A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Z. Szabó Ágnes: Karácsonyi szokások a Káli-medencében

Akkor ugye, mikor elvégeztek, akkor kimentek. Kaptak pénzt, kolbászt, szalonnát vagy amit tudtak adni nekik. Tarisznyájuk is volt nekik, a koredónál volt, ennél az öreg pásztornál. Néha úgy meg volt telve, hogy alig tudtak menni. Minden házba bementek, de nem Szenteste, hanem már egy héttel előtte megkezdték. Úgy tanították meg a régiek a fiatalokat. Úgy 10-8-12 éves fiúk jártak, attól függött, hogy melyiknek milyen volt a fejlődése. Aki ki volt már fejlődve, elmehetett már nyolcéves korában is." Mindszentkállán is találkoztam olyan adatközlővel, aki viszonylag teljes betlehemezési szokást tudott elmesélni, elénekelni. S hozzá kell tenni, hogy ez az adatközlő pásztor volt egész életében, és a szokást meglehetősen sokáig gyakorolta. Szövege a következő: Én tudom, hogy hogy volt. Karácsonyi hetekben, már karácsonyhoz közel volt: - Adjon Isten jó estét, adjon Isten! Szabad-e Kisjézuskát köszönteni? Azt mondja az illető: - Szabad. - Háziasszony terítse meg asztalát, mert nem tudja milyen ősz szakállas pásztorok lepik meg a házát! Azt mondja: - Gyere be szolgáló! Akkor ez a Kisjézus volt, a kápolna meg nála volt. Égett a gyertya a kápolnában. Karácsonyi ünnepekben volt. Felöltöztek miniszter ruhába. Amikor elmennek a gyerekek a pap mellé minisztrálni. Hát aztán öten voltak. A Kisjézus fehérben volt, a többiek meg cifit-cafat ruhában. Aztán láncos bot meg mellettük volt. Aztán azt mondja: - Gyere be pajtás! Azt mondja: - Adj Isten, jó estét. Kedves háziasszony, hol van az a szitykes-szutykos szolgáló, ha ki nem megyek a konyhába, elég a kétágú vella, meg a sütőlapát. Azt mondja az angyal: - Gyere be öreg koredó! — Bejön. - Hopp estét gazda! Hát tik meg itt vagytok?! Mennyit lótok-futok utánatok, majd megadom bőrötökből hatannyi szalonnát, bocskornyi szíját. Ez volt az öreg koredónak a mondása. Akkor ezek lefeküdtek. A Kisjézus meg csöngetett, ugye. Hát aztán: - Hát te pajtás, mit álmodtál? - Én pajtásom, aszongya, azt álmodtam, hogy a háziasszonynak sok csirkéje volt. - Hát te pajtás, mit álmodtál? - Én pajtásom azt álmodtam, hogy a háziasszonyomnak a bugyellárisa tele volt sok pénzzel. - Hát te pajtás? - Én meg azt álmodtam pajtás, hogy a háziasszony egy hosszú kolbászt akasztott a nyakamba, egyik végét én rágom, a másik végét meg a kutyák rágták Jeruzsálemben. Aztán fölkeltek és mondták: Dicsértessék a Jézus neve. Ezt énekelték egyszerre, hangosan. És akkor kaptunk pénzt, vagy diót, vagy dió helyett apró krumplit, kenyeret, kolbászt, ilyesfélét. 15-16 éves gyerek voltam, mikor csináltam. Csak fiúk járták. Volt egy öreg, üyen nagy bajsza volt. Karácsony előtt való héten volt. Karácsony után nem volt. Minden házba bementek." 303