A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)
Molnár László: A veszprémi Bakonyi Múzeum Ó-bécsi Diana szobra
zíciójának Dianáját idézi. A fürdőzés után drapérián szárítkozó nőt a művész rokokó enterieur kanapéjára helyezte. Ezt a népszerű kompozíciót Gilles Demarteau ,Női tanulmány' címen Boucher után elkészítette. 1 5 A népszerű metsző, éppen előkelő istennő tartásától fosztotta meg alakját, azoktól az árnyaltan finom testrészektől, amelyek nemcsak jelemzők Boucher aktjaira, de a rokokó művészetre is (8. kép). A metsző Demarteau nőalakja teltebb formáival, érzéki izgalmat keltő francia nő idézője, mint inkább az istennőé, aki még az erdei fürdőzés közben is megőrzi testének méltóságos tartását. Amikor a Diana fürdés után с olajkép elkészül (1742), már évtizedek óta manufaktúrák számtalanjaiban készítenek porcelánból különböző mitológiai kompozíciókat, de biszkvit aktokat nem. Közvetett, illetve ún. alkalmazott formának, szinte dekorációnak tekinthető J. J. Kandier ismert Hattyús készletének díszes levesestál fedőjén ülő hasonló bállítású festett mázas nőalak, amely szinte egykorúnak tekinthető Boucher kompozíciójával. A 18. sz. 60—70-es éveiben készült antik istennők, mitológiai alakok és csoportok mázasak vagy színesen festettek. Felépítésükben többségük vertikális szerkesztésű. A Diana-ábrázolások előfordulásait kutatva és a bécsi biszkvit előképét keresve jutottunk el Francais Gaspard Ádámhoz, kinek nevéhez elsősorban nagyobb kertplasztikák kap7. ábra. Francais Boucher: Diana fürdő után, olaj (részlet) 1743. Abb. 7. Francais Boucher: Diana nach dem Bad. öl. Detail. 1743. 8. ábra. Gilles Demarteau: Női tanulmány (Boucher után). Abb. 8. Gilles Demarteau: Frauenfigur. Studie (nach Boucher). csolhatók. 16 A francia mester a jeles mecénás porosz uralkodónak, II. Frigyesnek több mint egy évtizeden keresztül udvari szobrásza. Ez alatt az idő alatt Gaspard a lotharingiai hatásokkal ötvözött francia akadémiai stílust virágoztatta fel a porosz udvari művészetben. A francia szobrász mindvégig nagy hatással volt kortárs német kollegáira, akiket irányított és akikkel együtt dolgozott a potsdami és berlini udvari építkezések szobrászati díszítésein, nagyméretű kertplasztikáin. Ebből a sorozatból emelkedik ki a Sanssouci park márványból faragott Dianája, lábánál a vadászat istennőjének szimbolikus kísérőjével, a fekvő kutyával (9. kép). Az ülő helyzetben jobb lábát térdén átfektető ruhátlan nőalak a sziklaszerűen idomított alapzaton elterülő drapériával bokáját törli. Jobb kezében lévő drapériával, részben keblét takarja. Az előrehajló felsőtest merev tartása már az antik előkép irányában mutat előrelépést, mint a francia rokokó előbbi ülőakt-ábrázolásai. Egy évtized sem választja el időben a potsdami figurát Boucher alkotásától, és a klasszikus vonások máris érzékelhetően megjelennek plasztikáján. A nagyszerű szobrász, aki végső soron a francia késő rokokót honosította meg a porosz udvari szobrászatban, művészetével más területeken úgyszólván hatás nélkül maradt. Kutatásaink vonatkozásában éppen ezért is érdemel figyelmet, hogy közel négy évtizeddel később Bécsben biszkvit porcelánban kivitelezett Diana-kompozíció, ugyancsak egyik közvetlen előképét fedezhetjük fel Francais Gaspard Adam Sanssouci parki márványszobrában, amely ugyan Boucherhoz kapcsolódik, mint a sévresi porcelán példány, 283
