A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)
Sergő Erzsébet: 1900 körüli városlődi étkészlet
14. ábra. Mártástál. Abb. 14. Saucière. 15. ábra. Mártástál alja. Abb. 15. Untersatz der Saucière. Három sótartónk a legfiatalabbnak, vagy legkevésbé használtnak tűnik az egész együttesben. A kettős osztású só-paprikatartó belül szép fehér zománcú, a virágkoszorúk az oldalán vannak elhelyezve. Magassága 1,7 cm (11. kép). Általánosan ismert forma az együtteshez tartozó boroskancsó. Asztali boroskancsó, összefogott ,pintyőke' szájjal, átellenes oldalán egy nagy füllel. A kiöntőrész alatt, a kancsó elülső oldalán van a virágminta középső része. Magassága: 17,8 cm, a szája 11,3 x 11,1 cm-es (12. kép). Az együttes legsérültebb darabja a virágváza. Formáját tekintve egy keskeny nyakú köcsögre, vagy bokályra emlékeztet. Díszítése a boroskancsóéhoz hasonló. Magassága 21 cm, szájátmérője 7,5 cm (13. kép). A mártástál a megszokott, ismert, hosszúkásán formált, talpas, nagy füles edény. Ebből a talpas mártástálból három darab került a gyűjteménnyel a múzeumba. Kiegészítője egy-egy ovális tálka, ez a mártástál alja. A mártástál magassága 11,2 cm, szája 22,2 x 8,4 cm-es. A tálka 20,4 cm hosszú és 15,4 cm széles (14., 15., 16. kép). s 16. ábra. Az étkészlettel megterített asztal. Abb. 16. Tisch mit dem Tafelgeschirr gedeckt. JEGYZETEK 1. KATONA I.: A magyar kerámia és porcelán. (Budapest, 1978) 192. 2. MOLNÁR L.: A városlődi kőedénygyár (1866-1950). A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. 10 (1971) 275-302. 3. KATONA I.: i. m. 258. 4. KATONA I.: i. m. 191. 5. A fotókat készítette SIPOS ISTVÁN. EIN VÁROSLÖDER STEINGESCHIRR (UM 1900) Mitte der 1960-er Jahre konnte das Museum für Ungarische Gastwirtschaft ein Keramikgeschirr kaufen, das komplett war und zugleich den ästhetischen Erfordernissen entsprach. Diese Kollektion wiederspiegelt eine bestimmte Zeit und eine bestimmte gesellschaftliche Klasse. Der Besitzer teilte mit, dass die Geschirre zur Ausstattung der Gaststätte eines Badekrankenhauses in einer Kleinstadt gehörten. Man konnte mit Hilfe der Fabrikmarken auf den Geschirren feststellen, dass diese im letzten Jahrzehnt des vorigen bzw. im ersten dieses Jahrhunderts in einer bekannten Irdengeschirrfabrik Transdanuniens, in Városlőd hergestellt wurden. Die Mahler der Fabrik verdendeten dieselbe Ornamentik, die 1885 in Wien in der sog. „Wald und Wiese Ausstellung" so grossen Erfolg erzielte. Diese Publikation ist keine seiständige Studie, wir möchten nur den Aufsatz von Városlőd - der im Jahrbuch des Veszprémer Museums 1971 erschien - mit einigen Beiträgen ergänzen. Anschrift des Verfassers: Dr. Sergő Erzsébet Semmelweis Orvostörténeti Múzeum 1013 Budapest Apród u. 11 291
