A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)
Z. Szabó Ágnes: Karácsonyi szokások a Káli-medencében
Aztán akkor megkaptuk az ajándékot. Volt egy nagyobb fiú velünk, aki vitte a táskát, meg a zsákot, aztán a Szűzanyának szoktuk adni a pénzt, a diót, az almát, meg a többit. A Szent József járt velünk házról házra mindenfelé. Mindenhol adtak ajándékot. Megkérdeztük először, hogy szabad-e köszönteni, de senki sem utasított ej bennünket. Nagyon szép volt, de ma már nincs. Szenteste eló'tt két nappal kezdték el ezt a köszöntést, de már régen nincs. Karácsonyig abban a két napban jártuk végig a falut. A templomban karácsony este éjféli misekor álltak ki eló'ször. Aztán a napokban Vízkeresztig mindig. A templomban nem énekeltünk semmi üyet, hanem rendes templomos énekeket, mert rendes mise volt. Hát elég volt a templomban végig tartani azt a koronát. Mert ameddig a misé tartott, azt ott tartani kellett." A mindszentkállai Bölcsőcskét az elbeszélés szerint már tíz éve nem gyakorolják, de az emlékezetben még él, ha nem is annyira, hogy terjes szöveget sikerült volna feljegyezni. „Fölöltöztek lányok angyal ruhába, szárnyuk is volt. Karácsony este végigjárták a falut, de nem portyára jártak ám, mert akármilyen szegény is volt a család, jól megfizettek nekik. Hát aztán azt nem zsebre vágták, hanem a templom javára adták oda. Egy meg felöltözött, az meg Szűz Mária volt, meg egy baba volt az ölibe, aztán letette az asztalra és ringatta. Aztán szép énekeket mondott, míg ringatta. Voltak azok még nyolcan, tízen is. Tiszta fehér ingben voltak. Szűz Máriának meg hosszú haja volt. Szépen ki volt dekorálva, szépen a haja. Koszorút is vittek. Mindszentkálliak voltak. Zöldágakból csinálták ezt a koszorút, karácsony táján nincs más, csak zöldág, csak fenyó', fenyőből csinálták. Hát aztán úgy jó méter volt. Két lány fogta, az egyik innen, a másik meg onnan, de hát ezek angyaloknak voltak felöltözve, mert megvolt ám a szép szárnyuk is. Azt meg Tapolcán vették. Szebbnél szebb énekeket vettek elő. Itt fénylik, itt ragyog A kis karácsonyfa. Itt fénylik, itt ragyog A kis karácsonyfa. Kisjézuska küldte, Angyal keze hozta, Arannyal, ezüsttel Szépen telerakta. Ezt énekelték az angyalok, akik begyüttek köszönteni. Szenteste csinálták." A másik mindszentkállai adat szerint: „Betlehemeztünk lányok. Fehér ruhában voltunk Mária, meg angyalok. „Bólcsó'cskének hívták. Bölcsőcskével Mária Te mégy be előre! - de nem tudom tovább. Jobban Szenteste volt, de Karácsony előtt is. A Szenteste ünnepség alatt voltak ilyen különböző csoportok, pásztorok, akik köszöntöttek. Ilyen tette akkor hangulatossá éjfélig az időt. Ez a leány csoport ki szokott akkor állni a templomban éjféli misekor. Ilyen zöldbűi volt a koszorú csinálva. Aztán Uyen örökzöldből. Papírrózsák, meg gyertyák voltak rajta. Nagy volt, kettő vitte, egy meg állt alatta. Mária állt alatta, a két angyal meg fogta. Ha bementek egy házba, akkor így álltak és mondták a köszöntőjüket: Bölcsőcskével Mária Te menj be előre!. .. A lett dolgot lássátok, Isten fiát áldjátok, Kicsi jász о lkájá t, Rongyos pólyácskáját Csókkal tiszteljétek, Alleluja! Nem tudom végig. Csak a faluban tisztelték meg a családokat. A templomban is elmondták mindezt. Kizárólag karácsony este. Lassan elmúlik." A Bölcsőcske liturgikus jelentése nyilvánvaló. Valószínűleg az egyház kezdeményezésére alakulhatott ki, s az egyház is tartotta fenn. Az emberek igen kedvesen emlékeznek vissza erre a szokásra. Hasonló szövegű szokás található a Dunántúl más részein is, de ezeket a gyűjtők (Barna Gábor, S. Kovács Ilona) még nem publikálták. A szokásnak nem is elsősorban a szöveges része érdekel bennünket, hanem inkább a 'téli koszorú' motívuma. Az is érdekes, hogy mi indította el ezt a szokást. Talán a lányok karácsonyi köszöntésének hiánya, talán egyházi kezdeményezés, de a koszorú hordása mindenképpen összefügg a téli időszak sivárságával és a tavaszvárással. A Háromkirály-járás-пак egy nagyon szép köveskáli változatát írjuk le: „Háromkirályok közül egyik Indiából jött, a másik meg Kínából, mert sárga bőrű volt, az egyik meg Abesszínia területéről jött. A legelsőbe a sárga bőrűnek jelent meg a csillag fönt. Ezt mind arról tudom, hogy a Mester ahogy elmesélte. Akkor az a sárga bőrű elindult, megkereste az indián királyt. Az indián király, amikor megtalálta, mondta neki, hogy hát: Neked nem jelent meg a csillag fönt? De azt mondja -, hogy ő látta, de nem tudja, hogy mit jelent. Azt mondja: Nézd ez az a csülag, ami azt jelenti, hogy a Megváltónak itt valahol meg kellett születni. Akkor onnét elindultak és legyüttek Abesszínia területén keresztül. Abesszíniában meg akkor király volt, mint minden nagy helyen. Akkor ott hozzájuk csatlakozott ez a király, mert mondta, hogy ő látta a csülagot, de nem tudta, hogy mi az. Aztán azt mondja neki ez a sárga bőrű: Nézd én úgy tudom, hogy valahol a Messiás, a Megváltó megszületett. Gyertek azt mondja -, keressük föl és imádjuk! És így útnak indultak mind a hárman, aztán oda is érkeztek. Aztán erre volt az ének: Háromkirályok napján, Országunk egy istápján Dicsérjük énekekkel. Vigadozó versekkel. Szép jelen, szép csillag, Szép napunk támad, szép napunk támad. Régente, amikor a Háromkirály-köszöntés volt, akkor egynél volt a csillag. Két nyele volt neki, aztán a végén meg volt egy nagy csillag. Aztán rá volt rajzolva nem tudom micsoda. Békességet hoztam nektek! - ez volt ráírva. Aztán amint megnyomott valamit, kiugrott a csillag, kiment hosszan, körülbelül volt másfél méteres. Olyan részekből volt csinálva. Aztán meg is gyújtották a csillagot és égett a csillag, közben énekelték: Hol van zsidók királya, Mert megjelent csillaga. Betlehemben találják, Szép Jézust körülállják. Szép jelen, szép csillag, Szép napunk támad, szép napunk támad. 7 7 Mikor ezt elénekelték, akkor eloltották a gyertyát, és visszahúzták a csillagot. Újból megint kieresztette, akkor megint meggyújtotta és énekelte: Királyok ajándékát* Akkor elővették az ajándékot. Aranyat, tömjént és mirhát Vigyünk mi is urunknak, Áldott nagy Jézusunknak. Szép jelen, szép csillag, Szép napunk támad, szép napunk támad. 9 305
