A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Molnár László: A veszprémi Bakonyi Múzeum Ó-bécsi Diana szobra

A Veszprémi Bakonyi Múzeum Ó-Bécsi Diana szobra MOLNÁR LÁSZLÓ A Veszprémi Bakonyi Múzeum sokoldalú és gazdag iparművészeti gyűjteményében szerényen húzódnak meg a bécsi császári gyár porcelán kompozíciói, a bútorok, textilek és a hazai kerámiaművesség remekei között. A több darabból álló bécsi együttesből minden vonatkozásban kiemelkedik egy Diana-szobor, amely ez ideig elkerülte a kutatók figyelmét. A figura művészettörténeti jelentőségén túl azért is figyelmet érdemel, mert a kutatások során számos művelődéstörténeti adat is előkerült a bécsi porcelánok magyarországi elterjedésével kapcsolatban.

1 A múzeum bécsi porcelánjai között ugyancsak nem kevésbé érdekes kutatási problémát rejtenek magukban azok a figurák, amelyek antik isteneket és mitológiai alakokat ábrázolnak. Ezek feldolgozása a szobrok jellegéből és a készítésük későbbi idejéből eredően más természetű, így jelen tanulmány keretében velük nem foglalkozom. Az ülő Diana (1—2. kép) a gróf Pejacsevich család gyűjteményéből 1953-ban került a múzeumba. Ez esetben a gyűjtemény kifejezés használata feltétlen indokolt, mert számos okirat és adat bizonyítja nemcsak a környezetükben lévő műtárgyak nagyobb mennyiségét, hanem a család képzőművészet iránti érdeklődését is.

2 Ezek közé tartozik például a bécsi megbízottuknak, Ferenczi Jánosnak egyik 1814-ből keltezett tudósítása, melyben a többi között II. József császár az időben felállított szobrát (A. F. Zauner 1795—1806), valamint a Schatzkammer érdekes óráját írja le, számos művészettörténeti vonatkozású értékes megjegyzéssel. A hazai kerámiatörténethez is becses adalékul szolgálnak a bécsi porcelánok vásárlásairól fennmaradt számlák, levelek és nem utolsósorban egy 1827-ben készült Inventárium. Ebben a bécsi porcelán edények is nagyobb számban fordulnak elő, más iparművészeti tárgyak között. A későbbi évtizedben, már a reformkortól kezdődően, majd azután is az ilyenek helyét a herendi porcelánok váltják fel a család asztalain és üveges almáriumaiban, amiről ismételt levéltári források tanúskodnak.

3 A fennmaradt írásos emlékek között a Diana ugyan nem fordul elő. Azonban éppen a különböző levéltári források alapján megállapítható, hogy az is, valamint az említett mitológiai figurák még számtalan más Alt-Wien porcelánnal együtt a 18. sz. második felétől kezdődően az évtizedeken keresztül tartó folyamatos vásárlás, illetve megkülönböztetett érdeklődés következményeként kerültek a család gyűjteményébe. További vizsgálódásra adhat lehetőséget, hogy mikor már Budán állandó raktára működik a császári gyárnak, akkor még mindig megbízottuk által közvetlenül Bécsben vásárolnak porcelánokat. A császári gyár plasztikái között jelentős helyet foglalnak el a biszkvitek, amelyek többségükben a rokokó időszak végén és a születő klasszicista korszak elején készültek. A két egymást váltó stílusformában kifejezésre jutnak a bonyolult társadalmi állapotok. Egyértelműen megfogalmazódott bennük és általuk a 18. sz. utolsó harmadának társadalmi és művészeti problémája. A rokokót felváltó klasszicista művészet Franciaországban született meg és onnan terjedt el szinte valamennyi feudalisztikus—abszolút monarchiában, így az akkor hatalmában növekedő ausztriai birodalomban is. Az antik iránti társadalmi méretű érdeklődés a lírai és drámai emlékek közreadásán túl elsősorban a régészet és képzőművészet területein bontakozott ki. Különös hangsúlyt kapott ez az építészet és szobrászat vonatkozásában. Az antikvitás iránti érdeklődés a reneszánsz után, a hosszan tartó barokk időszakban nem erősödött. A barokkban, majd a rokokóban a gazdag és bonyolult szerkesztésű kompozíciók és felületi megmunkálások, anyagok, számos vonatkozásban eljutottak a fejlődés csúcspontjára. A társadalmi méretekben is érzékelhető felvilágosodás, az enciklopédisták, a felvilágosult gondolkodók tevékenységének hatására az alkotóművészek is az új irányába fordultak, ami gyakran az antik témaválasztásban, és azzal együtt a klasszikus formák felidézésében jutott kifejezésre. A társadalmi és művészeti hatások és kölcsönhatások alakulásában, ha közvetve is, de egyre érzékelhetőbb és kitapinthatóbb az amerikai függetlenségi háború ténye. Egy az ideig ismeretlen és robbanásszerűen jelentkező új társadalmi formáció születését már az európai udvarok, különösen a francia — egyre növekvő érdeklődéssel kényszerültek figyelemmel kísérni. Az ismételten felfedezett klasszikus művészet, a 277