A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Vajkai Aurél: A paraszti munka betanulása

megszárad. Ha vastag a rend, meg kell forgatni, ha a teteje jól megszáradt. A gyékényt kétszer-háromszor is meg kell forgatni, összekaszálni. Magyarázta az öreg, a parrag szénának jó, amiben gilicetüske (kákics) van, ha megcsapja az eső, elveszti keserűségét. Az eső a pörjeszénának kiveszi a javát. „Az öreg odafigyelt, ha megakadtam, mindjárt észrevette: nézd meg jól azt a buckát. - A pörjésnél mondta: ne aggyak nagyot, mert elfullad. Valósággal tolni kellett, nem vágni, elfáradtam így, úgy fájt a derekam, a lapockám, a hátam. Mondta az öreg: álljunk meg, igyunk egyet (vizet ittunk). Rágyújtott, feküdt egyet, idemenet még újságot is vett. A fölső szomszédunkban két gyerek kaszált, jól tudtak kaszálni. Igen jó kaszája van, - mondta az öreg a gyerekről, mert nem azt mondta, hogy a Pisti tud kaszálni, hanem hogy:jó kaszája van. Kimentünk gyűjteni. Megmondta az öreg, melyik végénél álljunk neki, amelyik szárazabb, ahol elkezdtünk a kaszálásba. Az öreg csak gereblyézik, nem bízta ránk, ez nehéz is, megrángatja az ember csípőjét, zúg a feje utána. Néha végignézett az ágyláson, hogy egyenes-e (mert jönnek a járókelők az úton, s ezek kicsúfolnak: ezek hogyan gyűjtenek!). Attól függőleg, hogy a széna milyen, mindjárt összepetrencézzük vagy még várni kell kicsit, amíg szárad. Ilyenkor szokott lenni az ebéd. Aztán összepetrencézzük, azt én is értem. Itt is észreveszi az öreg a hibákat: túl nagyra nem kell rakni, mert nem bírja el az ember gyűjtéskor. Petrencerakáskor legnagyobb baj a szél, micsoda istengyalázások hangzanak el, különösen az öreg részéről. Az istennek is ilyenkor kell zihálnia! össze van petrencézve, a mennyiség attól függ, egy boglya lesz-e vagy több, akkor rakodunk a szekérre. Az egyszeri cigány mondta: a kapálás még megjárja, de a gyűjtés: tedd ide - tedd oda, mégsincs a helyén. - Csak gereblyézni ne kellene, mégegyszer annyit lehetne végezni. Az öregnek vannak a szénaterületre vonatkozólag bírálatai. Ha pörjés részt talál: de jó széna ez, majd falják a tehenek. - Vannak részek, ahol rókafarkú fű van. Ropogós mondja - ezt igen szereti a ló. A gilicetüske kiálhatatlan növény, ki szokták irtani. Mondja az öreg: jó volna felszántani ezt a földet, de fél, hogy száraz nyár jön, nem kel ki az újravetett mag. Igen nagy csönd, fülledt meleg volt, idehallatszott a páhoki harangszó. Eső lett. Kiborítottam a kannát, mert langyos volt a víz, hogy elmehessek vízért. Tüskét húzok ki a lábamból, pedig nem is volt tüske, de hogy csak húzzam az időt. Aztán megraktuk a szekeret, én adtam föl mind a szénát. De a szekér tetején a szarvakat csak a felnőtt csinálja." Állattartás A hatéves gyermek már megy a marha előtt az úton, de szántáskor nem. Ganéjozásnál megáll előtte. Hét-nyolc éves korában már láncon is, de szabadon is legelteti a marhát. „Én mióta eszemet tudom, mindig legeltettem. De figyelmeztettek: ha futni kezd a marha, engedjem a láncot, úgyis visszajön magától. Tudnom kellett, merre legeltethetek, így a szekérút mentén, a bejárónál." Vigyázni kell a lánc összekötésénél, ha csak egy láncot fog, mert leeshetik a lánc a földre, a marha belelép a patájával, nem lehet abból kivenni. Vagy a szarvába akad be a lánc, ha nagyobb a szeme, hull akkor az átok. Ismeri a tehénfajokat. A bonyhádi húsmarha, nem való szekerezésre, puha szaruja van, a szarva kirostosodik. A bonyhádi a szekerezésben elveszti borjúfogó-képességét, istállós marad. Havasi marha itt a hegyben nincsen, nem kényes, megeszi a jászoldorongot is. Hollandi marha Gyenesben van. A magyar marha szilaj, akármennyire etetik, nem hízik meg, sovány marad, de szívós. Állatetetésnél tevékenykedni kell a gyereknek. Ha sok a munka az állatnál, az etetési utasítás így szól: - „Vigyél 1. ábra. 8 éves leány tehenet őriz Abb. 1. 8-jähriges Mädchen beaufsichtigt Kuh jobbat, pörjés szénát, rázz közéje lucernát. Itatás után vigyél kevés szart, hadd rágják. Korpás répát csak itatás után lehet adni, különben a marha megfostosodik. Előbb adtam, de rámförmedt az öreg. Annyit viszek be a takarmányból, amennyit be tudok vinni, de néha az öreg megmondja: ne hozz többet. Magam is érzem, mennyit kell vinni. De a marhának nem lehet annyit adni, amennyit megeszik, mert pukkadásig eszik. Ha jobb szénát viszek, megjegyzi az öreg: ezt szereti a marha, ez pörjés. - De ha rossz takarmányt viszek be, sóhajtozik az öreg. Nem nagy mesterség az etetés, de mégis fontos. Itatásnál télen kicsit állott vizet kell adni, jégdarab ne úszkáljon benne. Ha megbüdösödik a gödörvíz, oltott meszet teszünk bele. Nyáron nem szabad túlitatni, mert zöld takarmánnyal él és fölfúvódik. A lucernaetetést nem bízza rám az öreg. A sóetetést nálunk nem nagyon gyakorolják, de tudják, hogy hasznos. Most a répa közé tesz az öreg sót. Különben tizenkét éves kortól etetnek már a gyermekek, a lányok is." „A gyerek dolga a marha kefélése is, már tizennégy éves korom óta csinálom. Utasítások közben: jobban szorítsd a kefét, szorítsd rá. De vakaróval jobban szeretek dolgozni, mint kefével. Különben szégyen, ha valakinek a marhája túl szaros, gondozatlan. A marha szőre a táplálkozástól függ, például ha kócos. Borjúnak gyorsan nő a szőre. Mindezt az öregtől tudom." Fúvódásnál szappanlébeöntést alkalmaznak, az asszonynak hamar szappanlevet kell csinálni, a marhát járkáltatni kell, lesni, hogy szarik-e. Mindez a felnőttek dolga, a gyerek csak küld ide, küld oda, segít siránkozni. - Ha a marhának letörik a szarva a legelőn, kinyomozzák az okát. A bojtár ezt hazudja, azt hazudja, a csordás mást mond, egymást szidják. A letört szarvú már féltehén, megköphetik a bogarak. Ilyenkor a rokonság összejön, jódot hoznak, vizeletes ruhát tesznek rá. - Ha a marha patája közé kavics megy, az ügyesebb felemeli a lábát, kiveszi a kavicsot (közben a másik vakarja a kupáját), de ez nehéz művelet, mert beletipródik. Az öreg csinálja a beöntést, hív még két segítséget is, ez nincs a gyerekre bízva, így tanítás sincsen. - Száj- és körömfájós marhát rézgáliccal permeteztek. Májmétely jele az apró púpok a hátán. - De általában gyógyításra a gyerek oktatást nem kap, csak amit úgy elvétve megtud. Azt viszont mindig tudja, hogy borjú van a tehénben. Borjúzásnál a segédletet, a fogást, a tennivalókat nem érti. Lesik már előre a borjúzást, ami a legtöbbször éjjel történik, szalmát hoznak oda, amikor elveti a marha a ... de a nevét nem tudom. A poklát aztán veti el, abból egy darabot visszaadnak a tehénnek. Láttam a nagy húzást is, - akkor kell 298