A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Fehérváry Rudolf: Az uzsaszentléleki pálos monostor

6. ábra. A templomrom északkeletről. 1977. Abb. 6. Die Kirchenruinen von Nordosten, 1977. oldalból és a gazdasági részből ma semmi nincs a föld felett. Helyét a bánya régi drótkötélpályájának betonalapozása foglalja el, ill. tette tönkre. Egyes legújabbkori források szerint a szentély északkeleti oldalán torony állott (ENTZ-GERŐ 1958, 146). Ennek a csatlakozófalakon és az alapoknál nincs nyoma. A feltételezett torony keleti oldalának helyén egy kb. 4 m mély gödör van, ez — a bánya néhány dolgozójának véleménye szerint — tíz évvel ezelőtt még sokkal mélyebb volt, s a hagyomány kútnak tartotta. Ádám Iván felmérésén sem a toronynak, sem az említett gödörnek nincs nyoma A sekrestye alatti ilyen üreg, mélyedés rendeltetésére, de még puszta létére sincs semmilyen forrásban említés. A Veszprém megyében ismert pálos emlékek toronytalanok (Vázsonykő, Köveskút, Tálod). Egyéb, XIV-XV. századi pálos kolostorokon sincs torony (Martonyi, Szentlélek, Nosztra — a jelenlegi tornyok későbbiek). Gönc, Nagyjenő, Csatka esetén bizonytalan, hogy a torony egykorú-e, Máriavölgy és az átépített Pécs—Jakabhegyi monostor sem rendelkezett toronnyal, utóbbinál nincs helye (Guzsik Tamás és Kertész András felmérése alapján — 1975). Az analógiák és a helyszín ismeretében valószínűnek tartom, hogy Uzsaszendéleknek sem volt tornya. A Veszprémi Bakony Múzeum Irattárában van egy bécsi öl-ben méretezett, de az Ádám-féle felmérésnél jóval későbbi keletkezésű alaprajz, ami a templom nyugati végében egy falvastagítást jelöl, esetleg kapuvagy ablaképítmény. Ennek más felmérésben és publikációban nincs nyoma. A területet ma összefüggő kőtörmelék fedi. Ádám Iván felvételi rajzán a nyugati templomfal még felmenő szerkezetként szerepel (feketítve van) — de a szóban forgó előépítmény jelölése 7. ábra. Az apszis északkeleti oldalának egykori pasztoforiuma. Abb. 7. Ehemaliges Pastoforium der nordöstlichen Seite der Apsis. nélkül. így valószínű, hogy a nyugati fal időközben leomlott darabját nézte a későbbi (ismeretlen) felmérő kapualapozásnak. A kérdést véglegesen természetesen csak ásatás dönthetné el. De — monostortemplom lévén — nem feltétlenül szükséges a nyugati kapu (nincs külső forgalom, s ha van, akkor a kegyúri funkcióval függ össze). Az omlásoktól és a bánya kellemetlen hatásaitól (pl. lánctalpas gépjárműforgalom) a jelenlegi terep nagyon egyenetlen. Az egykori járószint — mint láttuk a szentélyben — a kolostornál is kb. egy ember magasságával lehetett mélyebben a mai szintnél, eredeti padlószint sehol sem látszik. Az épület tartószerkezetei mindenhol elpusztultak, egyértelműen az egykori boltozásra mutató nyom (bordatöredék, konzol, egyéb tagozat) a romterületen nem maradt. Az északi szentélyfal néhány falkitörése is csak feltételesen fogadható el boltozat lenyomataként Maga a falfelület annyira sérült, hogy az egykori boltozatnak sem bizonyítására, sem cáfolására nem alkalmas. Az egykori tetőszerkezetek egyetlen felismerhető maradványa a sekrestye déli és nyugati falán a boltozat nyílása feletti gerendalyuksor, Ш. fedélszék halvány lenyomata. Hasonló gerendafészkek (nem állványlyukak) vannak a templom északi falában is a külső részen. Ez azt jelenti, hogy a kolostornak legalább a templomhoz csatlakozó része emeletes volt. Az épület anyaga a helyszínen bányászott bazalt. Ezt — az építés korában használatos, szerves anyagok hozzákeverésével készült — mészhabarcs kötötte. Díszített vagy faragott kövek nincsenek. Ehhez a sűrű, tömött szerkezetű bazalthoz a habarcs rosszul köt, így az egykor homogén falszerkezet több helyen megbomlott, a habarcs kiporladt, és a kövek kézzel is 210