A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Vajkai Aurél: A paraszti munka betanulása

ki sarlóval". — Néha hosszú nyelet csináltak a sarlónak, egy méterest is, kaszálni is lehetett azzal. Vizsgálgatta aztán később a gazda a vetést, és mondta: „Viaszérésben kell aratni." - De csak elméletileg magyarázta, a valóságban nem mutatta meg. - Egy szép napon azt mondta az öreg: - „Levágjuk ezt a rozsot, elkezdjük az aratást, amíg kitart a jó idő." - De közelebbről nem magyarázta meg, hogy miért kezdik épp akkor az aratást. A kasza kalapálását nem bízta az öreg a gyerekre: „Amíg emelem a kezemet, én kalapálok". - Akart a gyerek kalapálni, de nem engedte meg. Előző nap megnézte a kaszagráblát is, megerősítette, hogy jól álljon. A gyerek kérdezte, hogyan kell kalapálni. - „Mindig oda kell ütni az élire, se bejebb, se kijebb, mert ha a szélire ütnek, akkor kiütik." De többet nem magyarázott. Előző riap megnézte a kaszagráblát is, megerősítette, hogy jól álljon, de itt sem magyarázott. Kora hajnalban kötelet kell sodorni, hogy legalább délutánig elegendő legyen. A kötélcsinálásnál van magyarázat: milyen csomót markoljon fel az ember, ne túl sokat, mert akkor durva lesz a kötél, aztán hogyan kell kétfelé venni, mennyit szedjen fel, hogyan válassza szét, hogyan tegye össze (ráfordítani, megcsavarni, hónalj alá dugni). A kezdőnek sok potyakötelet kell csinálni, s akkor dühöng az öreg: kihull a szem, mennyit pazarolsz. Harminchat kötélből kitelik két keresztre való. A köteleket aztán lefedik kévével, nehogy szárogassa a kelő nap. Ilyen előkészületek után megkezdődhetik az aratás. A kisebb gyerekkel, amíg semmi hasznát sem tudják venni, a varjúborsó kihúszkodást a gabonából (aratáskor) végeztetik el. Ha nagyon kuszált a gabona, a marokszedőnek mondja a gazda: ne siess, egyengessük ki jól, a konkolyt, ha találsz, dobd ki közbe. A gyerek aratásnál először a marokszedő szerepét kapja. Itt már számos utasítást kap apjától, például ha rövid a gabona: ne csináljunk nagy kévéket, mert olyan, mint egy gombóc. - Ha a kivitelnél hibákat vesz észre, kiigazítja: ne szedj össze annyit. Ne kuszáld föl az eleven gabonát (amikor sarlóval szedi össze). Esetünkben a fiú tizennégy éves korában tanult meg kötni, mert markot fiú is szedhet, ahogy az ember is. „Odaállított egy kéve mellé az öreg: nézd, mit csinálok. S villámgyorsan bekötötte a kévét. - No, most próbáld meg, figyelj jól. - Tíz-tizenötöt bekötött előttem. Megpróbáltam, de nem mentem semmire. Akkor megint bekötött párat előttem. A részletmozdulatokat magyarázta meg: térdelj rá, csavard rá. - Lassan az egyik mozdulatot tanultam meg, aztán a másikat, két óra alatt. Fáradságos munka, nincs megállás, hajolni kell. Ha nem volt kész kéve, amit be kellett volna kötni, az öreg hátra fordult: szedd össze az elhullatott kalászokat, amik széjjel hevernek. De a torzs is összeböködi az embert. Meg akartam mosni rögtön utána, de az öreg mondta: nem szabad mosni vízzel. - Mikor be van kötve egy kéve, meg kell fejni a kévét: lazán áll benne pár szál, azt kihúzzák, az a fejés. Amit kihúzott, azt viszi tovább a másik kévéhez." Keresztet rakni megtanul, úgy jó, ha kétfelől rakják, nem kell kerülgetni. De figyelmeztetés is van az öregtől, félóránként: tisztán összegráblázni. Két-három hétig kinn maradnak a keresztek. Tizenhat éves korában már sok szekérre adogatott kévéket, az is tudomány, hogy kell föladni: a fejek irányában keresztben kell a kötésnél a villát bedöfni, ha elvéti, az öreg kiigazítja. Eddig csak adogatta a kévéket, de szekeret még nem rakott meg, bár látott már hasonló korú gyerekeket, akik kévékkel megrakták a szekeret. Kukoricaszárral már megrakta az idén a szekeret, ez könnyebb. A rúdallást már érti, csinálta, közben az öreg a részmozdulatokat kiigazította: nemcsak az egyikkel, hanem mind a két lapickával kell tekerni. Az öreg azt is megmondta, hány szemet kapcsoljon be, ha feladja a láncot. Kazalrakásnál először rudakat raknak le, a gyerek segít a rudak hordásában. A kazalt az öreg rakja, a gyerek adogat kézre, a kazalrakás általában az öreg dolga. A gyerek dobálja fel a merekléket (egy méter húsz centiméteres karók), ehhez is érteni kell. A merekléket beszúrják a rúd két oldalára. Mikor eső jön, le kell takarni ponyvával. Sokoldalú dolog a masinálás, itt is segédkezik a gyerek. Szalmakazalt még nem rakott, erre a munkára nem küldenek gyereket, ez idősebb ember dolga, sőt vannak hozzáértők, azokra bízzák. Szénaboglyát azonban már rakott, tizennégy éves korában már felküldik. Cséplés előtt különben a hombárt gondosan ki kell tisztítani, szellőzni hagyják, nedves helyen nem szabad állnia. A gyerek seperte ki a hombárt, az öreg oktatta is: - gondosan ki kell seperni, mert különben megkeseredik benne a gabona. Vetemény, rakomány Kukorica. - A gyerek már tizenhárom éves korában kis kötényből marokkal potyogtatja el a kukoricát. - „Az a baj, hogy mindenfélét raknak köréje, tököt, répát, borsót minden második sorban. Ha a kapával nagyon mélyre vágtam a földet, az öreg megjegyezte: ne vágd ki olyan mélyre, mert a sírba teszed a kukoricát. Ha meg kevés földet vettem ki, a megjegyzés: még a kánya is meglátja, meg leveszi róla az eső a földet. - Kétféle kukoricakapálás van: 1. sarabolás, 2. mélyebb kapálás. Sarabolásnál csak húszkodni kell a kapát. Az öreg haj szálcsöve sséget magyarázott, valahol olvasta. A kukoricakapáláshoz előbb fogják be a gyereket, mint a szőlőkapáláshoz. Első kapálásnál, amikor beállunk a munkába, az öreg megmondta: minden második bokorban egyet kell hagyni, ami szebb, azt, de hármat semmi esetre sem. Szükség esetén, ha nagyon gazos, még háromszor kapálják a kukoricát. - Ha a kukorica megérett vagy nagyon lopják, a kányák eszik, akkor leszedik. Kimondja az öreg: holnap leszedjük a kukoricát. Szükséges a leszedéshez fakés, amivel a csuhát leszakítják, meg kosár. A szedésre mozgósítják a rokonságot, meg olyanokat, akik munkanappal tartoznak, mert a kukoricát egy nap alatt le kell szedni. Ugyanis ha félig szedték le és abbahagyják, van, aki megfigyeli és ellopja. Hazaszállításnál a szekér oldalát kukoricaszárral becsinálják, a lőcsök mellé két deszka kerül, bűn volna a szart is kinn hagyni. Otthon el kell válogatni, a kiváló fejeket elteszik vetőmagnak, a tejest külön teszik, külön szárogatják, hamarább fogyasztják el. Szárvágást az egész család csinálja, a gyerek is. Egy-két hét múlva a szedés után, sarlóval végzik, s a gyerek technikai fogások oktatásában is részesül: a sarlót ferdén kell rátenni, ferdén felfelé rántani, nem vágni, mint a kaszálásnál. Az öreg rá is szólt a gyerekre: ne hagyj annyi szárat, mert a vetésnél baj lesz. A vágás iramba megy, lassan nem lehet csinálni, viszont a kévébe kötés már nyugalmasabb munka, ezt az öreg szokta végezni. Kúpokba összehordják a szart, de menés közben kapkodni kell ide-oda csuháért, nem szabad semmit sem veszendőbe hagyni. A szél rengeteget hordott el, siránkozott is az öreg. Hulladékot általában nem szabad hagyni, félmunkát nem szabad végezni. A következő művelet, a honcsékvágás attól függ, milyen a föld, száraz-e vagy nedves, mert ha félnedves, akkor könnyű elvágni, irtókapával kivágják gyökerestől. Az utasítás így szól: ki kell venni belőle a földet, mert a borona úgy hordja, mint a buckót. Nem kell lanyhán dolgozni, oda kell vágni keményen, - ne álmodozz! - Aki csak megteheti, férfiak, nők, öreg, fiatal egyaránt végzi e munkát. A kukoricaszár legnagyobb részét megetetik, levágva adják az állatnak. Tusakon baltával vágják, mert az öreg szerint szecskavágóval jobban elfárad az ember. Megmondja, milyen hosszú legyen a vágott szár, mert amint a marha szájában forog, ha hosszú, arasznyit otthagyja, tehát rövidebbre kell vágni. Kukoricaszárral csinálják be a fészer, a WC oldalát. Magyarázta az öreg: a kukoricaszárt nem szabad lefektetve tartani, mert megpenészedik, hanem felállítva. A házak oldalát is, ahol nagyon huzatos, betámogatják kukoricaszárral. 295