya egyik végének töredéke oldal- (a) és felülnézetben (b) felső sarkán is csészeszerű kiképzéssel. Ld. még III, 10. Sághegy. Azonos formájú töredék StiCnáról, Foltiny (i. m. 1970. II. t. 2. ábra) után (c) Abb. 38. Feuerbock, Fragment des einen Endes in Seitenan sieht (a) und Aufsicht (b), an der oberen Ecke mit kleiner schalenförmiger Ausbildung. Siehe noch III, 10. Sághegy. Fragment von ähnlicher Form aus Sticna, nach Foltiny (a. a. O. 1970. Taf. II, Abb. 2) (c) 39. ábra. Madáralakú askos a békásmegyeri temetőből Abb. 39. Vogelförmiges Askos-Gefáss aus dem Gräberfeld von Békásmegyer égetésére és felületi kidolgozására mutat. Csupán 7 rossz iszapolású, és csak 6 mállékony. Egyenlőtlenül formált, durva felületű alig akad. Utólagos repedéseket 8 példány felületén észleltünk. Ezek lelőhelyük telepének pusztulásakor, tűzvészben keletkezhettek. А В típusú tűzikutyák és a C

3 típusú idolok általában ritkán és gyéren díszítettek. 57 közöttük az összes C

3 típusú, egyáltalában nem. Az egész felületen csupán 6 (I, 2-3, 5-6, IV, 8-10.). Leggyakoribb díszítő elemük a függőleges, vízszintes és ferde barázda, rovátkolás, bevagdalás, beböködött lencsedísz, pontsor, mélyített és plasztikus füzérdísz, ritkábban vízszintes és ferde fazettálás, turbántekercs. Ez utóbbiakat ld. I, 12, II, 6, IV, 1. A díszítmények előfordulnak minden oldalukon, az éleken és a háton is. Az eddigiekkel ellentétben dúsan díszített az A típusú tűzikutyák java része és a D

2-D

3 típusú idolok minden aránya. Az A típusúak közül a nagyobb lengyeliek barázdált ornamentikáját keretbe foglalt korongok, egyedül álló és egymásba kapcsolt álló és fekvő S-formák, meg hullámvonal képezik (VI, 3-7.). A szeghalmiak oldalait valósággal megtöltik a szintén keretbe foglalt barázdált és karcolt díszítő elemek. Barázdáltak a korongok, kettes és hármas elrendezésben a test közepén, akárcsak a B, -B

2 és a C, -C

2 típusúak lyukai. Minden más díszítő elemük karcolt, mint a fel-, vagy lefelé fordított ágú fenyőfaminta, egyenes, hullám, és zegzug vonal, pont, meg pontsor többféle kombinációban. A belőlük alkotott kép egy-egy példány hosszanti oldalán különböző, a keskeny oldalakon azonos. Hátuk a lengyeliektől eltérően mindig díszítetlen. (VII.). Úgyszólván teljesen beborítja a kalenderbergi stílusú reliefornamentika a D

2 -D

3 típusú idolváltozatok külsejét (XI-XV, XVII, 6.), csak a törzs alsó és a lábak belső felülete, néha a törzs háta díszítetlen. Leggyakoribb eleme a rendszerint barázdákkal képzett, bevagdalt élű léc. Többnyire a törzs oldalán, sűrűn egymás mellett háromszögeket alkotnak fonatszerű elrendezésben, a nyakon függőleges, szögbe futó, vagy haránt irányú nyalábokat, közvetlenül a fej alatt redőket. A függőleges nyalábokat gyűrű fogja át. Függőlegesen, vízszintesen, vagy ék alakban sorakozva takarják a lábakat is. Másik gyakori díszítőelemük a plasztikus szemölcs. Vagy az egész testet fedik, sűrűn, egymás mellett rendszertelenül, vagy párhuzamos sorokat képezve vonulnak végig az idol törzsén és nyakán. Vannak példányok, amelyeken a törzs alját határolják, a lábak tövét és a kifelé hajló lábfejeket, mintegy ujjaikat jelölve. Néha kis kúp alakká formálva a lécekből képzett háromszögek belsejében és hegyén láthatók. Díszítik a henger alakú támasztóléceket is. Két kalenderbergi stílusban díszített idolon jelentkezik a lengyeli és szeghalmi A típusú tűzikutyákról már ismert korong is. Az egyik szintén lengyeli lelet törzsének oldalán lelógó és hegyben összefutó lécen belül és kívül, összesen öt (XIII, 3.), a másik, Sopron-várhelyin egyetlen koncentrikusan képzett kettős korong, közepén szemölccsel. (XI, 3.). Korong helyett plasztikus küllős kerék üleszkedik a sopronkereszúri idol nyaka és támasztóléce közé (X, 9.). Két problematikus velemi töredéken nálunk eddig egyedülálló díszítmény látható. Valószínűleg mindkettő nagyméretű tűzikutya alsó része. Az egyik díszítményét vízszintes barázda és a talp között karcolt háromszögek sora képezi, bennük három-három kerek mélyedéssel (XVI, 4.), a másikon ugyancsak vízszintes barázda és a talp között meandermotívum (XVI, 5.). Ilyen meandermotívummal díszített tűzikutyatöredéket közöl SCHMID, W. ALFONSI után Estéből (SCHMID, W. 1915, 298, 101. kép). Külföldi típusok jellegzetes ornamentikája lehet, akárcsak a két másik Rajna-vidéki eredetű velemi töredéké. Közülük a tűzikutya idomú példány mind a négy oldalát, még a hátát is, mélyített pontokból, karcolt sűrű, kis rovátkákból és cikk-cakkokból képzett sorok alkotják, egymást váltva, több kombinációban. A belőlük formált kép a két hosszanti oldalon és a háton különböző, a keskeny oldalakon azonos (IX, 3, 33.). A másik ugyancsak 39