A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)
Laczkovits Emőke: Köveskál, Balatonhenye és Monoszló református egyházainak XVIII–XIX. századi iratai és anyakönyvei
A ház- és lakáskultúrára szolgáltat értékes adatokat egy 1789-ben kelt végrendelet és egy 1820-ból való nemesi hagyatéki leltár. 3 Az egyház pincéjének felszerelését különböző időkben készült pinceleltárak ismertetik. A községben levő malom szerszámait pedig egy malomleltárból ismerhetjük meg. 1810-ben a Köveskáli Református Egyház alapítványt létesít, amelyet évente egy Pápán tanuló tógátus diáknak adnak oda. Az alapítványról és az e célra történő adományokról 1836-ig esztendőnként részletesen beszámol Márton Gábor akkori prédikátor. A történész és a néprajzos számára egyaránt értékes és felhasználható adatok találhatók a mesteremberekkel (kovács, kőműves, órás) kötött szerződésekben, adásvételi szerződésekben, adóslevelekben és az 1766—1908-ig vezetett számadáskönyvekben. Külön számadáskönyv foglalkozik a magtár és a malom kiadásával-bevé telével 1830-1860-ig, valamint 18451893-ig, a borszámadással és 1845—1901-ig a gabonadással. Megmaradtak a templom építésére és későbbi renoválására vonatkozó feljegyzések, szerződések és rajzok is. XVIII.—XIX. századi táplálkozási és temetési szokásokkal ismertetnek meg a temetkezések költségeinek összeírásai. Pl. 1779-ben a rektor (iskolaigazgató) halotti torához 40 font hús, 6 kenyér, 1 pár tyúk, 2 font só, 4 icce kása, 1,5 font szalonna, zsemle, 1 icce zsír, 1 meszely tejföl, 1 icce bor, 1 verdung pálinka fogyott el. Az anyakönyveket 1766-tól vezetik. Külön feldolgozásra érdemes az 1812—1865-ig vezetett iskolajegyzőkönyv, amelyben a rendeleteken, tanmeneteken kívül iskolatörténeti feljegyzések, tanulói névsor, tanítási rend és a használatos érdemjegyek egyaránt megtalálhatók. Balatonhenyén 1744 óta vezetik az anyakönyveket. Ezenkívül a legrégibb írásos adat az 1768-ban Újvári József prédikátor által 1600-tól lejegyzett henyei prédikátorok névsora, amelyhez 1768 után minden prédikátor felírta a saját nevét is. A nevek különböző, nemesi családoknál levő végrendeletek, adománylevelek és adóslevelek, valamint az öregek emlékezete alapján így következnek. 1600-1630. Mátyás Prédikátor 1690. Patyi Mihály 1693. Görsönyi Mihály 1701. Samárus János 1708. Csopaki Jósef 1710. Újvári Sámuel, Rádotzi Péter 1711. Ónodi István 1712. Harsányi István 1713. Sz. Péteri Balog György 1717. Kenései Ferentz 1715. Hollosi Ferentz 1726. Gyarmati Mihály, Pátkai Csonter Bálint 1730. Bogárdi Gergely 1733. Orsi János 1737. Borsodi János 1740. Berhidai Mihály 1744-től fogva Lovasi Imre 1757-től fogva Lepsényi István 1768-tól fogva Újvári Josef (Márton István is volt) 1777. márc. 19. Vetsey Sámuel 1781. márc. 10. Szikszai Sámuel 1785. nov. 27. Szatmári András, Pala József nagyvázsonyi 1786. Benkő Mihály 1793. márc. 12. Fianckiy Tamás tótvázsonyi 1803. márc. 12. Tuba Dániel szentkirályszabadjai 1804. márc. 6. Visolyi Lázár mezőszentgyörgyi 1814. márc. 3. Édes Gergely madari 1817. márc. 11. Somody Péter monoszlói 1822. márc. 7. Gondot Dániel nagypiriti Újvári József prédikátorságától kezdve, 1768-tól maradtak fenn protocollumok. Teljes feldolgozásukat a jövőben szeretném elvégezni. Az iskolára és az iskolai oktatásra vonatkozó anyag itt 1787—1856-ig található meg. Az előzőhöz hasonlóan külön feldolgozást, elemzést igényel. Rendkívül érdekes és értékes az a könyv, amelyben 1835—1882-ig a következő címen örökítették meg a falura vonatkozókat: „Körlevelek, rendeletek, rövid népmozgalmi, történeti stb. feljegyzések. „Ebből külön feldolgozásra érdemes Raksányi Károly lelkésznek az 1800-as évek második feléből való bejegyzése, amelyben akkori szokásokat és falutörténeti adatokat örökít meg. Bemutatóképpen egy részletet idézek belőle. ,,A falu völgyben fekszik egy kis patak futja végig. Szegényes, legtöbbnyire zsúppal födött a tető ormózatok úgy nevezett kalodákkal X formán összetákolt fákkal vannak le nyomtatvan, többnyire kéménytelen füstös konyhájú házakkal. Az udvarok többnyire tüskével vannak kerítve, vagy pusztán állnak. Kapu alig látható El van terjedve a borral való mértékletlenség, sok a részeges, káromkodó. Buzgó vallásos érzésű férfi vagy nő alig található. Többen élnek vadházasságban " ,,Szokások: Házassági esküvés estéjén nagy lakodalom, hova hivatalos vendégek küldenek tyúkot, kalácsot és más süteményt, még tortát is. 30 családot is meg szoktak hívatni a két vőfénnyel, kik sokat lődöznek pisztolyaikkal, bal mellökön csinált virágot hordanak pálcáikat felpántlikázzák és az örömapa étkére borára, versben hívják a vendégeket. Az esküvőre sokan becsődülnek a templomba. A lakodalom muzsika és tánc, evés ivás közt tart kivilágos kivirradtig, amikor a vőfények egy két legény tyúkverőre járnak a faluban s az elszélyedt vendégeket a jobb módúakhoz ismét meghívják s folytatják a dőzsölést nappal is Nagy paszitákat is szokás tartani keresztelés után 1-2 vagy 6 hónapra, mely gazdag evés és ivásból áll. Halotti torok - vendégségek is tartatnak, kivált a jobb módúaknái sok bort, húst fogyasztanak. A pinceszerezés is uralkodik, kivált savanyó mustkor összeverődnek 10-15-en. Isznak, itatják egymást utolsó erőtlenségig, s véres verekedések is történnek. A jobb módúak már délelőtt elmennek a hegyre és késő éjjel verődnek haza, esve kelve, hordozva az esés jeleit arcukon. Búcsút is tartunk, mihez nemcsak a rkatok, hanem a 274
